Close
mail us

Írjon nekünk!

Az Ön emailcíme

Close
lock and key

Regisztráció a ridikul.tv oldalra, a kommenteléshez

Az Ön emailcíme

A megadott emailcímet titokban tartjuk, de oda küldjük a regisztrációs emailt!
A két jelszónak egyeznie kell, az emailcímnek igaznak kell lennie, a becenév szinte bármi lehet.

Close
lock and key

Jelentkezzen be a kommenteléshez.

Account Login

Társfüggés Adásba kerül: 2015. szeptember 24.

A társfüggőség szinte népbetegség ebben a sokszor magányosnak tűnő világban. A magánytól, a bizonytalanságtól való félelem sokaknak sokkal rosszabb, mint egy olyan kapcsolat, ami ha nem is tökéletes, de mégiscsak van. A társfüggés gyerekkori traumák következménye, amit felnőttként megpróbál az ember palástolni még akár önmaga előtt is. Hogyan lehet felismerni? Mit lehet tenni ellene? Erről beszélgetünk mai vendégeinkkel: Timkó Eszterrel, Csézyvel és Fejős Évával. Meglepetés férfi vendégünk szerint a társfüggés egyik tünete az áldozatszerep.

"Az együttélés alapja gyakran nem a kölcsönös szerelem és tisztelet, hanem a félelem a egyedülléttől, a társfüggőség - pedig boldog csak a szabad ember lehet."

/Csernus Imre/

Fejős Éva, író, újságíró első párkapcsolata egy ilyen társfüggő viszony volt. Ebben a kapcsolatban elvesztette az összes önbizalmát. Nagyon nehéz volt felismernie, hogy rosszul érzi ebben magát.  Amint a figyelmét másra fordította, akkori párjának ez egyből nem tetszett. Elvesztette önmagát, de nagyon sokat tanult belőle. Éva tehát a társfüggést a következőképpen definiálja: ebben a kapcsolatban nem érzed jól magad, de úgy gondolod, hogy az összes hiba benned van.

Csézy, énekesnő férjével négy éve élnek együtt és egy éve házasok. Csézyék ebben a témában a pozitív példa. Férjével annyira összenőttek, hogy nehézséget okoz számukra az, ha el kell utaznia és külön kell aludniuk. Kedvese egyben a pszichológusa, a szerelme, a barátja, a legbizalmasabb embere. De nagyon sokan vannak egyedül, gyakran olyan kompromisszumokat kötnek, amely eleve egy vesztes pozíció. A legnagyobb probléma talán az önbizalomhiány lehet.

Timkó Eszter, színművésznő kamaszkorában találkozott ezzel az élethelyzettel. Kilenc-tíz hónap volt, amíg sikerült összeszednie magát ebből a kapcsolatból. Amikor a Ridikül forgatására készült kitöltött egy társfüggésről szóló tetszet, amit ajánl mindenkinek, mert nagyon tanulságos. Szerinte egy társfüggő hiába van a másikkal, mégis nagyon egyedül érzi magát.

Dr. Rusznák Tamás, jogász, coach szerint ez nem egy ritka probléma, de alapvetően mindenki egy kicsit társfüggő. Komolyabb társfüggésnél, de egyéb más függőségre is jellemző az, hogy aki benne van, az tagadja. A legnehezebb lépés a segítségkérés, hogy az ember merjen kérni és elfogadni is. Tamás szerint gyakori az egybeesés: a társfüggő megtalálja az intimitás kerülőt. Ezt nehéz észrevenni és nehéz elhagyni is, mert a felek nagyon sok jutalmat kapnak ebből. Valamilyen nyereség mindig származik belőle.

Társfüggőség – kodependencia

A pártalálás egy komoly életfeladat, amely azért ütközik nehézségekbe, mert az életkorunk előrehaladtával párhuzamosan az igényeink is változnak. A társfüggőség következtében mindkét fél személyisége romlik, ami személyiségzavarhoz vezethet. A társfüggőség egyfajta szorongás, egy megbetegítő társasjáték. Szerelmünkért, párunkért sok mindent megteszünk, de mindennek megvannak az egészséges határai. Nem szabad teljes önfeladásba bocsátkoznunk.
Erre a problémára van megoldás! Előbb-utóbb ezt magunkban fel tudjuk ismerni, s ha a környezetünk is támogat minket, segítséget tudunk kérni. Okai legtöbbször a gyermekkorban gyökereznek. 
A társfüggőség első jele lehet az, amikor megakarunk felelni a másiknak, mindent meg akarunk neki adni, s mindent képesek is vagyunk feláldozni. A társától az ember ritkán kapja vissza mindezt, de a társ elismerősétől válik boldoggá. Kulcsfogalmai közé tartozik az önbizalomhiány és a megfelelési kényszer - ebben az esetben egy alárendelt szerepről kell beszélnünk.

Öt hozzászólás

Maya
2015. szeptember 24. 12:31:51
Tisztelt Jakupcsek Gabriella !

Nagyon szeretem a műsorát.
A mai téma ,sajnos nálam is aktuális.
12 -éve élek a párommal ,pontosan illenek azok a jellemzők rám is melyeket itt megfogalmaztak.
Teljesen feladtam önmagamat ,állandóan szorongok ,depressziós lettem, Mindig azt lesem ,hogy mi az amire szüksége van ,ha vásárolni megyek ,rögtön az jut eszembe ,hogy mit vegyek amit Ö szeret ,körülötte forog a világ az én világomban.
Félek ,a magánytól ,pedig itt is magányban élek ,külön alszunk ,külön szobában .
Beszélgetni ritkán beszélgetünk ,miatta már egy ismerősöm és barátom sincs ,nem azért mert Ő megtiltotta ,én minden percet szeretnék vele tölteni ,nagyon tudnám szeretni ,de Ő nem igényli . Mindig talál kifogást ha közeledem. Én természetesen mosok ,főzök takarítok és kiszolgálom . Még mindig abban reménykedem ,hogy egyszer őszintén megölel és azt mondja jó veled és jó ,hogy vagyok. Sajnos ez, én úgy érzem soha nem fog megtörténni.
62-éves vagyok ,munkanélküli , rokkant járadékom nagyon csekély. Már nincs bátorságom új kapcsolathoz ,de nincs is önbizalmam . Úgy érzem nem tudnám elhagyni ,mert szeretem.
Albérletben élünk ,munkanélküliként ,betegen beletörődtem . Nem ez voltam ,de ezzé váltam.
Gyáva ,önbizalom hiányos túlsúlyos öreg nő.
Állandó félelemben élek ...... nem bánom ha nem szól hozzám csak itt legyen . Tudom ,hogy nem normális állapot ,de nem tudom hogyan lenne jó ?

Köszönöm ,ha elolvassa a levelemet.
Üdvözlettel
Maya
Ildikó
2015. szeptember 24. 22:36:11
KOVÁCS KATIT MÁR LASSAN TÖBB MINT EGY ÉVE NEM LÁTTUK A MŰSORBAN, SOKAN NAGYON ÖRÜLNÉNK HA ISMÉT MEGHÍVNÁK..!!!! KEDVES RAJONGÓJA A MŰSORNAK ÉS AZ ÉNEKESNŐNEK!
Marica
2015. szeptember 26. 10:55:16
Őrület, amit Mayától olvasok.
A műsorról lemaradtam, de a szituáció több ismerősöm helyzetéből se ismeretlen.
Egyiküknek épp kb. 2 hete mondtam, hogy a diagnózisom róla a kóros önbizalomhiánya.
Részvétem mindazoknak, akik ebből képtelenek kilábalni, mert látom, mint keserítik meg a saját életüket ezzel az önkéntes rabsággal és a lényegében viszonzatlan érzelmeikkel.
Nyilván minél idősebb valaki, annál nehezebb kilépni egy ilyen kapcsolatból.
Fiatalabb korban azért esélyesebb erre megoldást találni: elég csak levenni a szemellenzőt, hogy valaki körülnézve felfedezze, azon a személyen kívül is van világ, akihez ő ennyire kilátástalanul kötődik.
Manka
2015. szeptember 29. 14:09:52
És az alárendelt szerep már csak egy kis lépés a lelki erőszakhoz vezető úton.. Mert van mikor annyira ragaszkodunk, hogy elviselünk mindent, csak hogy megmaradjon :( Most olvastam pár cikket az NLCafén erről, és ugyanúgy magunkra lehet ismerni bennük http://bit.ly/monokli
Nem tudtam könnyek nélkül végigolvasni..
S arolta
2015. október 4. 17:27:36
Férfi is van ilyen. 3 éve a válásuk óta nem tud leszakadni a volt nejéről. Már többször megjárta a pszichiátriát, gyógyszer függő lett. Több diplomás, több nyelven beszélő, extra jó módban élő pár volt, mára nem maradt semmije. Ha szülei nem támogatnák az utcán lenne. Nem tud egyedül létezni, nincs önbizalma, elfogyott a pénze, ezzel egy időben a " barátai " is, akik nem a hétköznapi emberek közül kerültek ki. Ma otthon kuksol, bámulja a TV-t, mindenkit elmar maga mellől, azokat is akik így is segíteni szeretnének rajta.

Én is hozzászólok!