Close
mail us

Írjon nekünk!

Az Ön emailcíme

Close
lock and key

Regisztráció a ridikul.tv oldalra, a kommenteléshez

Az Ön emailcíme

A megadott emailcímet titokban tartjuk, de oda küldjük a regisztrációs emailt!
A két jelszónak egyeznie kell, az emailcímnek igaznak kell lennie, a becenév szinte bármi lehet.

Close
lock and key

Jelentkezzen be a kommenteléshez.

Account Login

Jószomszédi viszony Adásba kerül: 2015. április 09.

A szomszédi viszonyról mindenkinek vannak történetei. Kisebb településeken másként viszonyulnak az emberek egymáshoz, mint a nagyvárosokban. Egy faluban vagy kisvárosban mindenki ismeri a szomszédját. Sokszor azt is tudja, amit egyébként nem kellene. Egy kis közösségben az emberek kommunikálnak egymással. Ott az idősek sem olyan magányosak, mint ahogy a nagyvárosokban azt látjuk. Milyen az ideális szomszédi viszony? Mennyire engedjük magunkhoz közel a szomszédjainkat? Hogyan kerüljük el a konfliktusokat? Vendégeinknek is sok tapasztalata van erről. Mesél ma Bordán Irén, Wolf Kati és Terecskei Rita. Meglepetés férfi vendégünk elmondása szerint nagyon sokféle szomszédi viszonyban élt már.

 

Kényes téma, tele vicces és kevésbé vicces történetekkel. Mindenki ápol kellemes, vagy kevésbé kellemes élményt valamelyik szomszédjával. Ahogy a családtagjainkat, úgy a szomszédjainkat sem tudjuk megválasztani. Amikor egy albérletbe költözünk vagy lakást veszünk talán az az első és legfontosabb kérdés, hogy az otthon megfeleljen a mi igényeinknek, jól érezzük magunkat benne. S nem azon filozofálunk, hogy ki fogunk-e jönni a szomszédjainkkal. Lehet ezt is mérlegelnünk kellene… Vajon hogyan alakítsuk ki a jószomszédi viszonyt?   

Bordán Irén, színésznő 18 éves koráig Kübekházán élt, egy nagyon jó kis közösségben. Bárkinek, bármilyen problémája akadt, aki tudott segített, ugyanis mindenki mindenhez értett. Majd Pesten a főiskolás évei alatt kollégiumban lakott. Irén Amerikában is élt, elmondása szerint ott sokkal mobilisabbak az emberek, nagyon sokat költöznek és az új lakónak friss süteményt visznek. Amikor Szentendrére költözött, végiglátogatta a szomszédokat, mindenkihez beköszönt - érdekelte őt, hogy kik mellé költözik. Szerencsésnek mondhatja magát, mert egy kivételével jó szomszédjai voltak.

Wolf Kati, énekesnő Szentendrén nőtt fel, úgy gondolja, gyerekként teljesen más viszonyunk van a szomszédokkal, mint felnőttként. Van olyan szomszédja, akivel együtt nőtt fel és a mai napig barátnők, sőt még a szülők is összejárnak. Katinak voltak kellemetlen élményei. Például, amikor férjével Hongkongban élt egy 26. emeleti lakásban. A felső szomszédok élete mindig estébe nyúlóan hangosan telt, ami Katit és a férjét jobban zavarta, mint a gyerekeket.

Terecskei Rita, énekesnő lakótelepi gyermek volt. Az ottani gyerekek kitaláltak egy helyet, a „Gondolkodó követ”, ahova mindig kijártak. Zenekarával nemcsak együtt utaztak, hanem egy albérletben is éltek. Sokszor megesett, hogy tőlük szűrődött ki a hangos zene, akadt egy-két incidens a szomszédokkal. Most viszont jó viszonyt ápol, cserekereskedelmet folytat a lakókkal. Vele él a házikedvence is, azonban szomszédok mindig attól félnek, hogy a kutya nem tudja a rendet. 

Szakál Miklós rádiós műsorvezető, ceremóniamester Nyíregyházán lakott egy panelrengetegben. Nagy közösség verődött össze, így focibajnokságokat rendeztek. Elmondása szerint volt már jó, de rossz szomszéd is. Sőt volt panel, lakóparki, lakótelepi és színész szomszéd is. Miklóséknál is megesett, hogy a frissen festet lakásukat a felső szomszéd teljesen eláztatta. Szerinte mindig van egy hangos szomszéd a környékünkön.

Szomszédjog

Természetesen a legjobb megoldás, ha a törekszünk az ideális szomszédi viszony kialakítására. Viszont vannak olyan helyzetek, amelyek menthetetlenek. Tisztában kell lennünk a jogainkkal ahhoz, hogy változtatni tudjunk a fennálló kellemetlen helyzeten, mely egy lakóközösségben valószínűleg nemcsak minket érint, hanem többedmagunkat. Ahogy egy reklamáció kezelésénél is előnyt élvezünk, ha tudjuk a jogainkkal, úgy ebben az esetben is így van. Egy lakóparki társasházban a közösségnek meg kell határoznia egy házirendet, amelyet mindenki elfogad és betart, ha ez mégsem történik meg, akkor egy nagyon jó hivatkozási alap lehet. Szabálysértésnek minősül a csendháborítás. Ha túlságosan elfajulnak az események, jogunk van az önkormányzati jegyzőtől birtokvédelemért fordulni. Az eljárásnak két kimenetele lehet, jó esetben a jegyző eltiltja a szomszédokat a zajkeltéstől vagy úgy dönt, hogy nem történt szabálysértés. Természetesen ez a súlyos, és elviselhetetlen zajkeltésekre vonatkozik.

Szomszédtípusok 

Tíz olyan humoros szomszédtípus kategóriát határoztak meg, amelyek közül mindenki ráismerhet saját helyzetére.

  • Sherlock Holmes, aki mindenről tud, a ház detektíve.
  • A felújító, aki senkinek sem szól, és folyamatosan felújítási munkálatokba kezd, mindezt a hajnali órákban.
  • A korai fűtő, kertesházaknál jellemző. A szomszéd már fűt, mi pedig még élveznénk a friss levegőt és a nyár utolsó napsugarait.
  • Állandó tévénéző, akiről mindig tudjuk, hogy éppen mit néz.
  • Az időzítő, aki mindig akkor tesz-vesz, amikor mi éppen lepihennénk egy kicsit.
  • A fák rajongója, akinek a fájáról a levelei mindig a mi udvarunkban landolnak.
  • A komolyzene imádó, aki az otthoni munkavégzéshez Mozartot és Bachot hallgat.
  • A gyanús emberek, akik valamilyen oknál fogva feltűnést keltenek.
  • A sokkutyás
  • és az állandó bulizó  

Egy hozzászólás

Marica
2015. április 12. 09:22:52
Mi 1971-ben költöztünk egy akkor épült társasházba. 13 lakás egy lépcsőházban, különböző életkorú emberek, de a fészekrakás során pillanatok alatt nem csak megismerkedtünk, de össze is barátkoztunk. Olyannyira, hogy együtt tartottuk a névnapokat, együtt szilvesztereztünk, hol melyik lakásban. Aztán, az évtizedek alatt, ahogy születtek és nőttek a gyerekek, többen kénytelenek voltak nagyobb lakásba költözni.
Több kedves család jött a helyükre, de olyan közösség, mint az az első, többé már nem alakult ki.
A közvetlen ajtószomszédomékkal - szintén őslakosok - úgy élünk, mint a jó testvérek: részesei vagyunk egymás örömeinek és gondjainak, segítünk egymásnak, szeretet és megbecsülés jellemzi a kapcsolatunkat. Mindig azt mondom, ez egy csodás ajándék a sorstól.

Amit viszont nem értek:
Ha nekem kellene új lakóként beköltöznöm valahová - remélem, ilyenre sosem kerül már sor, anno azt mondtam, hogy ebből a lakásból csak lábbal előre, tepsiben fogok végleg távozni! -, természetes lenne, hogy körbemegyek, és mindenkinek bemutatkozom. Nem csak azért, hogy ha meglátnak a lépcsőházban, tudják, hogy én is oda tartozom, de szerintem elemi emberi gesztusként is.

Nos, ez, úgy látszik, manapság nem divat. Az utóbbi időben több lakás is gazdát cserélt - ezt SENKINEK nem jutott eszébe megtenni. Új arcokat látok, de gőzöm sincs, valakinek a vendégei jönnek a lépcsőn, vagy ők is itt laknak.
Volt már olyan szitu, hogy amint nyitottam a kaput, mögöttem egy számomra ismeretlen is be akart jönni. Rákérdeztem, hová igyekszik. A válasza: itt lakik. Na, akkor hát bemutatkoztunk egymásnak. De nem kevés időbe telt, mire a gyerekei is hajlandók lettek köszönni.
Hogy van ez?
Én lennék egy "őskövület" ezekkel az elveimmel?

Én is hozzászólok!