Close
mail us

Írjon nekünk!

Az Ön emailcíme

Close
lock and key

Regisztráció a ridikul.tv oldalra, a kommenteléshez

Az Ön emailcíme

A megadott emailcímet titokban tartjuk, de oda küldjük a regisztrációs emailt!
A két jelszónak egyeznie kell, az emailcímnek igaznak kell lennie, a becenév szinte bármi lehet.

Close
lock and key

Jelentkezzen be a kommenteléshez.

Account Login

Milyen lesz a jövőnk?- női szemmel Adásba kerül: 2015. szeptember 10.

Milyen a nők jövőképe? Milyen feladatok hárulnak rájuk? Mennyire erős bennük a megfelelési kényszer? Miben változtak a női sorsok? Összevetjük a múltat a jelennel és ezek függvényében próbálunk megállapításokat tenni a jövőre vonatkozóan Gór Nagy Máriával, Szvetelszky Zsuzsannával és Dr. Piczkó Katalinnal. Meglepetés férfi vendégünk úgy érzi mintha kötelezően boldognak kellene lennünk.

Változtak a szerepek, változtak az elvárások. Egyenrangúságra törekszünk, amelynek a mellékhatása a megfelelési kényszer, a bizonyítási vágy. Addig, amíg megfelelő skálán mozog, addig jól jöhetünk ki belőle, azonban, ha ez a mindennapjainkat megfertőzi, az megbetegíthet minket. Mi a helyes hozzáállás? Milyen kilátásaink vannak? Milyen feladatokból kell lejjebb adnunk és melyek azok, amelyek valóban fontosak? Hogyan álljunk helyt anyaként, feleségként és még a munkában is? Carl Gustav Jung, svájci pszichiáter, pszichológus a következőképpen fogalmaz: „Mielőtt tökéletességre törekszünk, tudnunk kellene a hétköznapi ember életét élni anélkül, hogy engednénk megnyomorodni a bennünk rejlő lényeget. Aki e szerény keretek közt kiteljesedett, s úgy véli, elegendő energiája van még, ám kezdje el pályafutását, mint szent. Én sosem éreztem magam arra hivatva, hogy segítsem ebben.” 

Gór Nagy Mária, Thália emlékgyűrűs, Déryné-díjas színésznő, a színitanoda alapítója elmondása szerint a meghitt pillanatok hiányoznak, erre kellene több időt fordítani. Társadalmi elvárás az ma, hogy a nőknek karriert kell befutniuk, egyedül is meg kell állniuk a lábukon. Akinek pedig nincs társa, egyből látszik minden mozdulatán. Mária szerint az optimizmusról sokat lehet tanulni a fiataloktól. 

Szvetelszky Zsuzsanna, szociálpszichológus szerint egyre bonyolultabb világban élünk, ami egyre gyorsabban változik. Egyre nehezebb megfelelni azoknak az elvárásoknak, amelyek valóban érkeznek felénk, és azoknak is, amelyeket csak elképzelünk magunknak. A tökéletességre törekszünk, ami nem létezik és nem hisszük el, hogy az elég jó is nagyon jó. Arra, ami jó, azt mondjuk, hogy „nem rossz”. Sose feledjük, hogy mindig lesznek olyanok, akik azt kifogásolják, amit éppen választ az ember. Sajnos a magyar kommunikációban erős szerepet kap a panasz – elégedetlenebbek vagyunk, mint más országokban.

Dr.Piczkó Katalin, tréner, tanácsadó szerint nehéz helyzetben is lehet boldognak lenni. Régen nem vettünk ennyire részt a férfiak világában. A karrierépítés nem volt ennyire része az életünknek, meg akarunk felelni a külső környezeti elvárásoknak. Katalin szerint időt kellene szánni arra, hogy ebben a sok-sok szerepkörben saját magunkkal is legyünk. Vagy arra vágyunk, ami még nincs meg, vagy attól félünk, hogy ami megvan, nehogy elveszítsük.

Lackfi János, József Attila-díjas költő, író, műfordító úgy érzi, mintha kicsit kötelező lenne boldognak lennünk, mindenből többet és többet akarunk. Meg kell említeni azt is, hogy vannak olyan fontos dolgaink, amik egyáltalán nem hasznosak, de szükségünk van rá. János szerint az emberi aktivitás fő elősegítője a stressz, amely egyben egy életadó dolog is. Természetesen lehet a gyilkosa is túlfeszített állapotban.

 

Maximalizmus

A maximalizmus fogalma a mértéken felüli követelést jelenti. Az ilyen emberek a következő tulajdonságokkal rendelkezhetnek: a realista, lelkiismeretes, magasrendű ideái vannak, kritikus, elégedetlen, rendszerető, türelmetlen, becsületes. Az élete számottevő területén a tökéletességre törekszik, és a legtöbb problémája is ebből adódik. A maximalisták sosem akarnak befejezni egy munkát, mert úgy érzik az, amit csinálnak, sosincs kész. Amikor szülőkké válunk, akkor mégúgy sem adunk alább, ami valamilyen szinten érthető. Miközben azt a célt kellene kitűznünk, hogy elég jó szülők legyünk. Ennek következtében nem válnánk görcsössé, hanem gördülékenyebben vennénk az akadályokat. A maximalizmus egészen kicsi korban alakulhat ki. Az ilyen gyerekek mindennél fontosabbnak érzik, hogy szüleiknek, tanáraiknak bizonyítsanak, megfeleljenek. De sose feledjük, a tökéletesség olyan, mint a szépség: relatív.
A kudarc és a rugalmasság is egy kulcskérdés. Akkor lehetünk sikeresek, ha a problémákat, és az előttünk álló konfliktusokat, helyzeteket rugalmasan tudjuk kezelni. Egy maximalistának legnehezebb rugalmasnak és kudarctűrőnek lennie.

 

Két hozzászólás

Minitehén
2015. szeptember 10. 17:53:50
Lackfi János mondandójáról jutott eszembe, mennyire igaz lehet egyik illetve másik oldal. Ő akkor jött rá, hogy keveset nézi a csillagokat, amikor a kórházba vitték agyvérzéssel - és azóta több időt fordít a csillagnézésre. Nagyon érdekes, hogy egy asszony sok-sok időt fordított a csillagnézésre, mígnem egyszer vele száguldott a mentőautó, súlyos infarktussal kísérve.
A másik, ami eszembe jutott, mi kell a boldogsághoz, illetve mi is a boldogság. Én például ma attól voltam boldog, hogy kitakarítottam és elmosogattam túlterhelt lányomnál, miközben unokám az igazak álmát aludta - miután őt is megettem, tisztába tettem.
A maximalizmustól pedig óvjon meg mindenkit a sors, illetve az egója! iszonyú boldogtalanná teheti az embert és a maximalista ember környezetét is.
A "régi" asszonyokról is szó volt. Én elég sok népi életírást olvastam, például Gémes Eszter Mindig magam, aztán A szegény emberek élete, Martonné Homok Erzsébet Családi krónikáját. Ha egy mai túlterhelt asszony ezeket elolvassa, vagy kapkodja a fejét, úgy elszédül, vagy összehasonlítja a saját túlterheltségével. Ami nem biztos, hogy feltétlenül annyira fontos, mint fontos volt annak a "régi" asszonynak a túléléshez, a családi neveléshez.
Hajnalka
2015. szeptember 10. 20:09:48
Tisztelt Szerkesztő Asszony!
Kiváló vendégeket hívtak ma. Nagyon gratulálok! Szvetelszky Zsuzsát napokig elhallgattam volna. Az ő intelligenciája, stílusa, remek példái, humora nagyon-nagyon tetszett.
Ezek után újra előhozakodom a korábbi ötletemmel, egy remek beszélgetőtársat ajánlok Debrecenből, Dr. Oláh Éva professzor asszonyt, gyermekorvost. Tudom, hogy egy ismeretlen, vidéki pedagógus ajánlata nehezen elfogadható, vagy talán nehezebben ellenőrizhető. Én a kezdetektől nézem a műsorukat, és pontosan látom, hogy kik azok a beszélgetőtársak, akik nagyon jó választások voltak, és kik azok, akik nem.
Szívből üdvözlöm Önöket!

Én is hozzászólok!