Close
mail us

Írjon nekünk!

Az Ön emailcíme

Close
lock and key

Regisztráció a ridikul.tv oldalra, a kommenteléshez

Az Ön emailcíme

A megadott emailcímet titokban tartjuk, de oda küldjük a regisztrációs emailt!
A két jelszónak egyeznie kell, az emailcímnek igaznak kell lennie, a becenév szinte bármi lehet.

Close
lock and key

Jelentkezzen be a kommenteléshez.

Account Login

Ki vigyázzon a gyerekre? Adásba kerül: 2015. február 16.

Az anyukák életében előbb vagy utóbb eljön az a pillanat, amikor valamilyen elfoglaltság miatt hosszabb vagy rövidebb időre gyermekük mellé felügyeletre van szükségük. Természetesen nem könnyű másra hagynunk a kicsit, féltjük, aggódunk érte, sőt úgy érezzük, nélkülünk nem bírja ki. Pedig kibírja, csak érdemes körültekintően végiggondolni kire, és milyen körülmények között bízzuk a kisbabát. Nagymama, Pótnagymama, bölcsőde, bébiszitter vagy mindenképpen maradjunk otthon? Tapasztalatait megosztja velünk Kassai Ilona, Vida Ágnes és Mezei Kitty. Meglepetés férfi vendégünk egyedül neveli gyerekét, egy nagyszerű apa!

 

Egyre tudatosabban neveljük csemetéinket, de a gyermeket másra bízni sokaknál komoly lelki és logisztikai problémát jelent. Nehéz elmagyarázni, hogyan bánjanak vele, mik a szokásai, mi a napi ritmusa. Hajlamosak vagyunk picit kisajátítani, de alapvetően az arany középút megtalálása a feladatunk. Gyermekünknek is jót tesz, ha más közösségbe is bekerül, továbbá minden önzőség nélkül szakíthatunk magunkra egy kis időt. Na de kire bízzuk rá gyermekünket? A mai kihívásokkal teli világban bizony szükség van külső segítségre, hogy kordában tudjuk tartani életünket. Ilyenkor van, hogy bébiszittert alkalmazunk, vagy bölcsődét keresünk. De természetesen a legjobb alternatíva, ha a nagyszülők tudják vállalni a felügyeletet, s ha ehhez még a megfelelő munkaidő is hozzájárul, akkor megtalálhatjuk az egyensúlyt. De nincs ez mindig így..

Kassai Ilona Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, fiát, Zolit rajta kívül csak a nagymamára hagyta. Unokájával, Zoéval pici kora óta nagyon sok időt tölt. Általában délután 3-4 óráig dolgozik, és utána betölti a nagymama szerepét hajnali 5-ig. Zoé szerette a bölcsődét és az óvodát is, gyűjti maga köré a barátokat. Fiával, Zolival, csak akkor nincs gyermeke, ha dolgozik, alapvetően mindenhová viszi magával: foci-, hoki-, és baseball meccsre is. Ilona kiskorában ez még másképp volt, az édesanyja volt velük otthon, az édesapja pedig dolgozott.

Vida Ágnes pszichológus, amikor pici csecsemőként először anyósára hagyta egy bevásárlás erejéig gyermekét, hiányzott és aggódott érte. A gyerekek 5-6 hónapos korban kezdik el felismerni, hogy nem csak az anya van mellettük, addig nem veszik észre, ha nem pont mi vagyunk mellettük. 10-24 hónapos korban viszont a legnehezebb másra hagyni, mert szinte odatapadnak édesanyjukhoz. Kicsi korban jobb, ha egy állandó ember vigyázz rájuk és nem többen. A gyerekektől mindig el kell búcsúzni, ha ott hagyjuk valakinél. Ágnes szerint ma már ún. baba-projekt van, egyfajta tudatos rákészülés a családalapításra.

Mezei Kitty, színésznő kisfia születése után édesanyja nyugdíjba ment, így szerencséje volt, hogy vigyázni tudott a nagymama az unokájára. A távollétet Kitty volt, hogy könnyebben volt, hogy nehezebben viselte. Sokszor lelkiismeret furdalása volt, amikor ott hagyta, de próbált nem belebetegedni. De minél több időt igyekeznek együtt tölteni. Amikor bölcsődébe adta kisfiát alaposan utána járt, hogy melyik intézményt válassza, ugyanis neki ebből az időszakból nagyon rossz élménye maradt. De szerencsére kisfia esetében jól döntött.

Nagy Ádám, zenész 22 éves volt, amikor megszületett fia. Most már 18 éves, de 5 éves korától egyedül nevelte. Nagyszülők nagyon sokat segítettek, voltak olyan időszakok, amikor viszont mindenhová magával vitte. Kiskorában igyekezett sportolási lehetőséget biztosítani számára, mert a belvárosban kevés alternatíva volt. Így elvitte egy uszodába, ennek köszönhetően a mai napig vízilabdázik. Ádám szerint sokszor a szülőnek jobban fáj rábízni másra a gyerekét, mint magának a gyermeknek ezt megélni.

Tablet váltja fel a tévét -  Melyik az új bébiszitter?

Kalandozzunk el az informatika világába.. Ahol jogosan tehetjük fel azt a kérdést, hogy a tablet lesz az új bébiszitter? Régen a televíziót okoltuk ezért, ma ez lecserélődni látszik egy kisebb kütyüre - bizonyították be az amerikai kutatók. Amerikai háztartások 70%-ban a szülők és a 12 éven aluli gyermekek is egyenrangúan használják ezt az eszközt. A rendszeres használók 77%-a videójátékokat játszik, de 57 %-uk ismeretterjesztő és készségfejlesztő alkalmazásokat is igénybe vesz. A kicsik 43%-a pedig videókat is néz. 6-12 év közötti fiatalok 50 %-a tabletet kér a Télapótól. További kutatások kimutatták, hogy az ovisoknál 37%-kal, a 3 évnél fiatalabb gyermekeknél 27%-kal nőtt az applikációknak köszönhetően a szókincsük.

Vajon meddig háborodunk fel ezen? Úgy, ahogy eddig sem tudtuk, most sem tudjuk a világot visszafordítani. A tiltás nem biztos, hogy jó útra vezet, a mértékletesség lehet továbbra is az érték. De mikor vesszük fel szülőként is a fonalat a digitális korral? Szerves részévé tudunk mi is válni? Mikor kezdjük el meglátni benne a pozitívumot és mikor hagyunk fel a negatív megítéléssel? Emlékezzünk vissza a televíziók beköszöntével is mennyi rosszat rebesgettek. Lehet a tévé a bébiszitter szerepét máig betölti. De bízva az egyre tudatosabb szülői hozzáállásban ezt megtanuljuk a helyén kezelni, és nem hagyjuk, hogy az eszközök felváltsanak minket, hanem a cél az, hogy közösen tudjuk megvitatni a látottakat.

Egy hozzászólás

Klára-Lilla
2015. február 16. 19:27:22
Kedves Gabriella!
Remek a műsor.
Javasolok két témát, melyek összefüggenek.

Negativizmus, és pesszimiznus.
Mindig mindenben, az élet apró-cseprő dolgaiban is csak a rosszat látjuk /sokan vannak így /
Kesergünk, panaszkodunk, ahelyett, hogy valami megoldáson törnénk a fejünket.
Mindenkiben csak a rosszindulatot véljük felfedezni, lehet, hogy ez belőlünk fakad.
Nincs hitünk abban, hogy történhetnek jó dolgok is.
Nem látjuk meg a hétköznapi jelenségekben a jót.

Végső soron ezek rengeteg energiát vonnak el tőlünk.
Üdvözlettel Klára-Lilla

Én is hozzászólok!