Close
mail us

Írjon nekünk!

Az Ön emailcíme

Close
lock and key

Regisztráció a ridikul.tv oldalra, a kommenteléshez

Az Ön emailcíme

A megadott emailcímet titokban tartjuk, de oda küldjük a regisztrációs emailt!
A két jelszónak egyeznie kell, az emailcímnek igaznak kell lennie, a becenév szinte bármi lehet.

Close
lock and key

Jelentkezzen be a kommenteléshez.

Account Login

Elkötelezettség nélkül Adásba kerül: 2015. október 01.

A szinglik után egy újabb párkapcsolati kategória született, a mingliség. A minglik ugyan párkapcsolatban, de külön háztartásban élnek. Trendi ma minglinek lenni? Miért választják ezt a párkapcsolati formát? Mi az előnye és mi a hátránya? Rossz tapasztalat vagy csak félelem áll mögötte? A kapcsolati formákról és az elköteleződés nehézségéről beszélgetünk Fodor Zsókával, Lolával és Hevesi Krisztinával. Meglepetés férfi vendégünk ez idáig távkapcsolatban élt.

Fodor Zsóka, színésznő azóta szingli, amióta a második házassága is véget ért. A mingiséget egy szimpatikus kapcsolati formában tartja - együtt, de mégis külön. Képtelen lenne együtt élni csak azért valakivel, mert jómódú. Számára a jelenlegi helyzet teljesen megfelelő, megtanult magáról gondoskodni. 

Hevesi Krisztina, egészségfejlesztő szakpszichológus, az ELTE oktatója szerint a mingliség egy átmeneti állapot. Úgy gondolja a környezetünk egyáltalán nem kedvez a párkapcsolatoknak, ugyanis a fogyasztói szemlélet valahol azt közvetíti, hogy a kapcsolatainkat ne javítsuk meg, hanem cseréljük le. Ebből kifolyólag sokkal kevesebb párkapcsolat van ma, mint 10-20 évvel ezelőtt. Krisztina szerint igenis éljük meg a jóban-rosszban érzését, mert ez az ami igazán összetart, összecsiszol a másikkal. 

Lola, többszörös Viva Comet-díjas énekesnő szerint mindenki nagyon vágyik a szeretetre, de nem az érzelmek vannak már az előtérben, hanem az, hogy az adott férfinak milyen körülményei vannak. Azaz mit tud az adott lánynak biztosítani. Úgy érzi az ő korosztályában már abba szerelmesek az emberek, hogy mit kaphatnak a másiktól. 

Laki Péter, az operett színház művésze 18 éves kora óta mindeddig csak távkapcsolatban élt. Valahol ezt az állapotot lehet mingliségek nevezni, de most nagyon büszkén mondhatja azt, hogy már nem az, mivel most készül szerelmével összeköltözni. A vitruális kapcsolattartásból már elege volt, ma már arra vágyik, hogyha hazamegy akkor várja őt otthon valaki. 

Mi a szingliségnek a pszichológiai háttere?

A KSH adatai szerint hazánkban 3 millió egyedülállő ember él. Ahogy telnek-múlnak az évek egyre nehezebben köteleződünk el valaki mellett. Mi ennek az oka? Miért nehéz elköteleződni és miért szeretjük a mingli életformát?
Közös együttélés és házasság nélkül boldognak lenni - ez a mingliség. Mindemellett nagyfokú szabadságot adnak egymásnak a felek, megőrzik saját függetlenségüket. Kicsit olyannak tűnhet ez, mintha meghosszabbítanák az ismerkedés randi fázisának az időszakát. A szó a "mixed singles" szóösszetételből származik, ami két szingli együttélését jelenti. Így ezek az emberek a saját önállóságukat megtartva tudnak egyben a karrierjükre és a társukra is koncentrálni. A mingliség egyre többünket érint, azonban leginkább azokra igaz, akiknek már születtek gyermekei, esetleg túl vannak egy válláson. Új életet kezdenek, de a gyermek vagy egyéb más okok miatt, nem akarják erőltetni az összeköltözés gondolatát a másikra, hanem izgalmas randizások kezdődnek. Ebben a korban már 100%-ban elköteleződni sokkal nehezebb, mint fiatalon. Van azonban néhány hátránya is ennek a párkapcsolati formának. Mivel a minglik nem élnek együtt így a problémamegoldás is sokszor másképpen történik. Mindenki elvonul a problémájával és nagyon sok dolog megoldatlan marad. Illetve a nagy szabadság sokszor a féltékenységet is magázval vonzza. 

 

Négy hozzászólás

Somogyi Sándorné
2015. október 1. 15:49:58
Tisztelt Szerkesztő Asszony!
Szeretem nézni Ridikül című műsorát, de az időpont( 17 óra) nem megfelelő. Sokan még nem értek haza a munkából, Miért nem lehet este főműsor időben látni? A késői ismétlés időpontja sem éppen a munkába járóknak kedvez!
Tisztelettel: Somogyi Sándorné
Erzsébet
2015. október 3. 11:45:47
Volt róla szó, de azért megerősítem, hogy csak akkor tud valaki - legalábbis én - elköteleződni, ha igazán szerelmes valakibe. Aztán hogy az a szerelem elmúlik, más kérdés, de biztos vannak rajtam kívül is olyanok, akik azért nem mentek férjhez, mert akikhez hozzámehettek volna, velük szemben nem érezték ezt a földöntúli boldogságot, és e nélkül nem tudták elképzelni, hogy egy életet leéljenek valakivel. Annál meg becsületesebbek, hogy "egy jó baráthoz" hozzámenjenek, és ha eljön a szerelem, otthagyják, esetleg gyerekestül, erre is tudunk számtalan példát. Így aztán megelégszenek egy "jó baráttal", aki tisztában van a helyével (és fordítva) az illetőnél. De ez még mindig jobb,mintha elköteleződve, de boldogtalanul élné valaki a mindennapjait. Nem tudom, erre mit válaszolna a pszichológus, kíváncsi lettem volna rá.
Erzsébet
2015. október 3. 11:49:22
Kérdezném, hogy Laki Péter fényképe miért nem szerepel a képek között?
Minitehén
2015. október 7. 18:09:17
Majd én válaszolok önnek, kedves Erzsébet, egyébként druszám:-)
Régen istencsapásnak tartották a válást, mivel a házasságot Isten előtt köti két ember, amit csak Isten választhat szét. Ma másképpen nézzük a dolgokat, de ha valaki belegondol, bizony egy frenetikus, emberfeletti erő az, amire esküt tesznek ott akkor (persze ha templomban történik). Ennek a frenetikus erőnek (melyet Istennek is nevezünk, hiszen valahogyan nevezni kellett ősidők óta) mindannyian alá vagyunk vetve.
Kétféle választ tudok Ön elé tálalni ezzel kapcsolatban: ha Isten azt akarta (mert a házasok általa határoztak úgy - még akkor is, ha szabad választást kaptak Őtőle). Vagyis, ha ön hisz a karmában (ami Isten létének nem kell hogy ellent mondjon!), egy házasodó pár arra hivatott saját akaratuk által, hogy "jóban-rosszban" együtt lesznek ezentúl, és nem rohannak el, ha a mézeshetek elmúlnak és az élet racionális, kellemetlenebb oldala is megmutatkozik majd. Ami óhatatlan. Tehát, elköteleződve, kötelező vinni tovább, mert a feladat: harcolni, kiharcolni a rosszból a jót!
A másik válaszom ennek ellenkezője: nem vagyunk kötelesek eltűrni mondjuk a házasságban előforduló lelki és fizikai terrort, és inkább szökjünk el, mint megszokjuk azt. Akkor is, ha ez óriási kudarc, hiszen az első válaszban megfogalmazott kötelező harcot nem tudtuk megvívni, és jobb után nézünk.
Még a földöntúli boldogsághoz azt fűzném hozzá, hogy nincs ilyen, az emberek néha éreznek valóban ilyesmit, de ez csupán az érzékek csapdája. Boldogok akkor vagyunk, ha kezelni tudjuk dolgainkat akkor is, amikor azok kezelhetetlennek tűnnek. Ha megelégszünk a mindennapi örömökkel és nem vágyunk többre, mint amennyi nekünk jár. Csakhogy ehhez megfelelő tudatosság kell, mert tudni kell azt is, hogy csak annyit kapunk az élettől, amennyit megérdemelünk és amennyit elbírunk.

Én is hozzászólok!