Close
mail us

Írjon nekünk!

Az Ön emailcíme

Close
lock and key

Regisztráció a ridikul.tv oldalra, a kommenteléshez

Az Ön emailcíme

A megadott emailcímet titokban tartjuk, de oda küldjük a regisztrációs emailt!
A két jelszónak egyeznie kell, az emailcímnek igaznak kell lennie, a becenév szinte bármi lehet.

Close
lock and key

Jelentkezzen be a kommenteléshez.

Account Login

Aranyanyu Hétköznapi hősnők Adásba kerül: 2014. január 15.

blog post image

Férfivilágban élünk. Mi, nők sokkal nehezebben jutunk hozzá az elismeréshez még akkor is, ha erőnkön felül teljesítünk munkában vagy magánéletben. A Richter Aranyanyu Díjat 2011-ben hívta életre Rácz Zsuzsa író - a Terézanyu-könyvek szerzője - és a Richter Gedeon Nyrt. A Magyarországon egyedülálló kezdeményezés célja a nők társadalmi megbecsülésének és önbecsülésének növelése. Olyan nőknek ítélik oda, akik klasszikus, női segítő szakmákban dolgoznak, munkájuk nélkülözhetetlen, mégis csekély anyagi és erkölcsi elismerésben van részük. Olyan köztünk élő hősnőknek, akik nap, mint nap sokat tesznek értünk, családunkért, közösségünkért. Rácz Zsuzsával, dr. Kelemen Edittel, Nagy Tímeával és meglepetés férfihősünkkel beszélgetünk róluk, a hétköznapi jótündérekről.

A nők gazdasági és politikai szerepét folyamatosan kutatják világszerte. Nálunk az egyik legalacsonyabb a női aktivitási arány Európában. A vezető pozíciókban és a húzóágazatokban ráadásul kevés nőt találunk. Ez sajnos csökkenti a hatékonyságot, e mellett a jövő generációk életforma-választására is kihat. A női szerepvállalással kapcsolatban két fogalommal mindig találkozunk: az üvegplafonnal és az üvegfallal. Az üvegplafon azt jelenti, hogy nagyon nehezen kerül be nő a vezetők közé, az üvegfal pedig egyes szakmák feminizálódására utal. Ilyen jelenség például, hogy az iskolákban a legtöbb tanár nő, de az igazgatók férfiak. Azokból a szakmákból, amelyek feminizálódtak, eltűnik a hatalom és a pénz. Ezzel együtt a szakmai – és nagyon gyakran a magánéleti elismerés is.

Egy valóra vált mese

A jó néha mégis elnyeri méltó jutalmát. Rácz Zsuzsa író, az Állítsátok meg Terézanyut! című könyv szerzője a Richter Aranyanyu díj megálmodója.

A La femme Magazin a Terézanyu pályázat és az Aranyanyu Díj megalapításáért 2011-ben beválasztotta őt az ötven legbefolyásosabb magyar nő közé. Zsuzsa álma, hogy hazánk az Aranyanyuk országa legyen, ahol természetesen sok-sok Aranyapura is szükség van!

A Richter Aranyanyu Díjat az év második felében hirdetik meg. A jelölteket a nagyközönség ajánlhatja egy személyes történet elküldésével három - pedagógus, orvosnő és egészségügyi szakdolgozó – kategóriában. Ezek alapján választják ki az egyes kategóriák 4-4 döntősét.

A döntős Aranyanyuk közül kategóriánként egy díjazottat a hattagú zsűri nevez meg, melynek sorában az alapítók részéről Beke Zsuzsa, a Richter Gedeon Nyrt. kommunikációs vezetője és Rácz Zsuzsa író foglal helyet, valamint a 2011-es indulás óta Dr. Gyarmati Andrea olimpikon, gyermekorvos, Kriston Andrea, a Kriston Intim Torna módszer kidolgozója, Nagy Tímea olimpiai bajnok párbajtőrvívó és 2012 óta Dobó Kata színésznő is.

Nagy Tímea kétszeres olimpiai bajnok párbajtőrvívó nem tudta mit vállal, mikor igent mondott zsűritagságra szóló felkérésre. Az olimpikon sokkal jobban szeret díjakat átadni, mint kapni, azonban sosem tud dönteni a jelöltekről. Úgy érzi magát ilyenkor, mintha a három gyermeke közül kellene választania.

2013-ban több, mint 250 jelölés érkezett a felhívásra, összesen 197 egészségügyben és pedagógusként dolgozó nőt jelöltek, jelöltünk az elismerésre. Internetes szavazással a nyilvánosság is jutalmazhatja kedvenceit, hiszen kategóriánként egy közönségdíj is születik. Így – a három kategóriában – összesen hat nő kapja meg minden évben az elismerést és a 200 ezer forintos pénzjutalmat. A kiválasztott hősnők az év végén megrendezett, ünnepélyes díjkiosztó gálán vehették át a Richter Aranyanyu Díjat.

Az Aranyanyu díj odaítélésekor egyetlen szempontot próbál a zsűri szem előtt tartani. Azt, hogy az adott szakma képviselője mögött milyen társadalmi ügy áll, abban ő mekkora motor tud lenni és milyen hatással van a környezetére, a saját közösségére.

A 2012-es Aranyanyu Díj egyik boldog birtokosa dr. Kelemen Edit neonatológus főorvos, a kecskeméti kórház Perinatális Intenzív Centrumának vezetője. Az általa vezetett kórházi osztály falait beborítják a köszönő plakátok, rajzok, fényképek. Egyik jelölője azt szerette volna megköszönni Editnek, hogy a nagyon kis súllyal, 740 grammal született kisfiát megmentette. A doktornő 3,5 hónapon át küzdött a gyermekért és mellette még sok másik kisbabáért. Az édesanya fontosnak tartotta, hogy ezalatt minden áldott nap szánt rájuk személyesen pár percet, hogy tájékoztassa őket a dolgok alakulásáról. A koraszülött baba szülei a főorvosnőtől a legelkeserítőbb helyzetekben is kaptak valamit, ami reményt adott, és mosolyt csalt az arcukra. Edit számára a legnagyobb szakmai elismerés, ha az általuk kezelt újszülöttek családja a kicsik első születésnapján egy tortával tér vissza hozzájuk, valamint ha a kollégái hozzá viszik el saját gyermekeiket, ha szükséges.

Aranyapu két keréken

Emlékeznek 2007 karácsonyán a mentősre, aki motoron kiérkezve megmentette egy kislány életét, akinek leállt a keringése? Siklósi Gábor, a Mentőrobogó Szolgálat megalapítója, ma már vezetője volt az a hős mentőápoló. Éppen befejezte a műszakot az Országos Mentőszolgálatnál, amikor befutott a segélyhívás: egy kislány haldoklik. Egyetlen szabad mentőautó sem volt. Gábor ekkor – egy kollégájával együtt – felpattant a saját robogójára, a helyszínre siettek és mindenféle orvosi felszerelés nélkül sikeresen újraélesztették Alizt. Gábor és munkatársai azóta két keréken jó néhány életet megmentettek már…

Egy hozzászólás

Isabel
2014. január 17. 09:57:13
Ez az adás nekem inkább filozofálásnak tûnt. Mert érdekes ugyan, ahogyan a hõstetteket, akár mindennapiak, akár különlegesek, valahogy kétféleképpen veszi tudomásul a közvélemény. Tehát egyrészt megbecsülik, többnyire akkor, ha az a médiában is elhangzik, másrészt meg se hallják, vagyis inkább természetesnek veszik.
A nem hõsök, vagyis akik mindennapjaik minden egyes percét segítéssel, a másokra való odafigyeléssel töltik, és ez nem a munkájukból fakad, valahogy említésre méltatlan. Az emberek megszokják, hogy valaki mindig csak jót tesz, ezért ha véletlenül nem tesz jót, egyenesen igénylik. Pici és nem túl jó példa erre, hogy évtizedekig mindig adtam notórius kölcsönkérõ kollégánknak. Mikor egyszer nemet mondtam azzal a kedves, óvatos megjegyzéssel, hogy: nem adok, mert így sosem tanulod meg a gazdálkodást, egyenesen megsértõdött és széltében-hosszában elmesélte, milyen fukar vagyok. Erre egyesek még felelõsségre is vontak, hogy nem adtam kölcsön!

Én is hozzászólok!