Close
mail us

Írjon nekünk!

Az Ön emailcíme

Close
lock and key

Regisztráció a ridikul.tv oldalra, a kommenteléshez

Az Ön emailcíme

A megadott emailcímet titokban tartjuk, de oda küldjük a regisztrációs emailt!
A két jelszónak egyeznie kell, az emailcímnek igaznak kell lennie, a becenév szinte bármi lehet.

Close
lock and key

Jelentkezzen be a kommenteléshez.

Account Login

Vidáman 50 felett? Adásba kerül: 2013. április 15.

blog post image

Mindannyiunk életében eljön az a pillanat, amikor úgy érezzük, hogy testünk már nem a régi és a világ is alaposan megváltozott körülöttünk. Hogyan lehet megbarátkozni az idősödés folyamatával? Milyen nehézségeken megyünk keresztül a változó korban? Az idő múlásával milyen új lehetőségeket kapunk az élettől? A Ridikül mai adásában többek között ezekre a kérdésekre keressük a választ Kriston Andreával, Görbe Nórával és Endrei Judittal.

A legvidámabb és legelégedettebb korosztály

Minden életkornak megvannak a maga szépségei és nehézségei. Fizikai és lelki egészségünk egész életünk során a legfontosabbak – illetve azoknak kellene lenniük. Így ötven körül is. Vagy talán ilyenkor a leginkább. Sajnos azonban eléggé elterjedt az a téves nézet, mely szerint életünk derekán már ne számítsunk semmi izgalmasra, viseljük némán testi-lelki gondjainkat és törődjünk bele, hogy az életet a fiataloknak találták ki.

Ezt – szerencsére - cáfolja egy Angliában készült felmérés, aminek az eredménye azt mutatja, hogy az 50 feletti korosztály a legvidámabb és legelégedettebb. Az 50 évnél idősebbeknek mintegy fele érzi úgy, hogy az élet az ötödik X után kezdődik csak igazán, és még a kapcsolatai, illetve a szexuális élete is jobban működik, mint korábban. Akik házasságban vagy tartós kapcsolatban élnek, jobban élvezik a partnerükkel töltött időt, mint valaha. A felmérésből kiderül az is, hogy az angol 50 feletti nők aktívabb életet élnek, mint a náluk fiatalabb korosztályok tagjai, közel negyedük pedig még arra is sokkal nyitottabb, hogy új sportokat próbáljon ki.

Kriston Andrea intimtorna szakértő munkájából adódóan sok idős emberrel találkozik. Véleménye szerint testünk karbantartásával, rendszeres testmozgással meg tudjuk őrizni testi, lelki fiatalságunkat. Az életkor előrehaladtával már egyre jobban foglalkoztatja az embert, hogy meg tudja-e valósítani, amiért a világra jött. És az is fontos lesz, mindezt milyen közérzettel. A test hálásan visszajelzi a törődést. Bár sajnos az ő szakterületéről nemcsak beszélni nem szokás, de sokszor még az arról való gondolkodást is kerülik a nők.

Az idő múlásával a saját magunkról alkotott véleményünk gyakran elbizonytalanodik. Testünk változik, tempónk lelassul, egészségünk gyakrabban szorul megerősítésre. A kritikus időszak nőknél a menopauza, férfiaknál a kapuzárási pánik formában jelenik meg. Ezekre a változásokra különbözőképpen reagálunk. Vannak, akik egészségesebb életvitelre váltanak – elkezdenek jógára járni, jobban odafigyelnek a táplálkozásukra, a szervezetük belső jelzéseire -, és vannak, akik még több vállalt feladattal próbálják elterelni a figyelmet a belső megerősítésre váró késztetésekről. Ez az időszak egyszerre lehet az újrakezdés kihívása és az életben maradás nyűge is.

Csiszár Jenő láthatóan és érezhetően sugárzik, egyszerűen jól érzi magát a bőrében. Igazi unikum a mai leszegett fejű, sopánkodó, illúzióit vesztett honfitársaink között. Menthetetlenül optimista, akinek ikergyermekeivel szebb és boldogabb lett az élete.

Az újrakezdés kihívása

Elkezdődik életünk második fele, a második 50 év. Reményekkel, újfajta szabadságérzettel, fiatalkorunk lezárásával, a régi szép emlékek nosztalgiájával. Szabadságérzetünk élethelyzetünkből és biológiai helyzetünkből is ered. Gyerekeink felnőttek, önállóvá váltak. Tőlünk független, önálló életet élnek, gyakran távol a szülői háztól. Így nem kell hozzájuk alkalmazkodni. A munkahelyi stressz helyett délután és este is összebújhatunk párunkkal, nem kell a szomszéd szobára figyelni, vagy egyeztetni a fürdőszoba használatát. Ez fellendítheti, könnyedebbé, játékosabbá teheti a szexuális életünket. Új perspektívák nyílnak, nem kell foglalkozni a fogamzásgátlással, kicsit önzőbbek lehetünk - jó értelemben. Rengeteg időnk felszabadul, amit fordíthatunk testünk karbantartására szolgáló sportolásra, hosszabb-rövidebb séták beiktatására, de számos lehetőség kínálkozik különböző klubok programjain való részvételre is. Művelhetjük a konyhakertet és több idő jut az unokáinkkal való törődésre is. 

Görbe Nóra – a 80-as évek népszerű rendőr sorozatának Lindája - 50. születésnapján mondta ki először a boldogító igent. Visszavonult a közszerepléstől, új életet kezdett.

Az életben maradás nyűge

Az öregedési folyamattal csak fokozatosan lehet megbarátkozni. Szakaszai egymást átfedéssel követik: veszteségek megélése, testi funkciók, teherbírás hanyatlása, külső változások. A biológiai öregedés fokozatosságával ellentétben a lelki öregedés szinte rajtaütésszerűen éri az embert. Lelkünk nem öregszik, inkább beletörődik, alkalmazkodik a következményekhez. Identitásunk krízise akkor veszi kezdetét, amikor ráébredünk korábbi énünk érvénytelenségére, ami jókora feszültségérzetet kelt bennünk. Megtörik a teljesség, az EGÉSZ-ség érzése. Félünk a leépüléstől, a betegségektől, a kiszolgáltatottságtól. A nyugdíjazással beszűkül a cselekvő élettér, hiányzik a szociális elismerés, fokról fokra válhatunk eseménytelen napjaink foglyává. Ilyenkor az éltető, tápot adó szeretet és kapcsolataink ápolása fűtheti azokat az életenergiákat, melyek nélkül talán nem is tudnánk élni.

Endrei Judit, a Korhatártalanul program elnöke szerint az 50-60 év feletti korosztály a társadalom által sincs elismerve, de önmagát sem ismeri el kellőképpen. Elsősorban ennek a téves önértékelésnek a megváltoztatására jött létre ez a kezdeményezés. Az egész országra kiterjedő program azt kívánja elérni, hogy a középkorúak és az idősödők is elfogadják: a változás része az életüknek, sőt lehetőség, hogy megtegyék mindazt, ami a következő életszakaszban is harmóniát, teljességet teremthet számukra, hogy az egészségükre odafigyelve kiegyensúlyozottabbá váljanak, emberi kapcsolataikban nyitottabbak legyenek, nem utolsósorban pedig megtalálják a koruknak megfelelő külső-belső harmóniát.

Választható utak

Sokan sokféleképpen – legalábbis többféleképpen – válaszolunk ennek az érzékeny kornak a kérdéseire. Milyen utakat választhatunk?

Az aktívak, alkotók szakmai munkája részben folytatódik, bekapcsolódnak a közéletbe, teljesnek érzik az életüket.

Az alkalmazkodók hobbijuknak élnek, változatos programokon vesznek részt, életükkel elégedettek, egészségükre odafigyelnek.

A családközpontúak a környezetük, szeretteik, gyermekeik, unokáik mindennapjait próbálják segíteni, támogatni, ezzel is feladatot találva és töltekezve az oda-vissza irányú szeretetből. Ez a hozzáállás főleg nőkre jellemző

A saját egészségük megóvására koncentrálók nem terhelik környezetüket. Gondolkodásuk középpontjában a saját egészségük, annak ápolása, megőrzése áll.

A kapcsolattartó felismeri, hogy a fiatalokkal való kapcsolat nagyon komoly jelentőséggel bír. A fiatal a világ közvetítője az idős számára, cserébe ő az időstől tapasztalati tanulságokat kaphat, bölcsességeket az életről. Így lehet az önképét élesítő fiatal számára az idősebb embertárs, barát, segítő, tükör.

Mindezekért nekünk magunknak kell tennünk elsősorban. Ugye, milyen vidám is így az élet 50 felett?

 

 

Négy hozzászólás

Zsuzsa
2013. április 15. 20:10:59
Nagyon jó a mûsor!Mindig leragadok elõtte,témától függetlenül!A mai adás arra inspirált,hogy regisztráljam magam erre az oldalra! 44éves 2gyermekes anyuka vagyok.Jó lenne vissza szerezni az önbizalmamat,ha mind az 5 szereplõtõl kaphatnék egy csipete!
Andras
2013. április 17. 18:04:55
Szerintem vallástól, pszichológiai irányzattól függetlenül van a lélekfejlõdésnek egy egészséges útja, aminek vannak jól meghatározható "csomópontjai", vagy tagolódása az alapján, hogy az adott szakaszban mit kell/lehet elsajátítani, mire kell/lehet megérni. Ez mindenkinél nagyjából ugyanaz. Ilyenekre gondolok, hogy: megtanulni járni, beszélni de ilyen az együttmûködés másokkal, stb. Ha ezek mindig az adott -arra való- szakaszban zajlanak le, akkor a lélekben nem marad "deficit", hanem azt éljük, ami aktuális. Tehát pl: egy 60 éves nõ nem biztos, hogy jó helyen van egy tini diszkóban, és egy 50 éves pasi sem biztos, hogy számítógépes lövöldözõs játékkal kell, hogy töltse az idejét. Tehát ha mindent a maga idejében élünk meg, akkor 50 felett is békében -és egyben aktívan, alkotva- élünk akár magunkban/kal és másokkal is, nem pedig azon búslakodunk, hogy mit hagytunk ki, mit nem tehetünk már meg, ezért inkább "passzívan várjuk a halált"..
Rea
2013. április 18. 09:22:12
Szerintem ez a túlzottan "jól érezzük magunkat" érzés ilyen-olyan korban, tolakodó volt a mûsorban. Érintõlegesen említették a meghívottak ugyan, hogy a nehézségeken is dolgoznak, no de majd most, 50-65 évesen kezdõdik a csodálatos élet. 'Hát biz'...
ildiko
2013. április 18. 15:29:17
52 evesen JOL ERZEM MAGAM A BOROMBEN ,de nem volt mindig igy.Husz evesen ferjhezmentem,24voltam mikor a fiam szuletett,es akkor ugy ereztem befejezodott az elet.Lelkileg ereztem oregnek magam.35 fele megtanultam magam es MERTEM az lenni aki vagyok

Én is hozzászólok!