Close
mail us

Írjon nekünk!

Az Ön emailcíme

Close
lock and key

Regisztráció a ridikul.tv oldalra, a kommenteléshez

Az Ön emailcíme

A megadott emailcímet titokban tartjuk, de oda küldjük a regisztrációs emailt!
A két jelszónak egyeznie kell, az emailcímnek igaznak kell lennie, a becenév szinte bármi lehet.

Close
lock and key

Jelentkezzen be a kommenteléshez.

Account Login

Érzéketlen kölykök Kiközösítés az iskolában Adásba kerül: 2014. január 17.

blog post image

Bántják a gyerekemet! Mit tehetek, mit tegyek, ha a lányom, fiam minden nap támadásoknak van kitéve az iskolában. Vagy azért mert kövér, vagy azért mert sovány, vagy épp mert tehetséges és okos. A gyerek lassan belerokkan, már nem akar bejárni órákra, rosszul érzi magát, nincs önbizalma, állandóan feszeng, emiatt pedig a jegyei is romlanak. Zoltán Erika, Hien, Németh Margit és meglepetés férfi vendégünk avatnak be minket tapasztalataikba.

A világ egyre több országában ismerik fel a pszichológiai bántalmazás valódi súlyát és azt, hogy a megelőzés, valamint a társas kontextus fontosabb a már kialakult helyzetbe való beavatkozásnál. Magyarországon a probléma kezelése még gyerekcipőben jár. Pedig égető fontosságú lenne foglalkozni a kérdéssel, hiszen a gyerekkori kortárs pszichoterror, amit a szakirodalom bullying-nak, vagyis megfélemlítésnek nevez, felnőttkori életvezetési problémákhoz is vezethet.

Németh Margit pszichológus szerint a kamaszoknál az egyik legfontosabb törekvés a közösséghez való tartozás. Ennek érdekében a fiatal sokszor még az áldozat szerepét is elvállalja. Az áldozat és a bántalmazó mellett a pszichológiai bántalmazásnak azonban van még egy fontos szereplője, a szemlélő. Ő lehet passzív szemlélő, lehet olyan, akinek ez tetszik és még rá is erősít, a harmadik típus pedig az, akit zavar, ha valaki méltatlan, megalázott helyzetbe kerül. A gyerekközösségekben egyébként szinte törvényszerű, hogy elindul egy pozíció harc, egyfajta rivalizálás a közösségen belüli jobb pozíció megszerzéséért. Kikerülhetetlenül együtt jár ezzel a kiközösítés, a megfélemlítés. Ezek kezeléséhez is elengedhetetlen, hogy beszélgessünk a gyermekeinkkel. Ezt persze nem lehet kampányszerűen erőltetni, el kell kapni a megfelelő pillanatot.

Magyarországon minden tizedik gyermek veszélyben él az őt érő erőszak miatt. Minden második gyermek belekeveredett már verekedésbe az iskolájában. Minden hónapban belehal 3 gyermek az őt ért bántalmazásba. A gyermekekkel szembeni erőszak tehát mindenhol ott van.

Nguyen Thanh Hien énekesnő volt áldozat és volt, hogy ő cikizett másokat, így mindkét oldalát ismeri az iskolai kiközösítésnek. A középiskolában gúnyolták a származása miatt és közszereplőként a mai napig kap bántó megjegyzéseket. Jelenleg a Unicef iskolai cikizés elleni kampányának arca.

Az UNICEF HelpAPP kampány

Az UNICEF Magyar Bizottság a világon elsőként fejlesztett ki egy olyan mobiltelefonos alkalmazást, ami erőszak helyzetekben azonnali segítséget nyújt a gyermekeknek. Ha a gyermeket bántják, vagy veszélyben van, egyetlen gombnyomással segítséget hívhat, vagy elküldheti GPS koordinátáit. Az alkalmazás segítségével tanácsot kérhet arra is, mit mondjon, vagy mit tegyen, ha erőszak érte, vagy segíteni szeretne valakin, akit erőszak ért.

Zoltán Erika énekesnőt gyermekkorában gyakran csúfolták a vezetékneve miatt. Nagyon megviselték a gimnáziumi évek, nehezen tudott beilleszkedni. Legtöbbször szemlélő volt, aminek következtében kis védőügyvéddé vált – aki gyakran kikérte magának, ha valakit lelkileg bántalmaznak. Mindemellett Erika a saját gyerekkorában nem érezte ilyen súlyosnak a kortárs megfélemlítés jelenségét. Az énekesnő lányát, Zoét mindenáron óvni akarta a kiközösítéstől, ezért egy ideig szinte burokban tartotta.

Erdei Zsolt profi ökölvívó ötödikes volt, amikor Dunakesziről Újpalotára költöztek. Társai azonnal kiközösítették, szinte minden szünetben meg kellett védenie magát. Rengeteg energiája volt, így szülei sugallatára elkezdte az ökölvívást. A sport hatására megnyugodott, sporttársai a második családja lettek, az egyesület a második otthona. Egy év edzés után az iskolában aztán már nem akadt több kihívója.

Lehetséges kiutak

A pszichológiai bántalmazás elkerülésének útja lehet valamilyen sporttevékenység, zenetanulás, bármilyen – minőségi – közösséghez való tartozás. Az sem mindegy, hogy mit néz a gyerek a televízióban, a számítógépen. Gyakran sokkal kevesebb is elég a félelem, a szorongás kialakulásához, mint azt gondolnánk. Az iskola felelőssége is óriási abban, hogy milyen konfliktus-kezelési mintát, gyakorlatot ad a gyermekeknek.

Finnországban tantárgyi keretek között történik a tolerancia fejlesztése. Egy finn számítógépes játékban a gyerekek beszkennelhetik az osztálytársak fotóját, majd ebben a virtuális osztályban különböző bullying (megfélemlítési) helyzeteket szimulál a játék. Ezek erőszakmentes megoldásával, megakadályozásával lehet a játék következő szintjére lépni. Ha a gyerek rosszul választ, akkor megnézheti, mi történik a megbántott osztálytárssal, aki például hazamegy és sír.

Ha beszélgetni szeretnél… 116-111

„Hívj fel minket, ha jól esne valakivel megosztani, mi jár a fejedben! Meghallgatunk, ha szomorú, magányos vagy! Ha kérdésed van, amit másnak nem szívesen tennél fel, fordulj hozzánk!”

A 116-111 Lelki segélyvonal elsődleges feladatának tekinti a gyerekek és fiatalok meghallgatását, a bajba jutott gyerekek segítését. Azon dolgoznak, hogy az ENSZ definíciója szerinti gyermeki jogok megvalósuljanak Magyarországon. Küldetésük azt elérni, hogy a gyerekekkel kapcsolatba kerülő felnőttek, szakmai- és állami  szervek  a gyerekek mindenek felett való érdekeit képviseljék...

Két hozzászólás

Isabel
2014. január 17. 10:02:44
Nagyon jó kifejezés erre a pszicho-terror! a szülõt valóban nem érdemes beengedni az iskolába (legfeljebb nagyon súlyos esetben), hogy gyermekét megvédje a tanároktól vagy a gyerektársaktól kapott folytonos piszkatúrának, megalázásnak. Egyrészt õ úgysincs ott, amikor a megalázás megtörténik, erre gondosan vigyáz mind a tanár, mind a gyerektársak. A legjobb arra nevelni a kölyköt, hogy tudja megvédeni magát! vagyis, az adott szituációban megfelelõen kérje ki magának a sértést. Ami persze szörnyû nehéz, mert akire egyszer rászálltak, annál megmaradnak, és ez a rászállás többszörösen növekszik, ahányszor a gyerek nem képes megvédeni az érdekeit. Hogy hogyan tudja a szülõ erre nevelni a gyereket? komolyabb és egyénre szabott kérdés.
Isabel
2014. január 17. 10:09:17
Elõbbi hozzászólásomból kimaradt a lényeg. Az, hogy egy gyermek mikor érzi azt, hogy most sértik és mikor nem vesz tudomást róla. Ha egyébként is sérült, például csonka családban él, nincs apja, míg másoknak van, aki megvédheti - ráadásul a külseje nem kimondottan gyönyörû, sokkal inkább bántja egy játékos megjegyzés is, amit õ bántásnak minõsít, miközben gyerektársa (vagy éppenséggel a tanára) egyszerûen csak poénkodik. A poénkodásba rejtett sértést a legnehezebb kivédeni, mert mások számára az nem sértés. Hiszen tényleg vörös az a gyerek, mindenki látja, és tényleg nincs apja. És valóban ócska ruhákban jár, valóban nincs mobiltelefonja, ahogyan másoknak. Minél több ilyen olcsó, ártatlan poénkodás éri, annál erõsebb lesz benne az ilyesmivel szembeni tehetetlenség, a megalázottság érzése, ami nagyon gyorsan gyûlöletté válik. Õ is elkezd sérteni - csakhogy azt nem veszik poénkodásnak, és még komolyabb támadás éri majd a jövõben.

Én is hozzászólok!