Close
mail us

Írjon nekünk!

Az Ön emailcíme

Close
lock and key

Regisztráció a ridikul.tv oldalra, a kommenteléshez

Az Ön emailcíme

A megadott emailcímet titokban tartjuk, de oda küldjük a regisztrációs emailt!
A két jelszónak egyeznie kell, az emailcímnek igaznak kell lennie, a becenév szinte bármi lehet.

Close
lock and key

Jelentkezzen be a kommenteléshez.

Account Login

Enni jó! Na és főzni? Kell-e ma főzni tudni egy nőnek? Adásba kerül: 2013. szeptember 26.

blog post image

Van, aki a nagyitól, más az édesanyjától leste el a konyhai fortélyokat. Divat még a sütés-főzés? A fiatal hölgyek közül egyre kevesebben dicsekedhetnek e tudományukkal. Miért? Hiszen a férfiak szívéhez a gyomrukon keresztül vezet az út! Erről beszélgetünk Oszvald Marikával, Oravecz Nórával és Brunner Mártával, valamint meglepetés férfi vendégünkkel, aki kiválóan főz, mégsem tartja magát jó szakácsnak.

Egy kis gasztro-történelem

Gasztronómia. Tévhit, hogy a szó hátterében csakis a főzés áll. Valójában egy adott ország gasztronómiája árulkodik kultúrájáról, képzőművészetéről és természetéről is. Az első szakácskönyvek az indiai, kínai és zsidó kultúrákban jelentek meg. Az első nyomtatott magyar nyelvű szakácskönyv a 17. század végén jelent meg. Misztótfalusi Kis Miklós nyomdász adta ki 1695-ben Szakácsmesterségnek könyvecskéje címmel. A kötet 334 receptet tartalmazott, főleg erdélyieket. Első étele a káposzta kolozsvári módon, a második pedig a töltött káposzta volt.

A magyar gasztrokultúra kreatív ételekkel, egyedi és karakteres ízvilággal büszkélkedik. Jelenlegi konyhai kultúránk több mint ezerévnyi történelmi fejlődés illetve meghurcoltatás eredménye. Sertéshús- és zsírszeretetünk például a török portyázás idejére vezethető vissza. A törökök ugyanis rendszeresen fosztogatták az itt élő családokat, de sertést nem raboltak, mert azt muzulmán hitük miatt nem ehették. Önök tudták, hogy a középkorban csak napi két étkezés volt jellemző? Ezt hívták „középkori kettősnek”. Az emberek kora délelőtt ebédeltek, késő délután pedig vacsoráztak. Ezt váltotta fel az újkori hármas étkezési rend, melyet az emberek javarésze ma is követ.

Jó érzés főzni! Oszvald Marika operett-énekes számára a főzés valójában alkotás. Egy finom étel elkészítéséhez kreativitás kell, a siker pedig örömet ad.  Úgy érzi, aki ezt nem tapasztalja meg, az kimarad valamiből. Egy nő életében el kell jönnie az időnek, mikor elkezd főzni. Marika gyermekkorában testvérével mindig a konyhában sertepertélt, szülei és nagyszülei mindnyájan remekül sütöttek-főztek. Rengeteg emléke van abból az időből ízekről, illatokról. A művésznő viszont megkímélte a lányát, nem tanította főzni, de szerencsére gyermekének nagyon jó érzéke van a konyhaművészethez, remekül főz.

Brunner Márta színésznő nagyon szeret enni, de sokáig nem főzött. Fiatal lány korában egyáltalán nem is érdekelte a főzés. A családtagjai magas szinten űzik a gasztronómiát, de Márta csak férje kedvéért tanult meg főzni. Az első étel, amit párjának elkészített, párolt zöldség volt reszelt sajttal. Férje ezt az egyszerű ételt is áhítattal és boldogan fogyasztotta el. Márta ezért határozta el, hogy megtanul főzni. Azóta ő maga is rájött, hogy főzni csak érzéssel, szívből lehet.

Oravecz Nóra blogger életéből egyelőre kimarad a főzés. A fiatal írónő napjaiba rengeteg minden belefér – a főzés kivételével. Erről a területről tudatosan vonul háttérbe és hagyja érvényesülni a főzni jól tudó párját, családtagjait, barátait. Pedig édesanyja gyakran megpróbálta bevonni a konyhai tevékenységekbe, de Nóra inkább beszélgetni szeretett anyukájával főzés közben, ahelyett, hogy besegített volna az előkészületekbe.

Valóban a lányok dolga?

Régen a főzés „lányos” feladat volt. Minden háziasszonynak meg kellett tanulnia főzni, hogy urának meleg vacsorát tálaljon fel, ha az fáradtan hazaér a munkából. Mára a szerepek megfordulni látszanak: a férfiak közül egyre többen sündörögnek a konyhában, míg a hölgyek más feladatokban teljesednek ki. Egyre több férfias munkát végeznek el, karriert építenek, a főzés pedig már nem köti le őket. Tisztelet persze a kivételnek.

A hatvanas években a nők egyenjogúsági mozgalmai és a feminizmus térnyerése eredményezte azt, hogy a főzés a nők számára a rabszolgaság jelképe lett. A családi főzőcskézés egy nők elleni igazságtalanságra emlékeztető jelképpé vált. Lehet, hogy a feminizmusnak köszönhetjük a milliónyi egészségtelen gyorséttermet és a gyerekek kóros elhízását? Nagy Britanniában minden harmadik 11 éves gyermek túlsúlyos vagy kórosan elhízott, és idehaza is alig jobb az arány: a hétévesek körében minden 4. lány és 5. fiú túlsúlyos vagy elhízott volt két évvel ezelőtt. Az elmúlt húsz évben egyébként minden korcsoportban megháromszorozódott az elhízott gyermekek száma Magyarországon.

1997 és 2008 között háromszorosára nőtt a készételeket gyártók száma. Megdöbbentő az az adat is, miszerint ma egy átlagember 20%-kal kevesebbszer étkezik otthon, mint néhány évvel ezelőtt. A kutatásokból az is kiderült, rohanás közben, munka alatt és gyorsétteremben falatozunk a legtöbbet.

Főzőrandi és lakásétterem

Szerencsére azért az igény sokakban felmerül, hogy megalapozzák, vagy bővítsék szakácsismereteiket. Ma már főzőiskolák tucatjaiba járhatunk gyakorolni, barátkozni, közösségi életet élni. A magányosok pedig főzőrandikon  próbálhatnak szerencsét, illetve társat találni. Ezek kiváló helyszínei az úgynevezett lakáséttermek, amikor a tulajdonos kifejezetten azzal a céllal nyitja ki lakásának egy részét a vendégek előtt, hogy ott főzni tanítsa vagy az elkészült remekműveivel megvendégelje őket.

Oszter Sándor színész már kisfiúként vonzódott a nomád élethez, a természetes ételekhez. Tarzan, vagy Robinson Crusoe szeretett volna lenni. Korán megtanult főzni, mert segítenie kellett édesanyjának. Imádott a Balatonban horgászni, amikor sügéreket fogott, megsózta, agyaggombócba gyúrta és szabadtűzön megsütötte őket. Felnőttként is fontosnak tartja, hogy lakóhelyünkhöz közel termesztett zöldségeket és gyümölcsöket, valamint extenzív tenyésztésű állatok húsát fogyasszuk. Ezért is tagja a Kézműves Magyar Ízek és az Alföldi Legendárium Klaszterének. A művész negyven éve csak vadhúst fogyaszt és remekül el is tudja készíteni a vadételeket. Őszintén vallja, férfi és nő közötti szeretetteljes kapcsolatnak része, hogy jóízű ételt készítsünk a másiknak. A terített asztal tényleg a család oltára, nem véletlen a családi tűzhely kifejezés: pótolhatatlan, amikor a rokonság összegyűlik és – ha csak ünnepi alkalmakkor is – együtt étkezik. Ezekből az élményekből töltekezünk és táplálkozunk aztán egész életünkön át.

Reméljük, sikerült érzéseket, érzelmeket felszabadítanunk Önökben a főzéssel kapcsolatban. Mert enni nagyon jó, sőt, főzni is!

(Önök tudják, mit jelent pontosan a mondás: „Mándlis karom bugyogóstul?” Ha igen, írják meg nekünk!)

 

Még nincs hozzászólás

Én hozzászólok!