Close
mail us

Írjon nekünk!

Az Ön emailcíme

Close
lock and key

Regisztráció a ridikul.tv oldalra, a kommenteléshez

Az Ön emailcíme

A megadott emailcímet titokban tartjuk, de oda küldjük a regisztrációs emailt!
A két jelszónak egyeznie kell, az emailcímnek igaznak kell lennie, a becenév szinte bármi lehet.

Close
lock and key

Jelentkezzen be a kommenteléshez.

Account Login

Kapunyitási pánik Pályakezdési nehézségek Adásba kerül: 2013. október 28.

blog post image

Kapuzárási pánikról mindenki hallott már. Ennek ellentéte, a kapunyitási pánik manapság az EU egyik legnagyobb társadalmi problémája. A jelenség egyre gyakoribb, egy felmérés szerint a 30 éven aluliak többsége még mindig a szüleivel él. Régen is ennyire nehéz volt elkezdeni az önálló, felnőtt életet? Nyertes Zsuzsával, Frajt Edittel és Katona Melindával beszélgetünk. Meglepetés férfi vendégünknek is van miről mesélnie.

A köztudatban az él a fiatalokról, hogy nincs semmi gondjuk, hiszen előttük az egész élet. Pedig épp ez, vagyis a rájuk váró rengeteg döntés és kérdés bénítja meg és teszi őket sokszor döntésképtelenné a saját életüket érintő kérdésekben.

Szorongás, csalódottság, bizonytalanság

Ezek az érzések jellemzik a pályakezdők nagyobb részének lelkiállapotát, amikor szembesülnek azzal, hogy ki kell lépniük az iskola biztonságos falai közül a munka világába, és el kell köteleződniük valamilyen szakma vagy hivatás mellett. A kapunyitási pánik azokat a fiatalokat érinti, akik félnek szembenézni a munkavállalás nehézségeivel, kirepülni a családi fészekből, belevágni a családalapításba, egyszóval félnek elkezdeni önálló életüket.

Katona Melinda a Sikeres Nők Egyesületének elnöke hisz abban, hogy egy nőnek nem kell választania a család és a karrier között. Nem konkrét utakat, hanem alternatívákat szeretne mutatni a fiataloknak, a nőknek. A legfontosabb, hogy az állandó változásra fel tudjuk készíteni a gyerekeinket. Ha ők úgy nőnek föl, hogy látnak minket döntéseket hozni, vállalni azokat, azután értékelni őket, segítünk nekik saját későbbi életük irányításában. Mindez magabiztosabbá teszi őket, könnyebben veszik majd ők is a változásokat.

Quarterlife crisis – krízis a kapuban

Az életkezdés soha nem volt egyszerű, de itt és most azért ennél mégis többről van szó. Minden harmadik huszonéves naponta küzd szorongásos tünetekkel. Hazánk ebben is élenjár. Vannak országonként különbségek, de a probléma gyökerei azonosak: a fiatalok munkanélkülisége, a korosztályt érintő kiszámíthatatlanság és bizonytalanság érzete, a jövőkép hiánya, a felnőtt élet és az önálló egzisztencia megteremtésének nehézsége.

Frajt Edit színésznő lánya egyetemi tanulmányait végzi régészet szakon. Edit nagyon örül annak, hogy lánya olyan pályát választott, amit nagyon szeret, ami nagyon érdekli őt. Azzal jelen pillanatban kevésbé foglalkozik, hogy ez mennyire ad majd biztos megélhetést. Úgy érzi, a világ bármikor változhat és változik is. A saját pályaválasztására visszagondolva azt látja, hogy a színészet, mint szakma megítélése mára sajnos nagyon megváltozott, elértéktelenedett a pálya. Ezzel együtt ellenkező irányú változás is bármikor következhet.

Nyertes Zsuzsa színésznő, szépségszalon-tulajdonos lánya idén kezdte az egyetemet, és kíváncsian várja, hogy választása beigazolja-e a hozzá fűzött reményeket. Zsuzsa nem tartja magát önző anyának. Az elengedő szeretetet tartja a legfontosabbnak, egyben legnehezebbnek. Lánya talpraesett, öntudatos fiatal hölgy, aki sokszor ad tanácsot édesanyjának.

Ez a korosztály az Y generáció magva. Általában jellemzi őket a jó problémamegoldó képesség, a technikai innovációk gyors adoptálása, az önálló döntéshozási képesség. Álláskeresési szokásaikból látszik, hogy számukra kulcskérdés, hogy minél többet mutathassanak meg képességeikből, tudásukból, kreativitásukból.  Az álláskeresési folyamat során magabiztosak, tudatos karrierépítők. Határozottan képviselik elveiket, egyéni érdekeiket, fontos számukra a munka-magánélet egyensúlya. Mottójuk: ”Azért dolgozom, hogy éljek, nem azért élek, hogy dolgozzak!” Az egzisztenciális nyomás azonban nehezen engedi az önmegvalósítást, vagy csak komoly szülői támogatással.

Mihályi Győző színész fia villamosmérnöknek tanul, lánya pedig a Képzőművészeti Egyetem intermédia szakának végzős hallgatója. Győző mindeddig nem adott ultimátumot gyermekeinek, hogy kezdjék el életüket. Úgy gondolja, hogy ez majd a diplomájuk megszerzésével jön el. Ha kell majd, segíteni fog nekik az elhelyezkedésben, hogy elindulhasson pályájuk. Úgy érzi, a mai fiataloknak kevesebb a lehetőségük, ezért több lábon kell állniuk ahhoz, hogy megtalálják a boldogulásukat.

Az elégedetlenek és a halogatók

A kapunyitási pániktól szenvedőknek két csoportja van. Az egyikbe tartoznak azok, akik elégedetlenek a munkájukkal, úgy érzik zsákutcába futottak és nem a megfelelő foglalkozást választották. Nem látnak perspektívát maguk előtt, ezért pánikba esnek. A média és a környezetük folyamatosan azt sugallja, hogy ha nem vagy állandóan a csúcson, semmit nem érsz. Az állandó mókuskerék és megfelelési kényszer miatt úgy érzik, nem azt az életet élik, amit elképzeltek. Feleslegesen tanultak hosszú évekig, és kétségbe esnek, hogy ezen már nem lehet változtatni. Pedig még be sem töltötték a harmincat.

A másik csoportba azok a fiatalok tartoznak, akiknek fogalmuk sincs, mit akarnak kezdeni az életükkel. Halogatják tanulmányaik befejezését, félnek kilépni a bölcsek által való világnak nevezett káoszba. A mai huszonévesek ráadásul a gazdasági válsággal is szembetalálják magukat. A legtöbbjüknek esélye sincs, hogy belátható időn belül saját lakáshoz jusson.

Elvárások és alkalmazkodás

A kapunyitási pánikot kísérő érzelmi hullámvasút gyakran pszichoszomatikus tüneteket is okoz. A céltalanság, bizonytalanság mellett megjelenik a szorongás, súlyosabb esetben a depresszió és a pánikrohamok. Többen az állandó pörgéshez, a drogokhoz és az alkoholhoz menekülnek. A nőknél sokszor intenzívebben jelentkeznek a tünetek, mert nekik a karrierépítés mellett még a családalapítást is bele kell sűríteniük az életükbe, hiszen a társadalom elvárja azt. És újra itt tartunk, az elvárásoknak való megfelelés kényszerénél, amelynek legyőzéséhez elengedhetetlen az önismeret fejlesztése.

Az nem lehet, hogy a megváltozott körülményekhez az eddigiekhez képest szokatlan, újszerű módon kell majd alkalmazkodnunk?

 

Még nincs hozzászólás

Én hozzászólok!