Close
mail us

Írjon nekünk!

Az Ön emailcíme

Close
lock and key

Regisztráció a ridikul.tv oldalra, a kommenteléshez

Az Ön emailcíme

A megadott emailcímet titokban tartjuk, de oda küldjük a regisztrációs emailt!
A két jelszónak egyeznie kell, az emailcímnek igaznak kell lennie, a becenév szinte bármi lehet.

Close
lock and key

Jelentkezzen be a kommenteléshez.

Account Login

Csak a szépre emlékezem Adásba kerül: 2015. május 05.

Csak a szépre emlékezem, avagy a felejtés művészete.. Egy mondás szerint szerencsés az, aki képes elfelejteni a megváltoztathatatlant. S valóban. Az embereknek megadatott az emlékezés és a felejtés képessége is. Az emlékezés csodálatos dolog: okosabbá, bölcsebbé, türelmesebbé tesz. Ám saját lelki békénk érdekében megpróbálunk csak a szépre emlékezni, a rossz dolgokat pedig megtanuljuk törölni a memóriánkból. De hogy is van ez? Mesél nekünk Szulák Andrea, Bagdy Emőke és Palya Bea. Meglepetés férfi vendégünk az emberek történetét írja le.

Az emberi történetek formálják életünket. Az élet természetesen nemcsak szép és kellemes élményeket tartogat számunka, hanem sokszor nehezen feldolgozható eseménysorozat főszereplőivé válunk. Hogyan kezeljük mindezeket? Csak a szép dolgokra emlékezünk? A múltat eltemetjük vagy megpróbálunk minél többet beszélni róla? Mi a feldolgozás helyes útja?

Bagdy Emőke, klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta definíciója szerint az emlékek adják a létünk folytonosságának tudatát. Az érzelmi része a megélés, amely lehet jó vagy rossz. Egyes emlékeinkben szereplő személyek élővé teszik a történetet, jelentőséget adnak neki. Semmit nem tudunk végleg elfelejteni. A fontos személy elvesztése során magunkban feltámasztunk belőle egy picit. Beépítjük az énbe, bennünk él tovább.. egy rágondolásban, egy gesztusban és sok apró jellemzőben.

Szulák Andrea, eMeRTon-díjas énekesnő, színművésznő, műsorvezető ébren töltött léte egészét az emlékezés fűzi át. Illat- és ízmemóriája van, s nagyon sokszor éli meg a deja vu érzését. Elmondása szerint nagyon szeret a belső múzeumában bolyongani. Az embereknek jól esik, ha nem kell újra bemutatkozniuk, hanem emlékszünk rájuk. Sokat dolgozik azon, hogy a rossz dolgok ne ülepedjenek le benne, és ezek által ne betegítse meg magát. Jobban hisz az elengedésben, mint a megbocsátásban.

Palya Bea, énekes-dalszerző, előadóművész, író szerint azért fontos az emlékezés, hogy legyenek jó történeteink, amelyeket lehet mesélni. Nagyon szeret mesélni, de ezeket hallgatni is. Kiírta magából a rossz dolgokat, újrakeretezte ezeket a történeteket, s ennek köszönhetően elillant az ezzel kapcsolatos rossz érzése. Bea teszteli az eseményeket, figyeli a testérzetét, hogy mikor érett meg arra, hogy meg tudjon bocsátani.

Nyáry Krisztián, kommunikációs szakember, könyvkiadó, író elmondása szerint ő az emberi történeteket feleleveníti, ezeket keresi és írja le. Átlényegíti mások történeteit, magáévá teszi, olyanná válnak mintha vele történtek volna meg. A nehéz események feldolgozásának módja a beszéd és az emlékezés. Krisztián szerint a múltban kapaszkodunk, ha valami a jelenben még képlékeny.

Deja vu és jamais vu

A deja vu érzését jól ismerjük. Egy ismeretlen helyzetben azt érezzük, mintha ez már egyszer pont ugyanígy megtörtént volna. Ennek okára többen keresik a magyarázatot. A pszichoanalitikusok szerint ez egy vágybeteljesítő fantázia, a vágyunk arra, hogy a múlt egy eseménye megtörténjen. A parapszichológia pedig azt mondja, hogy az előző életünk egy felidézet momentuma ez. Ennek a jelenségnek az ellentettjét nevezik jamais vu-nak. Ez egy idegenérzés egy ismert helyzettel kapcsolatban. Az emberek 70%-a legalább egyszer élete során megéli ezt. A legtöbbször 15-25 éves kor között tapasztaljuk ezt a két érzést.

Jótékony hatású történetek

Történetek szövik az életünket, s erre már egészen pici korunkban szükségünk van a fejlődéshez. Ezt a fejlődést biztosítják a gyermeknek a mesék. A mese a gyermeki gondolkozást foglalja magába, és megérteti velük a világ működését. Ennek köszönhetően szorosan összefonódva a saját problémáit is meg tudja élni. S így a saját szorongásai is feloldódnak és megoldódnak. Tehát a szülők a mese által segítenek feldolgozni a gyermek problémáit. Nagyon fontos különbséget tennünk a tévében látott és a szülő által felolvasott mese között. Míg az utóbbi során a rossz, a gonosz jelenlétét annyira jeleníti meg magában, amennyire képes feldolgozni, addig a televízió nem engedi ezt meg. Az ott látottakat nem tudja a gyermek szabályozni, így sorra jelennek meg előtte a képek, amelyeket nehezen vagy nem fog tudni feldolgozni. 

Egy hozzászólás

Marica
2015. május 11. 00:14:02
Szerintem a pozitív gondolkodás szerves része, hogy az ember ne rágódjon hosszasan a rossz emlékein, a megélt stresszes helyzetein, azokon a szituációkon, amelyekben valamilyen kudarcot kellett megélnie. Ami persze nem jelenti azt, hogy totális amnéziával kezelje azokat, sokkal fontosabb, hogy leszűrje belőlük a későbbiek folyamán is hasznosítható tanulságokat.

Pontosan erre jók lehetnek a negatív élmények is: ha végiggondoljuk, mitől következtek be,
esetleg mi mit rontottunk el, már csak meg kell jegyeznünk, hogy azt és úgy többet ne kövessük el. Vagy ha bizonyos személy váltotta ki, akkor - már ha ez megoldható - jobban tesszük, ha a jövőben kerüljük az illetőt. De legalábbis a vele való konfliktusesélyes kapcsolatokat.

A szép emlékek viszont szívet melengetők tudnak lenni, alkalmankénti felelevenítésük erőt adhat a borongósabb hangulatú napokon is. De ezeken se érdemes hosszasan úgy nosztalgiázni, hogy azokat az azóta nyilván megváltozott körülményekkel állítjuk szembe, kvázi siratva a múltat. Erre néhány idősebb ismerősöm igencsak hajlamos. Azaz a kellemes emlékekkel inkább mesterségesen keserítik magukat ahelyett, hogy annak tudnának örülni, mennyi szép és jó dolog történt velük az életük folyamán.
***
A felmerült kérdések közül sok ismerős volt:
számomra különböző eseményekhez és helyszínekhez 1-1 zene kapcsolódik örök emlékként.
Pl., amikor életemben először kiléptem az árkád alól a velencei Szent Márk térre, a jobboldali kávéház teraszán a zenekar épp a Zsivágót kezdte játszani. Ez a zene nekem már mindig ezt fogja eszembe juttatni.

A deja vu nagyon érdekes érzése pedig az életem folyamán többször is előfordult. Miközben nem hiszek a reinkarnációban, olyankor mégis megfordult bennem a gondolat, hogy nem lehetetlen: én ott már valamikor éltem - méghozzá esélyes, hogy boldog életet, mert különös, kellemes, valamiféle izgalmas "viszontlátás"-érzéssel töltött el a hely megpillantása.

Én is hozzászólok!