Close
mail us

Írjon nekünk!

Az Ön emailcíme

Close
lock and key

Regisztráció a ridikul.tv oldalra, a kommenteléshez

Az Ön emailcíme

A megadott emailcímet titokban tartjuk, de oda küldjük a regisztrációs emailt!
A két jelszónak egyeznie kell, az emailcímnek igaznak kell lennie, a becenév szinte bármi lehet.

Close
lock and key

Jelentkezzen be a kommenteléshez.

Account Login

Üres a fészek Adásba kerül: 2015. május 13.

Minden házasság embert próbáló pillanata, amikor a gyerekek kirepülnek a fészekből, és önálló életet kezdenek. Vajon törvényszerű, hogy ez a házasság mélypontját jelentse, vagy sokkal inkább egy új, izgalmas életszakasz kezdete? Kell-e, lehet-e, érdemes-e felkészülni erre az időszakra, hogy ne krízisként éljük meg? Újra kettesben marad a pár, mint a kapcsolatuk elején. Elmeséli élményeit Eszményi Viktória, Hegedüs Erika és Ábrahám Edit. Meglepetés férfi vendégünk őszintén vall erről a témáról.

Egy szülőnek nehéz megélnie azt, amikor a gyermek önálló életet kezd, elköltözik otthonról és a házaspár újra kettecskén marad. Ez lehet az ún. üres a fészek szindróma. Azonban a leszakadás mára már időben kitolódott. Míg régen 18 évesen szinte családot alapítottak a fiatalok, ma körülbelül 25 éves korukig tanulnak, majd ezután kezdik építeni a karrierjüket, a jövőjüket, amelyet segítő háttér nélkül nagyon nehéz. Mikor következik be a leszakadás? Hogyan élik ezt meg a szülők? 

Ábrahám Edit, színésznő későn költözött el otthonról, 36 évesen végleg. Edit fia 21 évesen elment Londonba szerencsét próbálni, körül akart nézni a nagyvilágban. Álmát nem sikerült valóra váltania, így hazajött és visszaköltözött hozzájuk. A leválás már ekkor elkezdődött, de a teljes elszakadás 28 éves korában történt meg. Az együttélésük időszakából legjobban a reggelek hiányoznak. A színésznő szerint a jövendőbelinek át kell vennie bizonyos szerepeket az anyától. 

Eszményi Viktória énekesnő, amikor felköltözött Budapestre, akkor elköltözött ugyan otthonról, de nem élte meg kirepülésnek, mert mindig nagyon ragaszkodott szüleihez. Újdonság volt vidékről a nagyvárosi forgatagba költözni. Viszont, amint volt szabadnapja utazott is haza a családhoz. Érdekes érzés volt átélni, amikor fia közölte vele, hogy elköltözik, egy anyának érzelmileg ebbe nehéz beletörődnie.

Hegedüs Erika, életvezetési tréner, blogger szerint az elköltözés nem érettség kérdése. Jellemző, hogy a gyerekek tovább maradnak otthon, így az anyák ki tudnak teljesedni, a fiatalok pedig élvezik, hogy még egy kicsit tanulhatnak. Ezt valahol mindkét fél szereti. A lányok hamarabb elköltöznek, a fiúk később. Van szellemi és van fizikai érettségünk, ez utóbbi általában kitolódik. Fontos, hogy a leválást az anya ne gyászidőszaknak élje meg, hanem maradjon meg nőnek, barátnőnek, legyenek hobbijai.

Szalóczy Pál, újságíró, riporter, rádió- és tévébemondó elmondása szerint mind a négy gyermeke könnyen önállósodott. 18 éves koráig elkényeztetett volt, majd hirtelen a kaszárnyába találta magát – ugyanis akkor még katonának kellett menni. Erős váltás volt a mai napig tudná javasolni, ugyanis a férfiember egészen másképp látja utána az életét. Őszintén mesél kapcsolatairól és gyermekeiről. A szülei úgy nevelték, hogy addig segítenek neki, amíg önálló életet nem kezd.

Kényelem vagy kényszer?  

Egy kutatás szerint a 21-29 éves korosztály nehezen szakad el az otthontól. A legfontosabb kérdés itt az, hogy nem akarnak vagy nincs lehetőségük rá?! A napjainkban elterjedt mamahotel kifejezés egyre aktuálisabb. Azok a fiatalok, akik felnőtt korukban is otthon laknak, a 60%-a megfelelő életformának tartja. Nagyon nehéz fiatalon önálló életet kezdeni, rengeteg feltétel egy fiatal életében nem adatik meg karrierje kezdetén. Nehéz elhelyezkedniük a munkaerőpiacon, s ezért a lakásvásárlásra is később kerül sor. Míg a fővárosban a fiatalok nagyobb százaléka él önálló háztartásban, addig a vidéki körzetben ez jóval alacsonyabb. A kutatás során megkérdezett fiatalok 91%-ának nincs gyermeke. Mindezek következménye, hogy házasságkötésre is később kerül sor.

A gyerek kirepül, az unoka berepül!

A szülők ekkor egy hatalmas feladat után vannak, útnak indították gyermekeiket a nagybetűs életbe. Ezután vagy újra egymásra talál a pár, mivel több idejük marad a közös kedvtelések űzésére, vagy eluralkodik felettük egy hatalmas üresség, amely tarthat rövidebb, de hosszabb ideig is. Meg kell említeni a legrosszabb kimenetelét is ennek, amikor rádöbbennek, hogy csak a gyermek tartotta össze őket. Az édesanyák a kirepülést alapvetően nehezen viselik, és legfőképpen akkor, ha a családi szerepkörben főállású édesanya posztját töltötték be. Fontos, hogy a szülő ne telepedjen rá a fiatal életére, amikor már önálló lábon áll. S a legnagyobb ajándék a család új tagjai lesznek, amikor a szülők egyszer csak nagyszülőkké válnak. Számukra itt már nem a gyereknevelés az első számú feladat, hanem az, hogy élvezzék minden pillanatát. S ha a fiataloknak szükségük van egy kis segítségre, akkor vigyázzanak a kisunokára, mert amit egy nagyszülő meg tud adni egy gyermeknek, azt senki más nem tudja pótolni.     

Négy hozzászólás

Öcsi
2015. május 13. 14:22:19
Tisztelt Szerkesztőség!

Időnként nézem a Ridikül műsort.Kifogásolom, hogy szinte minden beszélgetésben szerepel egy színésznő, mintha más foglalkozású nők nem is lennének ebben az országban. Csak az ő véleményük a fontos? Idegesít az is, hogy tapsoltatással gyakran megszakítják a beszélgetést.
Erzsébet
2015. május 13. 18:30:28
Tisztelt Szerkesztők!

Nagyon jó volt a mai műsor is, de kíváncsi lettem volna arra, hogy az anyák hogyan engedik el a lánygyereküket. Lehet, erről is lesz majd szó.
Egy jó, persze nem mindenkinél alkalmazható, együttlétet osztanék meg: A párom (aki egyébként teniszező volt) a lányával úgy (is) tartja a kapcsolatot, hogy a nyári időszakban újból együtt teniszeznek egy héten egyszer. Mert sem a volt feleség, sem a férj, sem a gyerekek nem tudnak annyira, hogy partnerei lehetnének. Persze a férjével és a gyerekeivel együtt is csinálnak hétvégén programokat, olyankor bicikliznek, kirándulnak.

Nagyon jó a műsorvezetés is.

Üdvözlettel.
Kuttenberg Éva
2015. május 13. 20:47:09
A szomszédom kért meg az alábbi levél továbbítására:
Kedves Gabi!
Csodállak, becsüllek és őszintén gratulálok a műsorhoz, tanulságosak, szívhez szólóak. Saját és környezetem szenvedését és örömét látom benne; a hitet, az őszinteséget és a humort! Jó munkát, sok erőt a kis Pankához és minden jót. (Egy anya, akit elhagytak gyermekei, mind a hárman, aki nem ismerheti unokáit, de 40 évig óvónőként dolgozott - gyermekek szerető szíve és hálás szülők sora. Jelenleg 61 évesen találtam vissza az eredeti "pályámra" - képzőművészettel foglalkozom és a művészetek, irodalom és zene éltet. Minden jót kívánok: Kuttenberg Éva
fira zsuzsanna
2015. május 13. 23:24:11
Jakupcsek Gabriellának!

Ön szép, ragyogó alakja van, okos, jó a humorérzéke, sőt még öniróniával is bír.

Egyedül az anyaszerepben nagyon bizonytalan

Egy szülő akkor tudja megtartani a gyerekét, ha a legjobb barátja, és lehet, hogy főz és gondoskodik más formában is, de azokat csak mellesleg. Mesélni jöjjön haza a gyerek, ne enni, az csak háttértörténet. Ennivaló kapható a boltban, de érdeklődés, együttérzés, vigasz nem kapható kilóra.

A gyerek miért nem mondja meg, hogy nem volt spanyol órán? Miért nem áll le vitatkozni, hogy ő nem akar járni? Miért nem vitatkozik, győzköd, miért hallgatja el a mulasztását?

Anyós jelölt vagyok, de miért is nem nekem kellene tudomásul vennem, hogy másé az első hely, miért a lányoknak kellene tudomásul venni, hogy ők csak másodikok?

A műsor nagyon igényes, könnyeden értéket közvetítő, sok ismerősöm felveszi.

Én is hozzászólok!