Close
mail us

Írjon nekünk!

Az Ön emailcíme

Close
lock and key

Regisztráció a ridikul.tv oldalra, a kommenteléshez

Az Ön emailcíme

A megadott emailcímet titokban tartjuk, de oda küldjük a regisztrációs emailt!
A két jelszónak egyeznie kell, az emailcímnek igaznak kell lennie, a becenév szinte bármi lehet.

Close
lock and key

Jelentkezzen be a kommenteléshez.

Account Login

Babaváró hónapok Adásba kerül: 2015. október 21.

Egy nő életének legemlékezetesebb időszaka a terhesség. Egytől egyig mindenki órákat tud mesélni erről. Ki, hogyan élte meg a 9 hónap várakozást? Hogyan készültek a szülésre? Milyen tanfolyamokra mentek el és mennyire voltak hasznosak? Miért van annyi császármetszés Magyarországon? Hogyan válasszunk orvost? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keressük a választ Varga Edittel, Rácz Zsuzsával és Balla Eszterrel. Meglepetés férfi vendégünk a szakmai szemszöget képviseli.

 

Rácz Zsuzsa, író, újságíró, a Terézanyu könyvek szerzője, az Aranyanyu Díj megálmodója három éve szült utoljára. Két lánya van, de nagyon vágyik egy harmadik gyermekre is. Második alkalommal találta meg a megfelelő szülési módszert. Első szülött gyermekénél nagyon rossz élménye volt, így arra törekedett, hogy találjon egy alternatív megoldást. Ez nem más volt, mint a hipnoszülés, amely egy relaxációs eljárás, egy olyan légzéstechnika, amely segít megtartani a kontrollt. 

Varga Edit, televíziós műsorvezető ikrei most 7 évesek, és éppen várandós harmadik kisfiával. Sokakkal ellentétben, jó élményei vannak a szülésről. Edit szerint nagyon fontos szerepet tölt be egy nő életében a nőgyógyász, ugyanis abban a bizonyos kilenc hónapban átveszi a férfi szerepét. Ahogy jönnek sorban a gyerekek felmerül az a probléma, hogy az anyának már nincs ideje befelé fordulnia. Ellenben az elsőszülöttel, amikor csak vele és önmagunkkal kellett törődnünk. 

Balla Eszter, színésznő legkisebb gyermeke három hónapos. Nagyon fontos volt számára is, hogy jó szakembert találjon, olyan orvost, akiben 100%-ban megbízhat. A névválasztás is hosszabb folyamat volt: végül Emma, Adél és a Pál nevek mellett döntöttek. Az első terhessége alatt teljes készültségben volt. Minden előre ki volt készítve, minden élére volt vasalva és a bőrönd is ott lapult a sarokban. 

Prof. Dr. Tóth Zoltán, a Szakmai Kollégium Szülészeti és Nőgyógyászati tagozat tagja, a Debreceni Egyetem professzora intézményi körülmények közötti, háborítatlan, otthonos feltételek melletti szülést javasol. Tehát az ideális egy olyan egyszemélyes szoba, ahol a kismama igényei meg vannak teremtve, természetesen bizonyos határok között, amíg az a szülést nem veszélyezteti. A császármetszés gyakoriságát illetően hazánk a középmezőnyben van, 32-33% körül mozog.  

Testképünkhöz való viszonyunk

A terhesség ideje alatt a testünkhöz való viszonyunk megváltozhat. Az áldott állapottól függetlenül a szépségideálról alkotott képünk nem változik - ez az egyik oka a folyamatos elégedetlenségnek. Egyes kutatások szerint a nők alapvetően elfogadják a terhességgel járó súlygyarapodást, de mindenképpen hangsúlyozzák a túlsúly és a terhesség közötti különbséget. Viszont az arc és a karok meghízását a megkérdezett nők már nem a terhességnek tudták be, hanem az elhízás körébe sorolták. Érdekes eredményre bukkantak a kutatók: az eleve molettebb nők a terhesség alatt fellélegeznek, úgy érzik ilyenkor nem kell szégyenkezniük a túlsúlyuk miatt. Továbbá a kismamákra felkúszott plusz kilók a terhesség elején és a szülés után hatnak nyomasztólag igazán. További érdekes eredmények születtek a külsőnkkel kapcsolatban. Javult a tesképük azoknak a nőknek, akiknek a keblei nagyobbak lettek, de a pattanások és a terhességi csíkok negatív irányba változtatták meg önmaguk megítélését.
Mindezt figyelembe véve, hangsúlyt kell fektetnünk arra, hogy szülés után vissza kell nyernünk a kontrollt a testünk felett. Ugyanis sokan annak ellenére, hogy az első baba után visszanyerték alakjukat, a következő gyermeknél ugyanolyan stresszesek, hogy vajon sikerrel járnak-e ismét? A nehézségekről meg kell tanulnunk beszélni, s megfelelőképpen fel kell készítenünk magunkat a változásra ahhoz, hogy a váratlan dolgokat jól és megfelelően tudjuk kezelni.  

Két hozzászólás

zmaria
2015. október 21. 18:24:09
Az első lányom 1981.12.29-én született, mivel farfekvéses volt, és nagy baba (4,55 kg), sőt, először úgy gondolták az orvosok , hogy ketten vannak, császármetszéssel született. Akkor még függőleges vágással, kb.25 cm. Szeretném elmondani, hogy nincs emiatt lelkifurdalásom, és nagyon jó a kapcsolatunk mind a mai napig. A második lányom napra pontosan 2,5 évre született, és simán. A szülészorvos arra a kérdésemre, hogy ugye ez is császáros lesz, majd leharapta a fejem, miszerint ez nem kívánságműsor, amúgy meg a szülés nem műtét alapesetben. Különben meg az orvos dönt és pont. Szóval 30 évesen császár után simán megszületett a 3,75 kg-os babám. Tehát kompetens vagyok a kettő közti különbség eldöntésében: a császár után 1 év volt a regenerációs idő (testben), a sima szülés után 2 hónap. Hobbiból nem kell a császárt választani, de ha muszáj, nem kell aggódni miatta. Üdv.
Minitehén
2015. október 25. 12:56:45
Én ismerek olyan nőt, aki a hasa szépségét féltve - no meg utált szenvedni és ez a szülésre is vonatkozott - előre megbeszélte a császározást. Ez nem hazánkban történt, hanem egy gazdagabb országban, harminc évvel ezelőtt. Az alig észrevehető vágást később büszkén mutogatta, alig a szeméremszőrzet fölött volt. Mikor én szültem, a 4 ágyas szobánkban volt egy fiatal mama, 4,6 kilós csecsemőt szült, császár nélkül. Egy másiknak a császárvágás hetekig nem gyógyult, fertőződött.
Én büszkén vállaltam első gyerekem szülését és csak az utolsó órákban jött ki belőlem egy-két artikulálatlan üvöltözés. De a mellettem szülőktől bizony hallottam nyomdafestéket nem tűrő ordítozást és esküdözéseket, hogy ő soha többé - kulturáltan, nem fekszik le a párjával.
Akkor még nemhogy nem tették a mellemre az este 6-kor születettet véres-mászosan, hanem úgy eltüntették, hogy másnap reggelig nem is láttam. Szülészorvosom azonban megdicsért, mert az ő diétáját-előírásait betartva csak nyolc kilót szedtem föl, a szülés utáni ötödik napon abban a szoknyában mentem haza, amiben még a terhesség előtt jártam.
Otthon percekre előírt ütemben szoptattam-fejtem-tettem tisztába, fürdettem-mostam-vasaltam a pelenkákat, készültem ki idegileg és fizikailag. Másfél év múlva ugyanezt megismételtem a húgocskával, vele másfél napig vajúdtam, miközben folyamatosan jött belőlem a magzatvíz. Majd nagy kegyesen adtak egy injekciót, hogy végre szülhessek, nehogy kiszáradjunk mindketten. Két méhlepény volt, az egyik iker megette a másikat...
Következtek aztán olyan stresszes évek, amelyeknek szikráit hallottuk a műsorban. Pihenés nuku, a férjem azzal intézte el, hogy ráérek, otthon vagyok. Pénz napra kiszámítva, 70 forint jutott a nyolcvanas évek legelején egy napra!

Én is hozzászólok!