Close
mail us

Írjon nekünk!

Az Ön emailcíme

Close
lock and key

Regisztráció a ridikul.tv oldalra, a kommenteléshez

Az Ön emailcíme

A megadott emailcímet titokban tartjuk, de oda küldjük a regisztrációs emailt!
A két jelszónak egyeznie kell, az emailcímnek igaznak kell lennie, a becenév szinte bármi lehet.

Close
lock and key

Jelentkezzen be a kommenteléshez.

Account Login

Nők egyenruhában Adásba kerül: 2015. november 06.

Ma a magyar honvédségben minden ötödik katona nő, míg a NATO országokban csak átlagosan tíz százalék a női katonák aránya. Sokan vállalnak külföldi missziót és veszélyes külföldi kiküldetéseket is, miközben családjuk itthon várja őket. Mi vezérli őket? Kihívásnak tekintik-e a nők veszélyes és nehéz feladatokat? Milyen jelzésértékkel bír az egyenruha? Mit érez a viselője, hogyan viselkedik vele a környezete? Izgalmas kérdéseket feszegetünk Győrffy Ágnessel, Csiszér-Kovács Viktóriával és Koncsik Bernadettel. Meglepetés vendégünk sportoló, aki egyben szerződéses katona is.

Csiszér-Kovács Viktória, az Országos Rendőr-főkapitányság szóvivője, ha egyenruhában van, akkor azt érzi, hogy fegyelmezettnek kell lennie. Egyfajta tartást kölcsönöz. Amikor pályaválasztásra került a sor a Rendőrtiszti és a Színművészeti Főiskolára is beadta a jelentkezését. Nőként ebben a szakmában az erősségből kétszer annyit kell mutatni. A nőiesség megtartása is nagyon fontos. Viktória szerint, ha nem lehetne nőies, akkor fél ember lenne. Egy nő szóvivőnek azért lehet sok esetben előnyös választás, mert empatikusabb tud lenni. 

Győrffy Ágnes, százados, a Magyar Honvédség Egészségügyi Központ Pszichológiai osztályának mentálhigiénés alosztályvezetője. Pszichológus és katona is egyben. Ágnes szerint az egyenruhának van egy felhívó jellege. A környezet nem a személyre reagál, hanem a pozícióra, amit betöltenek. Családjában többen is a rendőri hivatást választották, így neki is volt rálátása az ilyen típusú szakmákra, amikor e mellett döntött. E hivatás két területén is a nők jeleskednek: jobb a kommunikációs készségük és az érzelmek kimutatásában is erősebbek. 

Koncsik Bernadett, jelenleg a Magyar Honvédség Ludovika Zászlóaljnál a Törzstámogató szakasz ellátó rajánál rajparancsnoki beosztásban dolgozik. Az első női szerződéses katonák között volt. Amikor felveszi az egyenruháját büszkeség, hit, a valahová tartozás érzése tölti el. A missziós küldetések nagyon sok jó tapasztalatot adtak neki, mint ember, mint nő. Édesanyja a gyermeknevelésben nagyon sokat segít. Sajnos lányával sokszor interneten keresztül tartják a kapcsolatot, de nagyon fontos számára, hogy megbeszéljék, anyának miért is kell elmennie. 

Marosi Ádám, világbajnok, olimpiai bronzérmes magyar öttusázó, aki 2012 óta szerződésesés katona. Középiskolás korában kezdett el olvasgatni arról, hogy mi is a Honvéd. Majd sportolóként és katonaként is helytállt. Édesapja rengeteget dolgozott, így hamar megszokta, hogy mindent el kell tudnia intézni maga körül. 

Az egyenruha történelme

Az egyenruha születését a hadseregek megalakulásával kapcsolják össze, a legtöbb irodalom a XVIII. századra vezeti vissza. Az egyenruhának három jellemzője van. Az első a felismerhetőség és a megkülönböztethetőség, amely a csatatéren való gyors felismeréshez járult hozzá. Másodsorban a gazdaságosság is sokszor szempont volt, hogy a nagyobb létszámú csoportokat megfelelő minőségű öltözettel láthassák el. Harmadsorban az ideológia megjelentetése is az egyenruhának az egyik szerepe, egy eszme egy cél szolgálatát látja el, az egységet, az erőt, a hovatartozást sugallja. Ez az öltözet egyben egy információs tábla is, amelyről rengeteg minden leolvasható. 

Miért választja egy nő a katonaságot?

A katonai felsőoktatási intézményekbe egyre több jelentkezik. Többnyire a katonanők szeretnének azokon a területen bizonyítani, ahol eddig a férfiak jeleskedtek. A hivatásos és a szerződéses katonák esetében is átlagon felüli fizikai és pszichikai állóképességre van szükség. S minden évben egy állapotfelmérésen kell részt venniük. Az állóképesség teljesítése legtöbbször egyáltalán nem jelent problémát a nők számára sem.
A női katonák aránya megközelíti a 20%-ot. Hazánkban 3500 nő szolgál a Honvédségnél. A betöltött pozíciót csak a rendfokozat határozza meg, aki egyenruhában van, azoknál a nemiség lényegtelen.  

 

Két hozzászólás

Jóni Zsuzsanna
2015. november 6. 18:13:22
Gratulálok az egész stábnak ahhoz, hogy naponta ilyen változatos és színvonalas műsort tudnak készíteni. Jakupcsek Gabriellát csodálom, mert minden témában otthon van és vadidegen emberekkel tud olyan lazán elbeszélgetni, mintha régi jó ismerősei lennének. Nagyon élvezem a műsort - amit általában a férjemmel együtt nézek - és ha a délutáni adásról lemaradok, akkor megnézem az éjszakai ismétlést.
További jó munkát kívánok!
Minitehén
2015. november 8. 10:32:03
Hát itt van megint ez a téma, hogy a nők mi mindent meg tudnak csinálni, amit a férfiak. Még ha nyíltan bevallva is, hogy a családjuk bizony nagy hiányokat él át, ami később talán soha helyre nem hozható. Vagyis hogy anyut például éjszaka az ágyból, netán a gyereke betegágya mellől! is el lehet otthonról parancsolni, kemény dolog ám.
De hát a nők elég régóta lázadoznak, hogy ők is meg tudnak olyan dolgokat csinálni, amire a teremtés elsősorban a férfiakat jogosította illetve kötelezte. Férfi híján (apa meghalt vagy eltűnt más nővel) a családban is sok mindent köteles a nő megtanulni, nem mindenkinek adatik meg, hogy megvárja, míg kinyitják előtte az ajtót, amin belibbenhet. Ha a férfi nélküli család már elég sokáig fennállt, a gyerekek is szépen hozzászoknak, hogy nekik is meg kell tanulniuk a másik nem dolgait elvégezni, el is végzik, sőt kultúrát is csinálnak belőle. Máris elérkeztek arra a pontra későbbi életükben, hogy már kevésbé fontos a férfinem, jön a szinglikorszak, a pasik lenézése stb.
Szerintem nálunk az is lehet még a fontos momentum a nők ilyetén hivatásválasztásában, hogy kevés a nőies munka lehetősége. Vagy nem kevés?
A történelemben régen is voltak nők, akik családokat kormányoztak, sőt ott vannak a matriarchátusok, még régebben pedig ott volt az amazon kultúra. Robert Merle sem véletlenül írta meg a Védett férfiak című regényét. Vagyis a nők agya sem szűkebb, mint a férfiaké, kérdés, hogyan használja fel úgy, hogy megfeleljen az ősi szerepnek és az evolúciónak is. A matriarchátusokban feltehetően ismerték Czeizel Endre oly sokszor elhangzott mondatait, miszerint a férfi ivarsejt eleve gyenge, ezért is vannak olyan sokan, szemben az egyszem női petesejttel. Hogy a valószínűség törvénye alapján a milliárd spermium egyike majd csak elérkezik a célhoz. Meg aztán azért is kell a nőnek erősebbnek lennie, mert hiszen neki kell kihordania és megszülnie a gyerekeket, míg a férfinak az egészből csak az élvezet jut. Lám, mindig ide lyukadunk ki... Az ősi kultúrákban sem látunk mást, mint ugyanezt.
A polgári vagy arisztokrata családokban is volt nőuralom, mert ahogy anyácskám is mindig mondogatta, a nő akkor okos, ha tudomásul veszi a férfi adott vadászösztöneit és szemet huny annak különféle máshová való vadásztévelygései fölött. Tényleg, minek kéne megsértődnie azon, hogy a férfi más nőket is szeretne meghódítani? ezzel csak őt tehermentesíti bizonyos nemkívánt kötelességektől. Hiszen a férfi, mit sem tudva a nő fizikai és lelki szenvedéseiről, egyedül és kizárólag - és minduntalan, szinte napról napra! - újra csak be akarja bizonyítani, hogy ő férfi - vagyis be akarná. És miért akarja bebizonyítani? nyilván mert sosincs megelégedve azzal, hogy a nő el is ismeri ezt a férfiasságot. Ami tényleg megvan, azt miért kellene folyton bizonygatni?
Csak filozofálhatunk tehát arról, hol húzhatunk határt a férfi és női ősi szerep között. Idióta filmeket már úgyis csinálnak arról, hogy a férfi hordja ki a születendő gyermeket. Inkább arról kéne ismeretterjesztő filmeket - kötelezővé tenni -, hogy a férfi végre emlékezzen saját ősi szerepére, azaz ha másban nem is, de legalább a család anyagi fenntartásában jeleskedjen. Ha ez meglenne, meglett volna a nők tömeges munkába állásakor is, ma talán még itt-ott találkozhatnánk e jelenséggel is, és nem kellene a nőknek megszakadnia a három műszakban.

Én is hozzászólok!