Close
mail us

Írjon nekünk!

Az Ön emailcíme

Close
lock and key

Regisztráció a ridikul.tv oldalra, a kommenteléshez

Az Ön emailcíme

A megadott emailcímet titokban tartjuk, de oda küldjük a regisztrációs emailt!
A két jelszónak egyeznie kell, az emailcímnek igaznak kell lennie, a becenév szinte bármi lehet.

Close
lock and key

Jelentkezzen be a kommenteléshez.

Account Login

Eredendő boldogság Adásba kerül: 2015. október 26.

A harmónia megteremtéséről, a párkapcsolat művészetéről, a viszályról és a megbocsátásról, a megifjodásról, a nyugalom megteremtéséről beszélgetünk ezúttal férfiakkal. André Aleman, holland pszichológus azt mondja, hogy az életművészet elsősorban annak művészete, hogyan ne adjuk ki a kezünkből az idő feletti rendelkezés jogát. Ennek pedig az a módja, hogy figyelmünket a mára összepontosítjuk. Hogyan teremtsük meg az egyensúlyt az életünkben? Erről beszélgetünk ma Müller Péterrel, Katus Attilával és Nagy Sándorral. Meglepetés hölgyvendégünk szerint a zene egyfajta gyógyító erő.

Müller Péter, író gyönyörűen definiálja a boldogság fogalmát: szerinte a boldogság nem más, mint a lét végcélja, egy meditatív állapot. Amíg az emberi lélek nem talál vissza Istenhez, addig nem lehet boldog. Úgy tartja, ha az ember megvalósítja magát, akkor nem lehet rabja a lelkiállapotainak, hanem az ura. Müller Péter szerint az életművészet az, ha meg tudjuk teremteni magunkban a rendet.

Katus Attila, személyi edző, életmód-tanácsadó, világ- és Európa bajnok sportoló gyermekkorában elsősorban a szüleinek és a tanárainak akart megfelelni. Később a sport a személyiségét és az életfilozófiáját segített kialakítani. Családjától rengeteg szeretetet és támogatást kapott, akik a háttérből segítették az életét. Ezeket a segítségeket sokszor nem feltétlenül azoknak adjuk vissza, akiktől kaptuk. 

"A magunk kis világában megteremthetjük a belső békét, az egyensúlyt, a harmóniát azáltal, hogy rendet teszünk belül és kívül is. Mert ahogy odabent rend van és béke, úgy elrendeződnek körülöttünk is a dolgok, és sokkal jobbnak találjuk a külvilágot is."

/Bagdy Emőke/

Nagy Sándor, színművész mindig is emberekkel akart foglalkozni, a színház is egyfajta lélekgyógyászat. Igyekszik pozitívan állni az élethez. Úgy gondolja, az életben mindannyiunknak megvan a saját kis démona, aki ráhatással van az életünkre, ilyen démon az ego is. A léleknek fel kell töltődnie, legfőképpen ez akkor valósulhat meg, ha elvonulunk, és egy kicsit önmagunkkal vagyunk. 

Horgas Eszter, fuvolaművész, a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével kitüntetett, Artisjus-díjas művésznő szerint, ha egy zenész nincsen harmóniában önmagával, akkor sokkal nehezebben tud adni a közönségének. Azonban Eszter a nagyon nehéz pillanatokért is hálás. Vannak olyan érzelmei/emlékei, amelyek a mai napig fájnak. Azonban vannak olyanok is, amelyről azt gondolta, már régen elfelejtette, megbocsátotta, viszont mégis megjelennek az álmaiban. Ilyenkor felteszi magának azt a kérdést, hogy ez még tényleg, mindig ott van bennem?

A három szint - a komplex önismeret

Az életben való érvényesüléshez, a megfelelő út megtalálásához, a határaink megismeréséhez elengedhetetlen a megfelelő önismeret, amelyet nevezhetnénk önmegértésnek is. Ez a folyamat három szinten valósulhat meg. Az első szint egy alapszint, amikor meg tudom határozni az adottságaimat, képességeimet, miben vagyok erős és miben kevésbé. A második szint ettől mélyebben található. Amikor a gyermekkori élményeimet, tapasztalataimat ki tudom vetíteni a felnőttkori lényemre, viselkedésemre, személyiségemre. Amikor képes vagyok magamat a gyermekkorom tükrében elemezni. A harmadik szint a legkomplexebb elem, amely nem más, mint a társas szint. Itt a legfontosabb kérdés az, hogy a társadalomban betöltött különböző szerepeimnek mennyiben tudok megfelelni? Hogyan látom magamat és hogyan látnak mások?!

Dalai láma, Tendzin Gjaco a boldogságot, a bennünk lévő harmónia igényét - amelyet mindenki minduntalan keres - a következőképpen írja le: "Tapasztalatom szerint az igazi boldogság legfőbb jellemzője a béke: a belső béke. Ez nem valamiféle "elszállt" érzés. Nem is az érzelem hiánya. Ellenkezőleg, a béke, amiről beszélek, a másokkal való törődésben gyökerezik, és nagyfokú érzékenységet és érzelmet foglal magába. (...) A boldogság legfőbb jellemzője tehát a belső béke. Ez megmagyarázza azt a paradoxont, hogy míg vannak emberek, akik minden anyagi jólét ellenére elégedetlenek, addig mások a legnehezebb körülmények között is boldogok maradnak."

 

 

 

Két hozzászólás

Mezei János
2015. október 26. 17:35:29
Kedves Gabika!
Engedje meg, hogy mint egy igazi "Jakupcsek kedvelőként" egy apróságra felhívjam a figyelmét!
Azt gondolom, hogy az a "főtapsoló ember" nem igazán lenne olyan fontos ebben a nagyszerű műsorban!!!
Szerintem a vendégek és a nézők sem a tapsért mennek oda! Sokszor úgy érzem, hogy Önöket is zavarja egy-egy rosszul időzített közbe tapsolás!! Talán ez nem is lenne fontos??!!

Ezzel együtt is elkötelezett híve, Mezei János.
Minitehén
2015. október 28. 16:20:32
Nagyon egyetértek az előttem szólóval - hogy ezzel a szocban elcsépelt mondással éljek. A taps ebben és a hasonló ilyen témájú műsorban inkább zavaró, néha egyenesen nevetséges, hogy mit tapsol meg az a néhány ember, aki a helyszínen van. Ismert személyiség bemond egy csekélységet, a legtöbbször nem is falrengetőt, minek azt megtapsolni? Nem kell.
A kirobbanó nevetés is más, mint például a tegnapi műsorban, amikor Esztergályos Cili teljesen spontán megnyilvánulásain. Vagy ha nem teljesen spontán mondja, akkor is élvezetes.

Én is hozzászólok!