Close
mail us

Írjon nekünk!

Az Ön emailcíme

Close
lock and key

Regisztráció a ridikul.tv oldalra, a kommenteléshez

Az Ön emailcíme

A megadott emailcímet titokban tartjuk, de oda küldjük a regisztrációs emailt!
A két jelszónak egyeznie kell, az emailcímnek igaznak kell lennie, a becenév szinte bármi lehet.

Close
lock and key

Jelentkezzen be a kommenteléshez.

Account Login

Magyar Kultúra Napja Adásba kerül: 2016. január 22.

1989-től január 22-e egy jeles nap, amelynek középpontjában a magyar kultúra ünnepe áll. 1823-ban ugyanezen a napon fejezte be Kölcsey Ferenc a Himnuszt, a nemzeti imánkat. A magyarok kulturális sokszínűsége hatalmas palettán mozog! Büszkének kell lennünk a kulturális hagyományainkra. Mai vendégeink igazán rálátnak ennek jelenlegi helyzetére, és ápolásának megfelelő módszerére. Erről beszélgetünk Törőcsik Marival, Jókai Annával, R. Törley Máriával és meglepetés férfi vendégünkkel.

Törőcsik Mari, a nemzet színésze szerint a színház az egyetlen, amit nem kell hirdetni, a jó előadásra dől a közönség. Bízik az emberek befogadóképességében. Véleménye szerint a régi időben túlpénzelték a kultúrát. Soha életében eszébe sem jutott, hogy színész legyen, a sors mégis másképp alakította az életét. Az azonban komoly gondot jelent szerinte, ha valaki nem tud mire vágyakozni. 

Jókai Anna, Kossuth nagy-díjas író emlékezetes pillanatként él benne az, amikor az első mesekönyvét megkapta. Furcsa vonzódást érzett a könyv iránt. Úgy gondolja, nem a multikultúrára kellene törekednünk, hanem arra, hogy minden nemzet kultúrájának sajátosságát megtartsa. Szép az, amiket kap minden nép, de azt, amit nekünk adtak, a magyar kultúrát, azt nekünk kell felvirágoztatni. S nem szabadna elfelejteni, hogy a kultúrába a viselkedés is beletartozik. 

R. Törley Mária, szobrászművészt a zenével le lehetett venni a lábáról. Édesanyja festő volt, állandóan vitte őt a kiállításokra, mindemellett falta a könyveket. A szobrászatban nincs szükség a verbalitásra. Úgy látja, a magyar műveket szereti a világ. Kifejezésbeli akarat van bennünk, magyarokban. A művész és a közönség közötti kommunikációt nagyon fontosnak tartja, annak érdekében, hogy ki tudjon alakulni egy személyes kapcsolat. 

"Az út a boldogabb élethez a műveltségen keresztül vezet."

/Kodály Zoltán/

Tiba Zsolt, Szatmárcsekén, egy kis településen református lelkész, Kölcsey Ferenc is itt írta meg a Himnuszt. Annak ellenére, hogy szegény település, fontos volt megtalálni a lehetőségeket. A Kölcsey Társaság is itt kezdett el működni, akik azon dolgoztak, hogy olyan embereket ültessenek le egy légtérbe, akiknek ugyan lehet más a világnézete, de a magyar kultúra valahogyan összeköti őket. A Magyar Kultúra Napja ünnepségsorozat egy összetartó erő. Zsolt szerint hiteles személy kell ahhoz, hogy közvetíthesse az emberek felé a kultúrát.

Mindent a legszebb imánkról!

A Magyar Kultúra Napja alkalmából 25 országban szerveznek komolyzenei koncerteket, különböző kiállításokat, filmvetítéseket és irodalmi programokat.
E nap alkalmával fejezte be Kölcsey Ferenc is a Himnuszt, amelyet Erkel Ferenc zenésített meg, amit többször is betiltottak. A megírása és a megzenésítése mellett fontos szempont volt, hogy szép, zeneileg értékes legyen, továbbá mindenki számára könnyen énekelhető is. Az eredeti mű nem volt olyan szomorú darab, mint ahogyan azt a napjainkban énekeljük, inkább derűs, mulatós ritmusa volt. A történelmi tragédiákat követően a 20-as években kezdett el lelassulni. 1844. augusztus 10-ét írunk, amikor a Kölcsey-Erkel féle Himnusz megszólalhatott először ünnepségen, nagyközönség előtt is, amikoris az óbudai hajógyárban a Széchenyi nevű gőzöst vízre bocsátották. Majd ezután megjelent nyomtatásban is, így tudott országosan elterjedni. 1848. augusztus 20-án hangzott el először állami ünnep alkalmából. A szabadságharcot követően elvétve szólalhatott meg a nép imája. 1903-ban vált törvényileg elfogadottá és körülbelül 30 nyelvre lefordították már. 2006-ban Budakeszin felállították a Himnusz szobrot.  

Egy hozzászólás

Minitehén
2016. január 25. 14:26:21
Gabika hattyúdalműsora nemes témáról szólt. Köszönet Törőcsik Mari jelenlétéért és kedves megnyilvánulásaiért! csak beszéljen minél többet, akár kérdezetlenül, minden szava aranyat ér.
Jeles írónk kissé túlbuzgott (akárcsak más műsorokban, pedig igazán sokszor szerepel), általam sem ismert szobrászművészünk inkább figyelt. Abban egyetértek, hogy jobban kellene propagálni művészeinket, tudósainkat stb. de legalább ilyen szinten megtanuljuk a nevét. Na nem én, mert azonnal elfelejtek mindent, de ez legyen az én bajom.

Én is hozzászólok!