Close
mail us

Írjon nekünk!

Az Ön emailcíme

Close
lock and key

Regisztráció a ridikul.tv oldalra, a kommenteléshez

Az Ön emailcíme

A megadott emailcímet titokban tartjuk, de oda küldjük a regisztrációs emailt!
A két jelszónak egyeznie kell, az emailcímnek igaznak kell lennie, a becenév szinte bármi lehet.

Close
lock and key

Jelentkezzen be a kommenteléshez.

Account Login

Soha se mondd Adásba kerül: 2015. március 31.

Legtöbbször az építő jellegű kritikából tanulhatunk. De a kritika nem mindig ilyen, sokszor bántó és sértő. Nem mindegy ki mondja és az sem mindegy, hogy jó szándékkal teszi azt, vagy esetleg irigységből. A kimondott nehéz mondatokból sokszor bántódás lesz. Hogyan tanuljuk meg a helyén kezelni? Mit mondjunk, és mit ne mondjunk? Utána járunk ennek Csákányi Eszterrel, Kormos Anettel és Tari Annamáriával. Meglepetés férfi vendégünk viccnek szánt megjegyzéseiből sokszor sértődés lett a vége.

A szavaknak óriási ereje van, amilyen jól tud esni egy dicsérő szó, úgy össze tud törni egy rosszindulatú megjegyzés. A legfontosabb, hogy megtaláljuk ilyenkor a másik ember indítékát. Legtöbb esetben az irigységből elhangzó bántó szavak tudják megsemmisíteni az embert. Ehhez idő kell, hogy megtanuljuk megfelelően kezelni és elhárítani. Azonban az építő jellegű kritikát sem könnyű minden esetben elfogadni, de ez az érintett javát szolgálja, fejlődését segíti elő. Legfontosabb kérdés, hogy mikor, mit mondhatunk és legfőképpen kinek? Frank A. Clark és Francois de La Rochefoucauld két igaz mondást hagyott ránk. Clark szerint „a kritika olyan, mint az eső; elég finomnak kell lennie, hogy táplálja az ember növekedését anélkül, hogy megsemmisítené a gyökereit.” Rochefoucauld pedig azt mondta „kevés ember eléggé bölcs ahhoz, hogy a mérgezett dicséretnél többre becsülje a hasznos kritikát.

Csákányi Eszter, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő szerint, ha a másik rosszindulatú megjegyzése nem igaz, akkor könnyen túl teszi magát rajta. Az igazi fájdalom az, ha az igazságtartalma valós. Alakja miatt nem vették fel a főiskolára, ez a sérelem végigkísérte az életét. Eszter szereti az őszinteséget, abban az esetben is, ha fájdalmas, mert azt vallja, hogy ez viszi előre az embert. Folyamatosan olyan közegben mozgott, ahol erős volt a kritika, de ezekből szerencsére csak tanulni lehetett. Szakmájában az építő jellegű kritikára nagy szükség van.

Tari Annamária, pszichoanalitikus, pszichoterapeuta elmondása szerint azok, akik elégedetlenek a saját életükkel és nehezen tudnak változtatni rajta, azaz tehetetlen pozícióban vannak, azoknak az érzékenyített felületük nem a saját közegükben van, hanem kitolódik, s ebben az esetben mindenre irritáltan reagálnak. Az érzelmi viszony határozza meg a közlés minőségét: nem mindegy, hogy attól kapjuk a kritikát, aki szeret, vagy aki irigy és rivalizálni akar velünk.

Kormos Anett, humorista, újságíró azt mondja, hogy őt a sértegető személye viseli meg, mivel sérül a kölcsönösség elve. Rosszul esik, ha valakivel mindig empatikus volt és egy adott helyzetben nem kapja vissza ugyanazt. Szerinte vannak, akik öblögetnek a problémákkal. Nem szereti a mosolyszünetet, azonnali megoldást akar találni. Szerinte a kóstolgató emberek elleni legjobb taktika, ha nem vágunk vissza - ez bosszantja őket a legjobban. Az ő szakmájában a férfiak egymással rivalizálnak, Anett akkor kap kritikát, amikor jobb, mint ők.

Lackfi János, József Attila és Príma Primissima-díjas költő, író, műfordító sok mindent csupán viccnek szánt, mégis sértődés lett a vége. Nagyon kifinomult sértődési kultúrát hoz magával otthonról. Nem tud sokáig haragudni, gyakran el is felejti, de van amikor szüksége van rá, hogy megbeszéljék. A sértegetést sokszor humorral kezeli, ami talán az egyik legjobb megoldás erre.  

Dolgozzunk magunkon!  

Miből fakadhat a sértegetés, a másik felett való ítélkezés? Például abból, ha észrevesszük, hogy nagyon különbözik tőlünk, ha nem szimpatizálunk vele, ha visszautasítást érzékelünk a részéről, ha nem találjuk meg benne a kooperatív partnert, ha nem ért velünk egyet, vagy esetleg a düh uralkodik bennünk. Ha belegondolunk, ilyen helyzetekben folyamatosan a saját énképünk, az egónk sérül. S erre mondják azt, hogy a legjobb védekezés a támadás. De igaz ez? Megfelelő támadás lehet a rosszindulatú megjegyzés? Wayne Dyer szerint "amikor valakit bírálsz, nem őt minősíted hanem önmagad." Minél kevesebb energiát invesztálunk a másik címkézésére, annál többet tudunk önmagunkkal foglalkozni. Koncentrálni saját elfogadásunk feltételeinek megteremtésére! 

Furcsa, hogy az emberek mennyire nem fogadják el a másikat, ha sikerülne ezen túllépnie az emberiségnek, és mindenkit olyannak elfogadni amilyen, akkor egy sokkal kellemesebb és gazdagabb miliőben találnánk magunkat, amelyben a nyitottság jellemezne minket és az új minden formájának a befogadása. Talán akkor nyílna ki előttünk igazán a világ!

Két hozzászólás

Dallos Györgyi
2015. március 31. 08:41:14
Kedves Ridikül!

A Ridikült nézik azok a hölgyek is, akik un. férfiasnak gondolt szakterületeken érnek el sikereket, pl. az informatika területén. Április 23-án , a lányok napján , középiskolás lányokat várunk a Műegyetemre, s örülnénk, ha segítségünkre lennének a lányok bátorításában. A lanyoknapja.vik.bme,hu oldalon nagyon sok infot talánka arról, miért "hiszünk vakon a lányokban".
Köszönettel, Dallos Györgyi
Robert
2015. március 31. 10:04:18
Érthetetlen hanyagság.
Miután rendszeresen érdeklődök a műsor iránt, ezért a média boxon felveszem. Totálisan más címek jelennek meg az epizódokra vonatkozóan, mint a valós adás témái.
Túl azon, hogy bosszantó, szelektálni sem tudok, melyik téma izgalmas és melyik érdektelen számomra.
Nem lehetne odafigyelni és korrigálni?
üdv.:R.R.

Én is hozzászólok!