Close
mail us

Írjon nekünk!

Az Ön emailcíme

Close
lock and key

Regisztráció a ridikul.tv oldalra, a kommenteléshez

Az Ön emailcíme

A megadott emailcímet titokban tartjuk, de oda küldjük a regisztrációs emailt!
A két jelszónak egyeznie kell, az emailcímnek igaznak kell lennie, a becenév szinte bármi lehet.

Close
lock and key

Jelentkezzen be a kommenteléshez.

Account Login

Megfelelési kényszer Adásba kerül: 2016. május 19.

Olyannak látjuk magunkat, amilyen tükröt tartanak elénk. Nincs ebben semmi rendhagyó, csak úgy érthetjük meg kik vagyunk, ha felmérjük, megfelelünk-e a külső elvárásoknak, miben vagyunk hasonlóak és miben egyediek. De eljöhet a pillanat, amikor már csak az számít, mit mondanak, tartanak rólunk mások, a családunk, a barátaink, a környezetünk és így ezáltal kialakul a megfelelési kényszer. Maximalizmus ez vagy kényszeres tökéletességre törekvés? Radványi Dorottya, Tunyogi Henriett, Nógrádi Csilla és férfi meglepetésvendégünk megosztja velünk azt, hogy kinek mit is jelent pontosan a 100%.

Radványi Dorottya, szerkesztő-műsorvezető sokáig a 100%-ra törekedett, ma már megengedi magának a kevesebbet. Nehéz a munkát és a magánéletet egyensúlyban tartani, ő is igyekezett ezért mindent megtenni. Például úgy indult el mindig otthonról, hogy a gyermekének mesét mondott, vagy ha nem tudott, akkor felmondta neki magnóra. A műsorvezető szerint legyenek szent dolgaink, ami csak a miénk, amelynek köszönhetően kicsit befelé is tudunk figyelni. 

Tunyogi Henriett, nemzetközi hírű táncművész-koreográfus, jelmeztervező általában 100, de van, hogy 200%-ra szeretne teljesíteni, mint táncos, mint rendező, vagy mint színésznő. Úgy véli, ahhoz tapasztalat kell, hogy ne akarjunk mindenkinek megfelelni. Örül, hogy már nem húsz éves, így nem akar már ő sem mindenkinek megfelelni. Vállaljuk azt, akik vagyunk, ez ugyan sebezhetővé tesz minket, de megéri, mert azok az emberek lesznek körülöttünk, akik tényleg szeretnek bennünket. S, ha az ember megtalálja azt, hogy mi az erőssége, akkor abban jó lesz. 

Nógrádi Csilla, klinikai szakpszichológus, kutató, író szerint szüleinknek mindig szeretnénk megfelelni, ők az etalon, mert általuk tanultuk meg az értékrendet. Mindenkinél fontos a külső megerősítés. Azonban, ha eljön az a pillanat, hogy már nem kifelé élünk és megtanulunk nemet mondani a megfelelési kényszerünk elmúlhat. A nemet mondás pedig nem önzés, hanem öntisztelet. 

Besenyei Péter, műrepülő versenyző, repülőoktató, berepülőpilóta szerint önbizalom nélkül nem lehet működni, természetesen, ha ebből túl sok van, azt már nagyképűségnek nevezzük. A megfelelési vágyra mindenképpen szükségünk van, ez nem feltétlenül kell, hogy kényszer legyen, hanem belső igényesség. Péter sem vállalja el az ésszerűtlen dolgokat. Nem tartja magát bátornak, fél attól, amit nem tud kiszámítani. Azonban, ha az ember túl nyugodt, az sem jó, mert akkor nem küzd eléggé. 

Vágyból kényszer

Az elvárásoknak való megfelelés tud akár kényszerbe is torkollani. Felemészt. Észre sem vesszük és sokszor el sem gondolkodunk azon, hogy magunknak vagy a környezetünknek akarunk-e megfelelni. A társadalmi normák kellenek, s az ennek való megfelelés szocializál minket. A szülők pedig számunkra a mintát adják, így magától értetődő az, hogy nekik akarunk megfelelni. Természetes, hogy gyermekként az a legerősebb motiváció, hogy a szülőknek teljesítsünk, s csak a későbbiekben válik ez belső igénnyé. Azonban, ha konkrétan a kényszerről kell, hogy beszéljünk, akkor bizony ez az érzés képes elnyomni a vágyainkat, a kreativitásunkat, a fejlődésünket, mert nem tudjuk azt, hogy mi az, ami belőlünk jönne úgy igazán.. Ha egy párkapcsolat során ragaszkodunk egy ideálkép megteremtéséhez, s nem látjuk be, hogy nem mindennap süthet a Nap, akkor bizony a külvilág felé kényszeresen közvetített pozitív kép is egyfajta megfelelési kényszer. Alapvetően a megfelelési kényszer az önbizalomhiányból fakadhat, még azoknál is, akik ezt képesek nagyon jól leplezni a környezetük irányába.

Még nincs hozzászólás

Én hozzászólok!