Close
mail us

Írjon nekünk!

Az Ön emailcíme

Close
lock and key

Regisztráció a ridikul.tv oldalra, a kommenteléshez

Az Ön emailcíme

A megadott emailcímet titokban tartjuk, de oda küldjük a regisztrációs emailt!
A két jelszónak egyeznie kell, az emailcímnek igaznak kell lennie, a becenév szinte bármi lehet.

Close
lock and key

Jelentkezzen be a kommenteléshez.

Account Login

Mindennapi félelmeink A hipochondriától a pánikbetegségekig Adásba kerül: 2013. december 13.

blog post image

Ha egy társaságban feltesszük a kérdést: ki mitől fél, akkor hamar kiderül, hogy szinte mindenki fél valamitől. Van, akinek tériszonya van, esetleg fél a bezártságtól vagy a pókoktól, sokan félnek a madaraktól, de olyan is akad, aki a gomboktól fél. Van, aki szeret is félni. Ebből él például a horrorfilm-ipar. De vajon kell-e félni? Mit lehet tenni ellene? Hogyan tudjuk legyőzni ezt az érzést? Sütő Enikővel, Belső Nórával és Janics Natasával beszélgetünk félelmeinkről. Meglepetés férfi vendégünk pedig hozza az övéit.

A félelem mindennapjaink része. Tudományos megközelítésben úgy írhatnánk le, hogy lehangoló érzés, amit egy általunk észlelt fenyegetés kelt bennünk. Ez az érzés válasz egy ingerre, mint például a fájdalom vagy a veszély. A félelem szinte mindig jövőbeli eseményekhez kapcsolódik.

Minden irányból

Félelmeink lehetnek külső vagy belső félelmek. Külső félelmet okozhatnak például a pókok, a patkányok vagy a magasság. Belső félelmeinket negatív érzelmeink okozzák, ilyen például az alacsony önbecsülés okozta félelem. A félelmet le lehet írni különböző időszakokkal is attól függően, hogy mekkora fokú az érzés. Enyhe figyelmeztetéstől kezdve egészen szélsőséges fóbia vagy paranoia is lehet. A félelem kapcsolatban áll számos további kognitív és érzelmi állapottal, beleértve az aggódást, szorongást, rémületet, a horrort, a pánikot és a rettegést. A félelem - megtapasztalása után - sokáig fennmaradhat a tudatalattiban, ahol rémálmok formájában törhet elő. Sőt, a félelem tapasztalható lehet egy nagyobb csoportban vagy szociális hálózatban is, ahol már tömeghisztériává válhat.

A félelem érzését elsajátítjuk attól függetlenül, hogy mi magunk élünk át egy traumát, vagy mások félelmeit figyeljük meg. A félelem megtapasztalását befolyásolják történelmi és kulturális hatások is, például a 20. század elején rengeteg amerikai félt a gyermekbénulástól.

Sütő Enikő modell, ügyvéd legnagyobb félelme a halálhoz, az elmúláshoz kapcsolódik. Munkája miatt rengeteget repült, sokfelé járt a világban, egy hazafelé vezető repülőúton azonban félni kezdett, s pániktünetei lettek. Emiatt azután évekig nem ült repülőre. Később, mikor felkérést kapott, hogy daganatos beteg gyerekeket kísérjen repülőn Párizsba, azonnal elvállalta a feladatot. Az út során a gyerekekről való gondoskodás, a velük való törődés ráébresztette arra, hogy a félelem csupán egy gondolat, amit ha sikerül átformálni egy másik gondolattá, akkor meg is szűnik. Tehát az érzés maga tudatosan irányítható, ellentéte pedig nem más, mint a szeretet.

Szapora szívverés, légszomj, izzadás, halálfélelem.... Ha ezzel a tünetcsoporttal fordulunk orvoshoz - és nem találnak nálunk szervi elváltozást - gyorsan megszületik a diagnózis: pánikbetegség. Szinte mindenkinek van olyan ismerőse, aki átesett pánikrohamokon és rémtörténeteket mesél rosszulléteiről.

Dr. Belső Nóra pszichiáter kutatómunkája során sokat foglalkozik a pánikbetegséggel. Véleménye szerint kisebb-nagyobb szorongásos állapotokat mindenki átél életében. A végességtől való félelem bennünk van és sok más félelem illetve viselkedésforma innen ered. Mindennapjainkban túl gyakran és túl sok inger ér bennünket, így egyre nagyobb mértékű ingereket keresünk, hogy elégedettséget érezzünk. Ez az ingerkeresés azonban gyakran egészségkárosító hatásokkal bír. Elengedhetetlen a csöndes befelé fordulás, a befelé forduló kimenekülés a mindennapi túlterheltségből ahhoz, hogy szervezetünk elbírja azt az óriási megterhelést, amit korunk ártalmaitól elszenved.

Nacsa Olivér humorista a saját fóbiáit igyekszik a humor oldaláról megközelíteni. Legjobban talán a kiszolgáltatottságtól fél, legyen az egészségi vagy egzisztenciális. Ezen kívül inkább mániái vannak, melyek hatnak a mindennapjaira, szokásaira is.

Ősfélelmek és tanult félelmeink

Hitchock a Madarakban legősibb félelmeink egyikével manipulál. Az állatoktól való borzongás vagy undor archaikus, a kollektív tudattalanból származó félelem. Azért félünk tőlük, mert valamikor az ősemberre az állatok valóságos veszélyt jelentettek és a tőlük való félelem az életben maradás esélyét növelte. Egy korábbi kutatás eredménye a kígyók és a pókok esetében azonban éppen azt látszik alátámasztani, hogy nem a potenciálisan mérgező állatoktól való félelem születik velünk, hanem csak az a képesség, hogy gyorsabban megtanulunk félni tőlük.

Janics Natasa szerbhorvát származású magyar kajakozó kalandvágyó nő, imádja a kihívásokat és az embert próbáló küzdelmeket. Legnagyobb félelme az ismeretlentől való félelem, így tart a jövő kihívásaitól is. A sportban mindig az új ellenféltől lehet félni, attól, akit még nem ismer, akinek a gyengéit még nem látta meg. Natasa szívesen néz horrorfilmet. Legfőképp terhessége idején érezte úgy, hogy szüksége van erre a fajta izgalomra, hiszen akkoriban nem versenyzett.

Filmnézés közben tudatosan érzékeljük, hogy amit látunk, csak egy kitalált történet és nem vagyunk veszélyben. Az agyunk mégis úgy irányítja a szervezetünket, mintha nekünk magunknak is menekülnünk kellene. Ugyanolyan tüneteket produkálunk ilyenkor, melyeket a valós stresszhelyzetekben érzünk. A horrorfilmek segíthetnek megérteni, feldolgozni olyan félelmeket, melyek minden felnőttben ott vannak, ám a túlélésünk miatt elnyomjuk őket.

A horror jó. Hatását a sportoláshoz lehetne hasonlítani. Rendszeres testmozgással fizikai erőnlétre tehetünk szert, ugyanígy a gyakori horror nézéssel a lelkünket erősíthetjük, újabb készségeket nyerhetünk el.

Ki tudja? Annyi biztos, hogy mindannyian félünk valamitől...

Három hozzászólás

Isabel
2013. december 13. 12:11:50
Ez igen jólesik - mármint hogy én lennék az elsõ hozzászóló!? - akkor mindjárt elmesélem tapasztalataimat a jótékonykodásról (a tegnapi adás témájával kapcsolatban). Gabriellának címezve küldtem egy hosszú levelet is, ide csak röviden.
A fõiskolán egyszer azt mondta az elõadó: adj, de ne beszélj róla! ezt a tanácsot néhányszor megszegtem, mert úgy éreztem, nem bûn, ha a pénzemet jó célra adom és nem iszom-kártyázom el. Úton-útfélen adok pár száz forintot annak, aki kéri, veszem a Fedél nélküli újságot stb. Ha ilyenkor mellettem volt valaki, nem egyszer dühösen megszólalt: minek az, úgyis elissza!
Mik
Isabel
2013. december 14. 13:41:51
Kíváncsi vagyok, hova kerül a hozzászólásom, mert a tegnapit például sehol nem látom.
No, azért nem fogom be a számat erre sem. A hipochondria sajnos, súlyokkal terhelt gyerekkorom terméke volt sokáig. Ezt követte a pánikbetegség is, amibõl alig gyógyultam ki, visszatért egy súlyos szívinfarktussal.
Mivel az ember sorsa bizonyos mértékig a saját kezében van, én mind a hipochondriámat, mind a pánikbetegségemet leküzdöttem. Aki nem tudja, hogyan kell, elárulom: elõször is a tudatba kell emelni, hogy ez van (az adásban is elhangzott), akkor elõszedni, ízekre szedni, felboncolni, és mikor a csonton már nincs mit rágicsálni, szépen nyakon lehet csípni.
A hit sokat segít, de
Andras
2013. december 17. 19:55:18
Bár sajnos nem láttam ezt az adást, de a témához annyit tennék hozzá, hogy vannak reális félelmek és irreális félelmek. Reális pl, hogy félek kiugrani a 10. emeletrõl, mert nagy eséllyel meghalok. Ez a félelem védõ funkciót lát el. De ha félek felszállni egy buszra, hogy menjek 2 megállót, az már nem reális félelem.
Ezeknek az egyik közös jellemzõje, hogy van tudatos tárgya. Tudom, hogy mitõl félek.
Vannak a szorongások amiknek nincs tudatos tárgya, oka, vagyis nem tudom, hogy mitõl szorongok.
A másik közös jellemzõjük, hogy nem védenek, nem segítenek, hanem akadályoznak gondolkodásunkban, érzéseinkben, cselekedeteinkben, kapcsolatainkban stb.
Az

Én is hozzászólok!