Close
mail us

Írjon nekünk!

Az Ön emailcíme

Close
lock and key

Regisztráció a ridikul.tv oldalra, a kommenteléshez

Az Ön emailcíme

A megadott emailcímet titokban tartjuk, de oda küldjük a regisztrációs emailt!
A két jelszónak egyeznie kell, az emailcímnek igaznak kell lennie, a becenév szinte bármi lehet.

Close
lock and key

Jelentkezzen be a kommenteléshez.

Account Login

Formálódó közösségek Adásba kerül: 2015. május 20.

Az elmúlt évtizedek egyik legdinamikusabb változásai a közösségi színterekben zajlottak le, átalakultak a társas kapcsolatok. Szinte mindannyian érezzük, hogy az emberek eltávolodtak egymástól, hiányoznak a hajdan volt társas összejövetelek. Milyen közösségi színtereink vannak? Mi volt a változás oka? Milyen alternatívái vannak a baráti és társas kapcsolatoknak? Az ember, társas lény, szüksége van a közösségi élményekre. Kíváncsiak vagyunk, mit gondol erről Kormos Anett, Rácz Kati és Dr. Solymosiné Dr. Kiss Ilona. Meglepetés férfi vendégünk egy igazán idilli közösséget választott magának.

"Nyilván te is úgy gondolod, ha a társadalomra gondolsz, amelyben élsz, hogy méltatlan körülmények közé keveredtél. Ez azonban az igazságnak csak a fele. A másik az, hogy te is éppúgy alakítod a világot és a közösséget, amelybe születtél, mint az téged. Ezer módon vagy nemcsak áldozata, de tettese is a világnak."      Müller Péter

Életünk folyamán rengeteg közösségnek vagyunk a tagjai: családi, vallási, baráti stb. Az ember egy társas lény, szükségünk van arra, hogy a valahová való tartozást érezzük. Ebben a közegben sokat tudunk fejlődni, személyiségünk formálódik, látókörünk kitágul. Azonban van, amikor egy közösség negatív hatással van az egyénre. Továbbá egy ilyen csoportosulás tagjának lenni egy komoly szellemi munkát igényel: alázatot, megbecsülést, bizalomépítést, elfogadást, befogadást és egyéb hozzáállást követel.  

Kormos Anett, humorista, újságíró kizárólag a családi közösségbe sorolja magát. Humorosan úgy fogalmaz, hogy tetszenek neki a közösségek, mint külső szemlélőnek, de ő nem akar sehová sem tartozni. Szemlélődő alkat, kapcsolatot tud teremteni emberekkel, de úgy érzi, ez energiába kerül, férje azonban egy közösségi ember. Munkájából kifolyólag akar szimpatikussá válni. Kiskorában rájött, hogy kedvelik a gyerekek, a történeteit folyamatosan hallgatták, jól esett neki, hogy szeretik,..de csak egy ideig.

Dr. Solymosiné Dr. Kiss Ilona, a Lions klubbok magyarországi szövetségének kormányzóasszonya, szülész-nőgyógyász elmondása szerint a közösségtől rengeteget kap az ember. Otthonról hozzuk a vonásokat és a nyitottságot. Nagyon sok szeretetet kaphatunk a közösségtől, s ha adunk, akkor többek leszünk tőle. 

Rácz Kati, Líra-díjas énekesnő több társaságnak is a tagja, tapasztalata szerint a muzsikusoknak kifejezetten erős a közösségük. Kati folyamatosan keresi a kapcsolatokat, az utcán is rámosolyog az emberekre. A baráti társasága húsz éve összetart. Kedveli a közösségi hálót is, ahol a koncertjeit is rendszeresen megosztja. Nagyon hálás a szüleinek, akik megtanították szeretni.

Gór Nagy Miklós, világbajnok vízilabdajátékos elmondása szerint evidens, hogy a sportban csapat van, aki nem csapatjátékos, az hamar lemorzsolódik. Azonban egy csapatban jönnek, mennek az embereket, így folyamatosan újra kell építeni a csapatot. Falura költözött, ahol a gyermekre és a családra lehet koncentrálni. Úgy érzi Noszvajon megtalálták az ország legjobb helyét.

A társaság középpontja

Egy amerikai tanulmány szerint, a génjeink a felelősek azért, hogy egy közösségben milyen pozíciót töltünk be. Továbbá a természetes kiválasztódás meghatározza azt is, hogy kivel alakítunk ki barátságot.
Egy magyar kutatás eredménye azt mutatja, hogy a közösségbe tartozás védi az egészségünket, azonban ebben a „csapatjátékban” mégsem vagyunk mi erősek. A felnőttek 59%-a szerint az emberek magukkal törődnek. A megkérdezetteknek csupán a harmada tagja valamilyen közösségnek.

Szimpátia

A bizalmon alapuló közösségi csoportosulásnál a befogadás egyik fontos feltétele a szimpátia. Előítélet nélkül nem tudunk élni, de a szimpátia képes valamilyen irányba elmozdulni. Egy amerikai kutatás szerint az agy másképpen értelmezi a számunkra kedves és az unszimpatikus ember mozdulatait. Azok az emberek, akik több közös vonást fedeznek fel egymásban, kölcsönösen nagyobb empátia alakul ki.  

Online identitás

Most, hogy gyakran használjuk azt a kifejezést, hogy "online" vagy "offline vagyok", - azaz, hogy az interneten vagy a való életben folytatok-e aktivitást - beszélhetünk az online identitás kifejezéséről. Ez a fogalom a virtuális személyiségünket próbálja megragadni. Felépítjük a virtuális önmagunkat, jellemzéssel, képpel, tulajdonságokkal és igazi- vagy álnévvel. A világhálón próbáljuk meghatározni az énünket, pozitív benyomást elérni egy adott személynél, vagy egy adott közösségben. A kérdés az, hogy ez az internetes személyiségünk, hogyan tud igaz kapcsolatokat kialakítani másokkal, akiknek ugyanilyen online identitása van?! A közösségi oldalak, a blogok, a fórumok és a chat közösséget épít. Fontos megtalálni az offline és az online tér közötti arany középutat.     

Két hozzászólás

Fazakas Éva
2015. május 20. 18:03:42
Kedves Gabi ! Én nagyon rég nézem a műsorát,de ennél a Kormos Anett nevű nőszemélynél,önzőbb,unszimpatikusabb,személyt még nem láttam a vendégei között.Igaz lányos anya vagyok de nem szeretnék a fiamnak egy ilyen feleséget.Az ilyen miért nem költőzik egy erdőbe,vadászon,szedjen gombát,ott nem kell senkinek megfelelni.Szép csaj de itt jön be a mondás a szépség nem minden. Üdvözlettel:Fazakas Éva .
Marica
2015. május 21. 16:50:04
Szerintem az emberek nagyobb részének inkább a kapcsolatok keresése a természetes igénye.
Életünk folyamán sokfelé és sokféle lehetőségünk adódik különböző éppen formálódó vagy már meglévő közösséghez csatlakozni. Kezdve a teljesen hagyományos iskolai, később munkahelyi struktúráktól az érdeklődésünk szerinti vagy a bármilyen hobbihoz kötődő társaságokig.

Mint a műsorból is kiderült, sokan vannak - vagyunk -, akik nem csak képesek rá, de akár hivatásszerűen is természetesnek tartják, hogy szervező motorjai, ötletgazdái, aktivizáló hajtóerői, összetartói legyenek adott csoportoknak.

Tapasztalatom szerint minden ilyen formáció akkor válik KÖZÖSSÉGGÉ - így, csupa nagybetűvel, merthogy ez a fogalom szerintem egy magasabb minőséget jelent! -, ha az ott gyülekező embereket valami közös cél motiválja, ha szót tudnak érteni egymással, tolerálni tudják a magukétól eltérő véleményeket, no és persze, ha képesek és hajlandók az emberi együttélés alapvető viselkedési és egyéb szabályait elfogadni és betartani.
De mert emberből vagyunk, ritkán esik meg, hogy ne legyen legalább 1-2 kötözködő, mindenbe vagy bárkibe bármilyen apropóból belekötő, a kákán is csomót kereső, magas lóról észt osztó, ki ha ő nem-figura. Vannak lazább társaságok, ahonnan előbb-utóbb az ilyenek vagy kikopnak, vagy kipenderítik őket. Mindez nehezebb ügy egy más típusú csoport esetében, ahol ez már jóval nehezebb ügy. Márpedig sajnos egy jó közösségben is mérgezni tudják a légkört.

Érdekes, viszonylag új jelenség a virtuális csoportok létrejötte és élete.
Én nem vagyok Facebookos, az valahogy nem a világom, de a barátaimtól hallom, hogy veszett marakodásokba is belefutnak olyanok között is, akik ott stabil közönségnek számítanak.
Nem sűrűn, de a blogok között lehet olyan felületet találni, ahol a nickek szinte naponta visszaköszönnek, azaz nagyjából már törzsközönség van együtt, a diskurzus abszolút kulturált formában zajlik, értelmes emberek érdekes gondolatokat osztanak meg egymással, azaz elvben akár ők is közösséggé szerveződhetnének, bár azt hiszem, általában ezt a rejtőzködés igénye megakadályozza.
Ami azt illeti, én évekig voltam egy ilyen blogközösség igencsak aktív tagja - mi elég hamar eljutottunk a személyes megismerkedés és valódi közösséggé formálódás természetes igényéig és megvalósításáig is. Sok év telt el azóta, de a mai napig is vannak nagyon jó barátaim, akiket ennek a hajdani blogközösségnek köszönhetek.

Én is hozzászólok!