Close
mail us

Írjon nekünk!

Az Ön emailcíme

Close
lock and key

Regisztráció a ridikul.tv oldalra, a kommenteléshez

Az Ön emailcíme

A megadott emailcímet titokban tartjuk, de oda küldjük a regisztrációs emailt!
A két jelszónak egyeznie kell, az emailcímnek igaznak kell lennie, a becenév szinte bármi lehet.

Close
lock and key

Jelentkezzen be a kommenteléshez.

Account Login

Őszintén a depresszióról Depresszió, a lélek szürke gyilkosa Adásba kerül: 2015. szeptember 09.

A depresszió úgy terjed, mint a vírus. Ennek kialakulásához nagyban hozzájárulhat a rohanó világ, a feszített munkatempó. Sok esetben nehéz felismerni és beismerni. Hogyan küzdjük le? Milyen megoldások állnak a rendelkezésünkre? Egy olyan probléma, amelyet nehéz megosztanunk a környezetünkkel. Őszinte beszélgetés Keresztes Ildikóval, Karafiáth Orsolyával és Nógrádi Csillával. Meglepetés férfi vendégünk akkor tudatosította betegségét, amikor észrevette, hogy nem a napos oldalon sétál.

Korunk betegsége a depresszió, amelynek az alapvető tünetei közé tartozik a környezettől való teljes elzárkózás. Mai adásunkban mégis őszintén próbálunk erről beszélni, bízva abban, hogy üzenetünk több hasonló helyzetben lévő emberhez eljut. Vendégeink is átélték ezt a szörnyű állapotot, most nyíltan mesélnek nekünk erről, amiért köszönettel tartozunk. Meg kell találnunk azokat az embereket, akik segítő kezet nyújtanak. Popper Péter mondja azt, - amit sose feledjünk el - hogy „aki egyszer ránk bízta magát, soha nem szabad cserben hagyni. Vele kell menni, akár a pokolba, akár az égbe, a zsenialitásba, az idiótaságba, a depresszióba vagy az eufóriába, kézen fogva, mindig együtt, akárhova tart.” 

Keresztes Ildikó, Fonogram- és kétszeres eMeRTon-díjas énekesnő, előadóművész, színésznő. Férje ismerte fel nála a depressziót. Pontosan emlékszik a tüneteire: folyamatosan fáradt volt, minden örömérzete megszűnt, nem volt étvágya és állandóan sírt. A délelőttök mindig szörnyűek voltak. A kezdetek kezdetén még nem volt betegségtudata. Az a tapasztalata, hogy az emberek a fizikai betegségeket elfogadják, de nem hiszik el, hogy vannak bizony lelki betegségek is. Nem szeret gyógyszert szedni, amikor előírták számára, nehéz volt kivárnia a hatását.

Karafiáth Orsolya, Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszttel kitüntetett költő, publicista, elmondása alapján hasonló tünetei voltak, mint Ildikónak. Úgy érezte, hogy jobb, ha erről nem beszél senkinek, mert nem tudta miben is tudnának neki segíteni. Odáig jutott, hogy már a saját munkáját sem tudta ellátni. Teljesen elzárta magát mindentől és mindenkitől. Amikor megkapta a gyógyszereket pár hónap után úgy érezte, hogy nagyon jól van, és ez az egész betegség csak el lett túlozva, miközben korántsem volt ez így.

Nógrádi Csilla, klinikai szakpszichológus, kutató, író szerint a lelki fájdalom olyan mintha testi fájdalom lenne. Csilla is saját bőrén tapasztalta a depressziót, nála 14 évesen jelentkeztek először a tünetek. Váratlanul tört rá ez az érzés a gimnáziumi évek alatt. Azt érezte nem szereti azt az utat, amit akkor végig kellett járnia. Elmondása szerint ez a betegség ciklikus, ugyan magától is el tud múlni, de sokkal nehezebben. Nála 17 évesen újra visszajött, megszökött otthonról egy szerelem miatt. Összeházasodott ezzel a fiúval, akinél kiderült a skizofrénia, így visszarángatta Csillát a depresszióba.

Nagy Tamás, koreográfus, rendező életében az első nagy pofon az volt, amikor véget ért a zenekar. Mivel nem tudta megérteni a miértjét, ezért nehéz volt elengednie. Mindig egy életvidám ember volt, egyszer csak észrevette, hogy nem a napos oldalon sétál. Semmi sem érdekelte és semmi sem okozott neki örömöt. Tamás őszintén bevallotta, hogy a mélypontot akkor érte el, amikor a gyógyszerek és az alkohol keveredett. Házassága is ebben az időszakban ment tönkre.

Ok-okozati összefüggések

Norvégiában a legborzasztóbb a helyzet, ahol a legnagyobb számban fordulnak elő depresszióval küzdő betegek. Erre a kutatási területre specializálódott egy kutatóintézmény, aki ennek a forrását és gyökerét vizsgálja, amely sok esetben a családban vagy a munkában keresendő. Tegnapi adásunkban is említettük, hogy egyre nagyobb számban élnek gyermekek egyszülős családban, ebben az élethelyzetben a gyermekével egyedül maradt szülőre rengeteg teher és megoldandó probléma hárul. A nők bizonyítási kényszere, a másoknak való megfelelés is megbetegíthet minket. Továbbá versenyt futunk az idővel. A feladatok és az idő fordított arányosságban áll egymással. Míg a munka és a feladatok száma nő, addig az idő vészesen fogy. Ebből kifolyólag kevés időnk marad a kikapcsolódásra, a családdal töltött minőségi idő megteremtésére. Ebből adódóan a stressz az életünk része, amely lehet egyrészről pozitív stressz is, de az elbírhatatlan teher miatt distresszről kell beszélnünk. A vendégeink által felsorolt tüneteken kívül a depresszió tünetei közé sorolható a kevés vagy a túl sok alvás, a döntéshelyzetek elkerülése, a nyugtalanság, a félelemérzet, a súlycsökkenés vagy éppen hízás és a krónikus testi tünetek.

Minden problémakezelésnek a kezdeti lépése a kommunikáció. A betegség felismerése és annak belátása sok esetben egy hosszabb folyamat. Nehéz ezt a helyzetet elfogadni és a nehéz a megfelelő kezelés útjára lépni. Nagyon fontos, hogy mihamarabb jó kezekbe kerülhessünk, és segítséggel újra felépítsünk önmagunkat. 

Öt hozzászólás

bognarne veronika
2015. szeptember 9. 21:14:32
Imádom a műsort nagyon
Korok Péter
2015. szeptember 11. 00:12:30
Kérném a műsorban bemutatott telefonszámot ahol beutaló nélkül lehet időpontot kérni. Nagyon köszönöm! Korok Péter
KJ
2015. szeptember 11. 18:15:30
Nagyon érdekes volt a műsor. Igazán azok tudták megérteni, akik vagy az egyik, vagy a másik oldalról érintettek. Talán jó volna a másik oldalt is bemutatni: hogyan élik meg a hozzátartozók a betegséget.
Jól volna néhány tapasztalatot megosztani arról is, hogyan lehet megérteni, kezelni, hogy a beteg hozzátartózó nem direkt rosszkedvű, vagy éppen túlságosan is felhangolt, hanem egyszerűen nem képes másként gondolkodni, viselkedni. Sok erőt adna a betegek hozzátartozóinak, amikor lelkileg, szellemileg elfáradtak másodlagos szenvedőként. Egy egészséges ember mindig megtalálja megoldást, de sorstársak tapasztalatinak megosztása megkönnyítheti a keresést. KJ
Faragó Éva
2015. szeptember 13. 09:14:17
Szóba került a depresszióról szóló adásban a lelki-érzelmi, illetve negatív gondolkodásbeli ok, de sajnos a meghívottak közül senki nem képviselte ennek az oldalnak az ezoterikus megértését. Sokak, különösen a csak racionálisan gondolkodva élők között nehezen megfogható téma ez, ezért is lett volna érdekes egy olyan résztvevő, aki elfogadja és érzékelni képes az érzelmi és a tudatalattiban is megjelenő gondolati síkokat. Tapasztalatom szerint nem csak a depressziónak, de nagyon sok betegségnek ilyen síkon található a fő, kiváltó oka, és ezek kezelésével lehet a leghatékonyabban meggyógyulni.
Balázs Csilla Kinga
2015. szeptember 14. 09:59:10
PL. az albérletben élő egyedülálló szülők depresszióját a gyógyszerevés nem fogja megszüntetni. Ha van vállalkozó újságíró, bizisten elmegyek a szír vagy az afgán konzulhoz, menedékjogot kérni: a magyar keresztény vallási fanatikusok évtizedek óta működtetik azt a szociális hálót, ami baj esetén "segítségként" elveszi a szülőtől a gyereket. (l. magyar gyámügy) Az albérleteztető keresztény vallási fanatikusokról már ne is beszéljünk, elképesztő az a gyerekgyűlölet, ami ebben a társadalomban tombol. Jó, hogy a megfélemlített egyedülállókra nehezedő nyomásról szó esik (a z érintettek nem mernek beszélni), de az OKok kivizsgálásakor kérem gondolkodjanak, elemezzenek szélesebb körben, ne csak a sztereotípiákat hajtogassák... Mert a sztereotípia hajtogatása is a nyomásgyakorlás egy enyhe fajtája...

Én is hozzászólok!