Close
mail us

Írjon nekünk!

Az Ön emailcíme

Close
lock and key

Regisztráció a ridikul.tv oldalra, a kommenteléshez

Az Ön emailcíme

A megadott emailcímet titokban tartjuk, de oda küldjük a regisztrációs emailt!
A két jelszónak egyeznie kell, az emailcímnek igaznak kell lennie, a becenév szinte bármi lehet.

Close
lock and key

Jelentkezzen be a kommenteléshez.

Account Login

Esőemberkék Adásba kerül: 2015. november 18.

Az autizmus egyre több embertársunkat érint. Fontos erről beszélünk, felnyitni a társadalom szemét, megismertetni a többségi társadalommal ezt a csoportot annak érdekében, hogy elfogadóbbá váljon, és együttes erővel integráltan tudjanak élni az autisták. Érdekel minket, hogy hol tart ebben a tudomány, kutatások mi mindenre derítettek fényt. Vendégünk lesz Tarr Hajnalka, Daniss-Bodó Eszter és Dr. Stefanik Krisztina. Meglepetés vendégünknél senki sem nem tudná jobban elmesélni azt, hogy milyen az autista emberek élete.

Tarr Hajnalka, képzőművész, az Autistic Art művészeti program vezetője és ötletgazdája 2009-ben találkozott először autizmussal élő emberekkel. Olyan autistákkal foglalkozik, akiknek a rajzaik különböző tárgyakat díszítenek. Minden fiatallal leülnek, megnézik, hogy hogyan reagálnak az előttük lévő papírlapra. Nagyon sokszor a lap mindkét oldalát telerajzolják. A papíron történő alkotás róluk szól, Hajnalkáék abban támogatják őket, hogy ebben a tevékenységben meg tudjanak nyílni.  

Daniss-Bodó Eszter egy autizmusban érintett gyermek édesanyja. Ábel 8 éves, alig beszélő autista. Eszteréket sok szakember veszi körbe, többek között az édesanyja, aki pszichológus. Ő egyfajta kontrollt is biztosít számukra. Kisfia nem kommunikál, így kölcsönösen vezetik egymást, így tudják egymás tudtára adni, hogy mit szeretne a másik. Az ilyen gyermekeknél nagyon fontos megtalálni azt, hogy mi az, ami motiválni tudja őket. 

Dr. Stefanik Krisztina, az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar egyetemi adjunktusa, dékánhelyettese elmondása szerint a világ távolabbi részein már 1943-ban vizsgálták ezt a témát. A 60-as években egy intenzív kutatói munka kezdődött meg Angliában és az Egyesült Államokban. A legnagyobb probléma az, hogy azt várjuk, hogy az autista tanuljon meg kommunikálni, tőle várjuk, hogy próbáljon meg beilleszkedni. Krisztina felhívja a figyelmet arra, hogy az autizmust nem betegségnek, hanem fejlődési zavarnak nevezzük. Legkorábban másfél éves kor körül lehet felismerni. 

Fekete Gy. Viktor, Asperger-szindrómás autista fiatalember négy éve kezdett el gyanakodni arra, hogy ő maga is autista. Ugyanis elkezdett ebben a témában olvasgatni, és arra lett figyelmes, hogy túl sok hasonlóságot fedezett fel a leírás és önmaga között. Azonban csak két éve kapta meg a diagnózist. Az iskolai közegbe történő beilleszkedés is egy nehézség volt. Problémát jelentett nála az, hogy az óra közben nem a táblát nézte, hanem kifelé nézett az ablakon. Nem értette, hogy miért jelent ez problémát, amikor a tanárt csak hallgatni kell.

A diagnózisig vezető út

Hazai adatok szerint a gyerekek 76%-ánál 0-3 éves kor között veszik észre a szokatlan fejlődést és viselkedést. Az esetek 80%-ában a szülők veszik észre ezeket a jeleket, és sokkal kisebb arányban a pedagógusok és az egyén környezete. A nemzetközi kutatási eredményekhez képest Magyarországon sokkal később kerül a gyermek szakemberhez. 
Az autizmus skálája széles, a skála egyik végén olyan autizmusról beszélhetünk, amelyhez súlyos értelmi fogyatékosság társul, a skála másik végén pedig az enyhe autizmus áll, amikor a nyelvi készségek megtartottak, de fenn áll a szociális kötődés zavara, ez utóbbit nevezzük Asperger-szindrómának. Már egészen kiskorban felfedezhető, leginkább a kommunikáció és a társas kapcsolatok területén. Ezek a gyermekek nem igénylik a szociális kapcsolatokat, nem kezdeményezik azt,  s nem tartják a szemkontaktust sem. Nem értik a mimikát és a gesztusokat sem. 

Donna Williams, ausztrál autista nő a következőképpen ír versében az ő világukról:

"Magányodból, üveg alól nézed, amint a világ halad, 
és hozzád senki sem érhet, biztonságban vagy, érzed. 
De a szél hidegen fúj, lelkedben, a mélyben, 
úgy érzed, ott semmi nem bánthat, pedig minden elkésett.
"
 

 

Még nincs hozzászólás

Én hozzászólok!