Close
mail us

Írjon nekünk!

Az Ön emailcíme

Close
lock and key

Regisztráció a ridikul.tv oldalra, a kommenteléshez

Az Ön emailcíme

A megadott emailcímet titokban tartjuk, de oda küldjük a regisztrációs emailt!
A két jelszónak egyeznie kell, az emailcímnek igaznak kell lennie, a becenév szinte bármi lehet.

Close
lock and key

Jelentkezzen be a kommenteléshez.

Account Login

Aranyanyu 2015 Adásba kerül: 2015. december 14.

Az Aranyanyu egy különleges kezdeményezés, ami immáron az 5. születésnapját ünnepelte idén. Fókuszba kerülnek azok a nők, akik munkája nélkülözhetetlen, de az elismerés területén mégsem kapnak elegendő figyelmet. A díj, ezen nők odaadó munkájára hívja fel a figyelmet. Az öt év alatt összegyűlt díjazott hölgyek közösségbe szerveződtek, így egy szeretettel teli csapat alakult ki. Megható és csodálatos történeteket hallhatunk Sebők Évától, Dr. Katona Renátától és Rácz Zsuzsától. Meglepetés férfi vendégünk is egy fantasztikus hölgyet jelölt erre a díjra.

Rácz Zsuzsa, író, újságíró, a Terézanyu könyvek szerzője, a Richter Aranyanyu Díj megálmodója. Elmondása szerint rengeteg olyan nő tevékenykedik hazánkban, akiknek nagyon kevesen tudunk a munkájáról. Ez a díj alapvetően úgy lett kitalálva, hogy ne csak erről az egy estéről szóljon. Létrejött az Aranyanyuknak egy társasága, amely egy nagyon összetartó csapat, ahol számíthatnak egymásra - egyfajta szeretetközösség alakult ki. A díj egyben a megbecsülésünk és a hálánk jelképe is. 



Sebők Éva, fejlesztőpedagógus, a Ridikül Magazin különdíjasa már gyermekkorában is pedagógus szeretett volna lenni. Diákjai sikere számára a legnagyobb elismerés, amikor a tekintetükben megjelenik a csillogás. Jelenleg negyedikesei vannak, ez a kis csapat, olyan mint egy család: mindenkinek 26 testvére van és két anyukája. Az órákon a kutya, mint egy társ van jelen, egyfajta motiváló tényező a gyermekek számára. 

Dr. Katona Renáta, szülész, nőgyógyász az orvos kategória közönségdíjasa mindig is orvos szeretett volna lenni, így célirányosan haladt ezen az úton. Akiknek a segítségére van, ott nemcsak a hölgyet ismeri meg, hanem az egész családot. Mi több nemcsak a betegségük, hanem az egész családi történetük ismerője. Gyermekének is példát mutat azzal, hogy a segítőszándék nem múlik el a nyolc órás munkaidő letelte után sem. 

Szabó Béla, a Dr. Göllesz Viktor Rehabilitációs Intézet és Ápoló Gondozó Otthon vezetője. 2014-ben az ő jelölésére kapott díjat a nemrég elhunyt Egerszegi Sándorné, Ica néni. Béla szerint hatalmas szeretet övezte őt, amióta elment óriási űrt hagyott maga mögött. Véleménye szerint, amiért ebben a szférában több a nő, annak oka az, hogy jobb empátiás készséggel rendelkeznek, s jobban ki tudják tárni a szívüket. Ezen felül több a teherbírása a szociális szférában dolgozó hölgyeknek. 

A nők társadalmi megbecsülése

Valamilyen oknál fogva, a legtöbb esetben nők végzik a közösségi és egyéni felelősséggel járó munkák többségét. Valahol ez egy felbecsülhetetlen értékű munka, mégsem biztos, hogy az őket jogosan illető megbecsülésben méltóképpen részesülhetnek. 2015-ben 5. alkalommal adják át a díjat az egészségügyi dolgozók, pedagógusok, orvosnők és a szociális szférában dolgozó hölgyek között. Egy olyan kitüntetésről beszélünk, amely a gálaest után lábra kell és tovább él. Nem ér véget ennyivel, hanem közösséggé formálódott.
Minden jelölt és díjazott munkájába rengeteg energiát, erőt és szeretetet fektet, amely egyszerűen belőlük fakad. Természetes számukra a segítségnyújtás, a meghallgatás, mások támogatása. Nézzünk szét környezetünkben is, biztosan találunk olyan nők, aki akár a mi díjazottunk is lehetne!  

Négy hozzászólás

Minitehén
2015. december 14. 17:45:23
Nagyon jó, hogy vagytok, aranyanyuk! azokat is tisztelem, becsülöm és szeretem, akik ugyancsak aranyanyuk, csak most nem voltak itt. Vagy, nem jelölték őket még sehová, pedig léteznek, szerencsére.
Marica néni
2015. december 14. 17:47:55
Végre a nő megtalálja vagy újra rálel igazi hivatására, a szeretet, a tolerancia, a másokkal való törődés feladataira, és nem próbál más lenni, mint amire rendeltetett. Vagyis nem akarja a férfiak elől elhappolni azok hivatását. Minél többen tennének így, annál jobb lenne, mert akkor a férfiak is visszanyerhetnék igazi feladataikat.
pedit
2015. december 14. 19:39:10
Tisztelt Szerkesztőség!
A kezdetektől figyelemmel kísérem a műsort, ami azért nagyszerű, mert egyszerre mondhatjuk el, hogy a bennünket körülvevő világról szól, és egy nehéz nap után mégis segít kiszakadni a bennünket körülvevő világból, mert mert megmutatja annak pozitívumait.
Én középiskolai tanár vagyok, immár 25 éve egy kisvárosban. Nem tömeges jelenség, de évről évre adódik egy-két tanítványunk, aki pánikbetegséggel küzd. Volt már köztük olyan, aki a négy évet rezzenéstelen arccal ülte végig, és olyan is, aki miatt azért izgultunk, hogy magántanulóként be tud-e jönni a félévi és évvégi osztályozó vizsgára, mert nem volt biztos, hogy ki mer jönni a lakásból. És ezek középiskolás korú gyerekek, 14-18 évesek. Elgondolkodtatott, hogyan lesznek ilyenek a mai fiatalok, és hogy máshol is jellemző-e ez a jelenség.
Önöknél mindig nagyon empatikus szakemberek vagy neves szakértők fordulnak meg, ezért az jutott eszembe, hogy szívesen hallgatnék meg erről egy beszélgetést.
Nem tudom, fogadnak-e így kívülállóktól ötleteket, ha nem, akkor elnézést kérek, hogy zavartam Önöket és kérem, tekintsék a levelet tárgytalannak!
Köszönöm, hogy meghallgattak!

Pintér Edit
Rebeka
2015. december 15. 08:59:14
Először is szeretnék gratulálni a díjazottaknak, mindannyian szimpatikusak voltak. Azonban kíváncsi vagyok, mi a helyzet az orvosi titoktartással? Dr. Katona Renáta ugyanis nemcsak név szerint megemlítette a hölgyet, aki jelölte, de a hölgy teljes kórtörténetét is elmesélte. Az előbbivel még nincs is gond, de az utóbbival? Úgy gondolom, elég lett volna, ha csak annyit mond róla, hogy évek óta a betege. Arról nem is beszélve, hogy a doktornő maga mondta, hogy este megbeszéli a családdal a napját. Ez is rendben van, de itt is név szerint minden elhangzik, és úgy gondolom, a családdal már nem kellene konzíliumot tartani.
Van az ismeretségi körömben orvos (más szakterületen dolgozik), aki szintén elmeséli mindent a feleségének, aki a közös ismerősöknek tovább is adja, hogy XY járt a férjénél. A betegeknek is vannak jogai, amiket illene tiszteletben tartani. Elvégre egyik orvos sem örülne, ha az ő kezelőorvosa ecsetelné a betegségét a családi asztalnál. Ami az orvosnál történik, az maradjon a beteg, az orvos és legfeljebb az asszisztens/ápoló között, és nem tartozik a szomszédra.

Én is hozzászólok!