Close
mail us

Írjon nekünk!

Az Ön emailcíme

Close
lock and key

Regisztráció a ridikul.tv oldalra, a kommenteléshez

Az Ön emailcíme

A megadott emailcímet titokban tartjuk, de oda küldjük a regisztrációs emailt!
A két jelszónak egyeznie kell, az emailcímnek igaznak kell lennie, a becenév szinte bármi lehet.

Close
lock and key

Jelentkezzen be a kommenteléshez.

Account Login

Mindennapi mérgeink Adásba kerül: 2014. március 28.

blog post image

Szenvedélyeinkről lesz szó. Lehet az alkohol, édesség, munka, vagy gyógyszer. Észrevesszük-e, ha már baj van és az, ami sikert adott, ellazított, vagy megédesítette az életet, már méreg? Fullajtár Andreával, Szabó Borbálával, Kunovics Katinkával és meglepetés férfi vendégünkkel beszélgetünk, aki szerint mi, magyarok tízmillió függő országa vagyunk.

"A függés az függés. A tárgy változik, de a lényeg, nemcsak érzelmileg, még biokémiailag is azonos" - állítja a neves tudós, Dr. Máté Gábor, aki a függőségeket kutatja, illetve A sóvárgás démona címmel írt könyvet. A szerző szerint a legtöbb fogyasztói társadalomban borzasztó sok függőség van. A függést a következőképpen definiálja: „az a viselkedés, amit addig kívánunk és ami után addig sóvárgunk, míg valami örömet, enyhülést okoz nekünk, de emellett negatív hatásai vannak, melyek miatt képtelenek vagyunk abbahagyni. Ez a valami lehet kémiai szer, de lehet egészen más is. … Rendkívül hétköznapi, már-már normálisnak mondható a mai világban az, hogy az emberek külső segítséggel próbálják magukat boldoggá tenni, a fájdalmukat enyhíteni.”

Fullajtár Andrea színésznő nikotinfüggőnek és munkamániásnak tartja magát. Ha nem dolgozik, egy kicsit úgy érzi, nem csinál semmit. Andrea egyébként színészneurózisokról írja doktoriját. Olyan témát választott, amit jó ismert, hiszen sok pályatársa küzd valamilyen szenvedélybetegséggel. Úgy gondolja, a művészi hajlam és a függőség szinte együtt jár egymással. Mindennap együtt élni valamilyen fájdalommal, egy betölthetetlen űrként jelentkező hiányérzettel – ez a művészi lét alapja.

A családi minta meghatározó szerepe

Dr. Máté Gábor kutatásai szerint az addiktív, vagyis függő alkat már gyermekkorban –a az idegrendszer fejlődésével, illetve annak egyfajta fejlődési hiányosságával - kialakul. Bizonyos idegpályák nem kapcsolódnak össze az agyban, aminek egy egészséges kisgyermek agyában össze kellene kapcsolódnia. Ezek a kapcsolódások azonban felnőtt korban már nagyon nehezen alakulnak ki. Egy problémás családban felnövő gyerek nem úgy tanul meg szeretni – sem a többieket, sem saját magát –, ahogy egyébként kellene. Ennek hiányával az önértékelés, az önbizalom, a világban való biztonságérzet kialakulása is hiányt szenved. A keletkező űr betöltésére keresi majd a felnövő gyermek a függőség szereit.

Kunovics Katinka énekesnő számára az ételfüggősége már gyerekkorában gondot okozott. Huszonévesen szembesült a testalkatával, mikor egy klipben látta viszont saját magát. Addig akár bánata volt, akár öröme, evett. Ezután – iszonyatos kitartással - 60 kilót adott le. Ez pszichésen is nagyon jó hatással volt rá. A fogyás azonban a szenvedélyévé vált. Volt, hogy egyáltalán nem evett semmit sem. Úgy érzi, jó családi példát nem kapott ahhoz, hogy például gyerekkorában sportoljon, így elkerülve az elhízást.

Szabó Borbála író, dramaturg a ”Nincsen apám, se anyám” című darabban saját gyerekkoráról írt. Édesanyja alkoholfüggését írta ki magából – és azt, ahogyan kislányként ő maga látta az őt körülvevő alkoholistákat, a hazugság-hálózataikat, a függőségben elmúlt életeket. Neki ma már a munka okoz függőséget, és egy kicsit hipochonder is. Továbbá sport-függő, ha nem fut heti három-négy alkalommal, ingerültté, feszültté válik, ilyenkor a családja küldi el őt mozogni egy kicsit.

Egyedül nem megy

Az alkoholizmus valós méreteit csak becsülni lehet. A KSH az egy évben alkoholos májzsugorban meghaltak számából kiindulva becsüli meg az alkoholisták számát. Külön statisztikákat vezet a nyilvántartott alkoholistákról, azokról, akik legalább egyszer addiktológiai vagy pszichiátriai kezelésben részesültek alkoholproblémáik miatt. Utóbbiak aránya az összes függőhöz képest elenyésző: összes alkoholista kevesebb, mint tíz százaléka részesült valamilyen ellátásban…

Dr. Zacher Gábor az ország toxikológusa. Saját bevallása szerint munka-alkoholista, családfüggő, csokifüggő, koffeinfüggő, edzésfüggő, továbbá nikotinfüggő is. Úgy gondolja, a saját függőségeinket mi magunk nem látjuk. Nem vesszük észre, hogy átalakul a belső értékrendünk. Amitől függünk, az lesz fontos. A közvetlen hozzátartozóink segítő szándékú figyelmeztetéseit ezért nem lenne szabad rossz néven vennünk. Ha egy családi közösségen belül megvannak azok a szerepek, amelyek a visszatartó erőt jelentik, figyelni kell a véleményekre. Fontos, hogy olyan személy figyelmeztessen bennünket, akinek adunk a véleményére. Kell a segítség, mert egyedül nem lehet kilábalni a függőségekből.

Véleménye szerint nincs olyan ember, aki nem függ valamitől. Magyarországon az alkoholfüggőség vezeti a szenvedélybetegségek listáját. A függőséget azonban nem a mennyiség jelenti, hanem a rendszeresség. Következik a gyógyszerfüggőség, amibe az altató, a nyugtató, a hashajtó is beletartozik. Óriási mértékű az orrcsepp-függőség is. A munkafüggőségben szenvedőknél a szociális kapcsolatok is megváltoznak.

Mindennapi mérgeink című könyvében a szakember azt vallja, hogy tízmillió függő országa vagyunk. „Szenvedély nélkül lehet élni, csak nem érdemes. Ám meg kell tudni húzni a szenvedélyszerű viselkedés és a szenvedélybetegség közötti határvonalat."

Egy hozzászólás

Finta Anett
2014. március 28. 22:21:02
Profi cikk, jo téma kiváló irás!

Én is hozzászólok!