Close
mail us

Írjon nekünk!

Az Ön emailcíme

Close
lock and key

Regisztráció a ridikul.tv oldalra, a kommenteléshez

Az Ön emailcíme

A megadott emailcímet titokban tartjuk, de oda küldjük a regisztrációs emailt!
A két jelszónak egyeznie kell, az emailcímnek igaznak kell lennie, a becenév szinte bármi lehet.

Close
lock and key

Jelentkezzen be a kommenteléshez.

Account Login

Özvegységben Adásba kerül: 2016. március 10.

Az özvegységgel a legtöbb esetben nemcsak a gyász és a fájdalom érzése jár, hanem a kilátástalanságé is. Hogyan tovább a szeretett társ nélkül? Milyen a jövő útja nélküle? Egy új élet kezdete jön el ilyenkor vagy az itt maradottak is meghalnak egy kicsit? Hogyan lehet talpra állni és új célokat, távlatokat keresni? Ezekre és hasonló kérdésekre keressük a válaszokat Drahota Andreával, Sterczer Hildával és Singer Magdolnával. Meglepetés férfi vendégünk is őszintén vall erről az érzésről.

Sterczer Hilda, hegymászó, Erőss Zsolttal majdnem hét évet élt együtt, ebből öt évet házasságban. Három éve lesz, hogy nélküle folytatja az életét. Ebben van egyfajta veszteség, most könnyebb már róla beszélni, hogy van az embernek rálátása - de ez az időnek köszönhető. Minden álma, és az álmainak az álma is Zsolttal kapcsolatban, vele együtt valósult meg és teljesedett be. Hilda szakember segítségét is kérte a gyász feldolgozásához, akkor még a gyermekei is nagyon picik voltak, nem törhetett meg teljesen, legalábbis nem mutathatta ezt kifelé. 

Singer Magdolna, író és veszteségekkel foglalkozó terapeuta szerint nem arról van szó, hogy el kell engednünk azt, akit olyannyira szerettünk, hanem át kell alakítanunk a kapcsolatot. Vannak helyzetetek, amikor ún. megelőlegezett gyász alakulhat ki, amikor a betegnél megvan a diagnózis, és fel tudunk készülni az elvesztésére. Az ember képes a képzeletbeli fiókba betenni a gyászát, ha valahol helyt kell állnia, teljesítenie kell. 

Drahota Andrea, Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes művész 43 évig élt együtt Kozák Andrással, aki 11 éve ment el.  A hiányérzete ugyanakkora, de a körülményei nagyon megváltoztak. Érdekes módon emlékei nem homályosodnak, hanem frissülnek, élénkülnek.  43 év alatt rengeteg mindent tanultak egymásról, és ami a legfontosabb, hogy egymástól. Borzasztó élmény volt az elvesztése, gyermekei is aggódtak érte. Egy évad közepén vesztette el férjét, amikor minden este játszania kellett, próbái voltak. Az előadásokon semmi probléma nem volt, hibátlanul teljesített, de amikor elhagyta a színház kapuját, nem tudta megmondani, hogy milyen előadása volt. 

Horváth Charlie, Liszt Ferenc-díjas énekes, zenész, a rock, a jazz, a blues, a soul és a funky jellegzetes előadóművésze próbálja feldolgozni azt, aminek még nem tart a végén. 42 évet éltek együtt a feleségével. Az unoka imádta a nagymamát. Iparművész volt a kedvese, aki hatalmas áldozatot hozott érte, mindenben támogatta az énekest. December 21-én ment el, este pedig Charlienak Cserháti Zsuzsa emlékkoncertjén kellett fellépnie. 

Gyermekkori gyászreakció

Egy gyermeknek kb. 4-5 éves kora körül alakul ki a halál fogalma. Hat éves kortól jelentkezik a szerettei féltése a haláltól. 8-9 éves kor körül terjesztik ki ezt minden élőlényre és magára is. S kilenc éves korban válik igazán ténnyé számára ez a jelenség. 

A gyász feldolgozásának folyamata

A gyász feldolgozásának négy szakasza van. A kezdeti sokk hatására belső némaság lesz rajtunk úrrá, a második szakaszban válik a tény tudatossá, majd megindul a restitúció, s csak a végén az oldódás. A gyászreakció a lelki tünetek mellett testi tüneteket is produkálhat. Megjelenik az önvádaskodás, amikor elkezdjük önmagunkat okolni azért, hogy nem tettünk meg mindent. S nagyon sokszor a halál évfordulója időszakában újra jelentkezik, újra átéljük ezt.
Álmunkban a halottak gyakran megjelenhetnek. Ekkor újból és újból szembesül az ember a megváltoztathatatlannal és a visszafordíthatatlansággal. Miközben a feldolgozásban az álmaink segíthetnek. E veszteség során elvesztjük az élet értelmét, nem találjuk helyünket a világban, kicsit mi is belehalunk az érzésbe. S az utolsó stádium az, amikor nemcsak racionálisan fogjuk fel, hanem érzelmileg is átélhetővé válik. S képesek leszünk újra a világ felé fordulni. 

Még nincs hozzászólás

Én hozzászólok!