Close
mail us

Írjon nekünk!

Az Ön emailcíme

Close
lock and key

Regisztráció a ridikul.tv oldalra, a kommenteléshez

Az Ön emailcíme

A megadott emailcímet titokban tartjuk, de oda küldjük a regisztrációs emailt!
A két jelszónak egyeznie kell, az emailcímnek igaznak kell lennie, a becenév szinte bármi lehet.

Close
lock and key

Jelentkezzen be a kommenteléshez.

Account Login

Láthatatlan monokli Adásba kerül: 2015. december 03.

A társadalom a családon belüli erőszakkal kapcsolatban sokszor csak akkor tesz lépéseket, ha tragédiába torkollik az eset, vagy súlyos jelek derülnek ki. Azonban a fizikai erőszak mellett ugyanolyan súlyos tett a verbális bántalmazás is. Ilyenkor a bántalmazott személy önbecsülése, önbizalma romokban hever. Milyen segítséghez folyamodhatunk? Merre van a kiút? Vendégeink megosztják velünk tapasztalataikat és tanácsaikat ebben a társadalmunkat érintő fontos kérdésben. Erről beszélgetünk Tóth Verával, Lolával, Pácsonyi Daniellával és meglepetés férfi vendégünkkel.

Tóth Vera, énekesnő, 25 évesen került bele egy lelkileg bántalmazó kapcsolatba, amelyben azt várták tőle, hogy figyeljen a másikra, de eközben egyből el is taszították őt. Négy hónapig tartott ez a kapcsolat, amelyben a személyisége teljesen összetört. A lezárás után komoly következményei lettek, így Vera külső segítséghez, pszichológushoz fordult, aki átsegítette őt a feldolgozásban. Vera azonban azt gondolja, hogy a megbocsátás egy jó útitárs az életünkben.   

Lola, többszörös Viva Comet-díjas énekesnő párkapcsolataiban szerencsére nem jelentkezett az erőszak egyik formája sem. Azonban iskolatársaitól rengeteg ilyet kapott. Szülei elváltak, Lola abban nőtt fel, hogy a férfiaknak sosem szabad hinni. Ebből kifolyólag nagyon sok embert nem engedett magához közel. Édesapja és a nagymamája nevelte. A nagymamája nagyon szigorú volt, és sokszor a problémák abból adódtak, hogy édesapja és a nagymamája között óriási volt a generációs szakadék. Nagyon sok helyre nem engedték el. 

Pácsonyi Daniella, aki főszerkesztőként irányít egy nagy, női portált elmondása szerint a "Láthatatlan monokli" kampány célja, hogy beszéljünk a családon belüli erőszak verbális részéről is. Kutatásukból kiderült, hogy a 7000 megkérdezettek 58%-a átélt már ilyet. A párkapcsolatok elején megpróbálunk mindig "viselkedni",  a legjobb oldalunkat mutatni, és így tesz a partnerünk is, ebből kifolyólag a másik személyéből körülbelül 10%-ot látunk. A munkahelyi erőszak témakörében az érdekesség az volt, hogy nem tettek különbséget a két nem között. A kutatás arra is rákérdezett, hogy ebben az esetben hova fordulnának segítségért ezek az emberek, és a nagy többség nem tudott erre választ adni. 

Dr. Virág György, pszichológus szerint a fizikai bántalmazás elkövetői általában a férfiak, a gyerekek fizikai bántalmazásában viszont több a nő. A verbális bántalmazásban mind a férfiak, mind a nők jelen vannak. Úgy látja a bántalmazottak nem nagyon tudnak hová fordulni. 

A szavak ereje

A szavak is képesek úgy hatni, mint a fizikai bántalmazás. A bántalmazó fél szavakkal el tudja érni a másik önértékelésének lerombolását, uralma alá tudja keríteni. Ilyenkor nem érdekes a másik álláspontja és véleménye, sok esetben a vita tárgya elvész. Egy a lényeg, hogy a másik a fölényes helyzetét/ hatalmát mindenáron megtartsa. Az ilyen kapcsolatban a felek nem egyenlő partnerek, hanem az egyik feljebb helyezi magát, a cél az uralom megtartása és nem a konfliktuskezelés módjának megtalálása. Az áldozat szerepét betöltő egyén önbizalma teljesen elvész, eltűnik a lelkesedésük, folyamatosan kételkednek önmagukban. A szóbeli erőszaknak több formája van:

  • titkolózás: a bántalmazó visszatarthat sokáig mindkettejük számára fontos információt,
  • ellenkezés: a bántalmazó folyamatosan ellenkezik, nem tudja elfogadni, ha a másik félnek saját véleménye van,
  • leszólás: a bántalmazó folyamatosan megkérdőjelezi a másik érzéseit, gondolatait,
  • viccnek álcázott szóbeli erőszak: egy poénnak szánt mondat, amely a partnernek rosszul esik. Ha ezt szóvá teszik, akkor pedig azt a választ kapja, hogy nincs humorérzéke,
  • beszélgetés akadályozása, elterelése,
  • vádaskodás/ hibáztatás,
  • ítélkezés/ kritizálás,
  • bagatellizálás: a bántalmazott valamilyen képességének, teljesítményének a lekicsinyítése,
  • elfelejtés: amikor a bántalmazó elfelejti rendszeresen azokat a helyzeteket, amikor a másikat megsértette,
  • fenyegetés,
  • parancsolgatás. 

Öt hozzászólás

2015. december 3. 17:21:12
A kedves Verának üzenem, hogy a problémáját kár volt kiteregetni, főleg miután ő maga is látta már - utólag, csak egójában erősen megsértve - az okokat. Ha búcsúzóul ki tudta ordítani magából a véleményét, akkor azt előzőleg is szépen meg tudta volna beszélni, tán akkor is ugyanolyan hatással lett volna a párjára, mint ahogy legutoljára volt hatással, esetleg időben megmenthette volna a kapcsolatát. Ha igaz az, amit a későbbiekről mesélt, mármint hogy a párja még jött volna, akkor még mindig meg lehetett volna beszélni, megbocsátani és visszaállítani. Ugyanis ahogyan Daniella szépen ki is fejtette, a férfiak legalább annyira sérülékenyek a verbális beszólásokra, sőt! talán még jobban is (ez árthat a potenciális képességnek is). A nők ugyanis a dolgok elsimítására alkalmasabbak természeti adottságaiknál fogva. És ahogy Daniella azt is nagyon okosan kifejtette, hogy a férfiak legalább annyit szenvednek a verbális bántásoktól, főleg a leértékeléstől, amit asszonyaiktól kapnak, akik ha gyerek is van már, bizonyos biztonságból rájuk fecskendeznek. Ha ezek nincsenek kibeszélve, márpedig nincsenek, jön a következő lépés, a férfi olyan nőt fog keresni, aki meghallgatja őt, és - urambocsá! - anyai szeretettel csüggeni fog rajta, ami visszaadja majd az ő férfiasságát. Sajnos, az asszony még ilyenkor sem kap észbe, akkor sem, ha a férfi meg is mondja, hogy nem bírja az ő nagy száját elviselni és értőbb női szívre vágyik az otthoni csetepaték helyett. Menekül elsárkányosodott feleségétől, akit persze ez egyre jobban dühít, no és kívülállóktól is egyre több biztatást kap, milyen eszközökkel űzze el még jobban otthonától és családjától azt, akire pedig a legjobban szüksége lenne.
Vagyis, visszatérve Verácskára, ő bizony ugyanolyan bűnös, feltehetően azért, mert eleve is sérült valamitől, talán mert túl sokat kellett küzdenie jelenlegi elismertségéért, és mert - nem akarok személyeskedni, de így van - nem tud lefogyni, ami jelentősen javítana a lelkiállapotán.
Dr.Sipka Rózsa
2015. december 3. 17:38:05
Ebben a műsorban pontatlan állítások hangoztak el.A pszichológus úr tájékozatlan,mert az országban7 éve működnek krízisközpontok anyaotthonokban.Itt dolgoznak pszichológusok,szociális munkások,különböző szakemberek a bántalmazott nők és férfiak megsegítésére.Az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat közvetíti a sértetteket a krízisközpontokba.Sajnálatos,hogy ennyire félretájékoztAtják a nézőket.Magam Is vezetője voltam egy krizisközpontnak Szegeden.Tudom,hogy nem eleg,ami van,de többször elhangzott,hogy semi sincs.Ez nem igaz.Kérem,tegyék helyre a tevedésüket!
Dr.Sipka Rózsa
2015. december 3. 18:06:56
Megdöbbenve néztem a műsort,ami hemzsegett a tárgyi tévedésektől,az igaztalan állításoktól
.Dr.Virág György azt mondta,hogy a bántalmazottak semmilyen ingyenes segítségre nem számíthatnak
.7 éve működik az országban több mint 10 krízisközpont anyaotthonokban,ahol fogadják az áldozatokat,akikkel pszichológus,szociális munkás,jogász foglalkozik,segít a probléma orvosolásában.
Én is egy ilyen krízisközpont vezetője voltam Szegeden.
Az Országos Kríziskezelő Információs Telefonszolgálat nemcsak lelki segítséget nyújt,hanem kiközvetíti az áldozatokat a krízisközpontokba.
Született törvény a távoltartásról,nagyobb szerepet kapott a Rendőrség és a Bíróság.
Nem lehetünk elégedettek a helyzettel,de hogy semmi sem történt,az nem igaz!
Nem kellene félretájékoztatni a nézőket,mert lehet,hogy érintett személy is nézte az adást,és ezekkel az információkkal nem tud elindulni a megoldás irányába.
A műsorvezető mindig nagyon felkészült szokott lenni a megadott témában,ebben az adásban sajnos,nem volt az.
Jó lenne korrigálni az elhangzottakat,mert ez a műsor többet ártott,mint használt
Dr.Sipka Rózsa
2015. december 3. 18:07:33
Megdöbbenve néztem a műsort,ami hemzsegett a tárgyi tévedésektől,az igaztalan állításoktól
.Dr.Virág György azt mondta,hogy a bántalmazottak semmilyen ingyenes segítségre nem számíthatnak
.7 éve működik az országban több mint 10 krízisközpont anyaotthonokban,ahol fogadják az áldozatokat,akikkel pszichológus,szociális munkás,jogász foglalkozik,segít a probléma orvosolásában.
Én is egy ilyen krízisközpont vezetője voltam Szegeden.
Az Országos Kríziskezelő Információs Telefonszolgálat nemcsak lelki segítséget nyújt,hanem kiközvetíti az áldozatokat a krízisközpontokba.
Született törvény a távoltartásról,nagyobb szerepet kapott a Rendőrség és a Bíróság.
Nem lehetünk elégedettek a helyzettel,de hogy semmi sem történt,az nem igaz!
Nem kellene félretájékoztatni a nézőket,mert lehet,hogy érintett személy is nézte az adást,és ezekkel az információkkal nem tud elindulni a megoldás irányába.
A műsorvezető mindig nagyon felkészült szokott lenni a megadott témában,ebben az adásban sajnos,nem volt az.
Jó lenne korrigálni az elhangzottakat,mert ez a műsor többet ártott,mint használt
Andi
2015. december 4. 12:16:01
Szerintem mi nők élen járunk az érzelmi bántalmazásban, és ezzel sajnos kevés helyen foglalkoznak. A legtöbb barátom férfi, a kollégáim mindegyike is, egy kivételtől eltekintve. Az érzelmi zsarolás, bűntudat keltés szinte mindegyikük párjánál előfordul kisebb-nagyobb mértékben. Sértődés, hisztéria, ha valaki elmenne egy céges rendezvényre, vagy csak egy sörre a barátaival, pedig a hölgyeknek ugyan úgy adott a lehetőség, párjuk felajánlja, hogy vigyáz a gyerekre, adott esetben. Vagy ahogyan Lola is említette, a férfiasság képének rombolása is igen súlyos gond lehet. Magam is küzdöttem, és küzdök néha most is önmagammal, mert erős személyiség révén gyakran szinte kasztráltam verbálisan a férfiakat. A "Nem kell segíteni, én is képes vagyok megoldani" felhangú mondatokkal meg is alázhatunk valakit, el lehet venni az önbizalmát.
A gyerekkori kiközösítést én is átéltem 2 éven keresztül, de nem azért mert gyengébb voltam, hanem mert megvédtem másokat, és kiálltam magamért is. Mivel alapvetően extrovertált személyiségem van, a kiközösítés, és csúfolás okozott egy furcsa kettősséget az életemben. Elsőre visszahúzódó vagyok, sohasem kezdeményezek kapcsolatot, viszont ha valahol biztonságban kezdem érezni magamat, én leszek a társaság közepe. Ez annak köszönhető, hogy máig van bennem egy félelem, hogy ha kezdeményezek, visszautasítanak. Tinédzser koromban pedig ha gyengébb személyiség volt valaki a barátaim közül, el kezdtem elnyomni, parancsolgatni neki. Az egyik osztálytársam szólt rám, hogy hogyan bánok a barátnőmmel, ami bennem addig nem is tudatosult. Ez akkora sokk volt, úgy elszégyelltem magamat, hogy sokáig tudatosan kellet figyelnem erre, és megkértem minden barátomat, hogy szóljanak, ha újra kezdeném. Azóta szerencsére nincsenek illyes fajta kisebbség komplexus kompenzálásaim, de sok évi munkám van benne.

Én is hozzászólok!