Close
mail us

Írjon nekünk!

Az Ön emailcíme

Close
lock and key

Regisztráció a ridikul.tv oldalra, a kommenteléshez

Az Ön emailcíme

A megadott emailcímet titokban tartjuk, de oda küldjük a regisztrációs emailt!
A két jelszónak egyeznie kell, az emailcímnek igaznak kell lennie, a becenév szinte bármi lehet.

Close
lock and key

Jelentkezzen be a kommenteléshez.

Account Login

Emlékek a bőröndből Adásba kerül: 2014. február 28.

blog post image

Életünk során számtalan fényképet, levelet, tárgyat, ruhát és egyéb kisebb-nagyobb csecsebecsét megőrzünk egy fiókban, a szekrény alján. Van, amit azért teszünk félre, mert "egyszer még jó lesz az valamire", míg valamit azért vagyunk képtelenek kidobni, mert egy-egy kedves emlék kötődik hozzá. Mire szeretünk emlékezni? Milyen apróságot őrzünk a szüleinktől, barátainktól, régi szerelmektől, életünk párjától? Megismerjük vendégeink saját történetét, az ő képzeletbeli bőröndjük tartalmát, miközben megpróbálunk választ keresni arra a kérdésre is, hogy az emlékek miként befolyásolják tetteinket, életünket. Vándor Évával, Tolvai Renátával, Szabó Erikával és meglepetés férfi vendégünkkel nosztalgiázunk.

Az önmagunkról való gondolkodás fontos eleme az idő. Ez teszi lehetővé, hogy az ember önmagáról és változásairól tudjon beszélni múltban, jelenben és jövőben. Az egyes tárgyak életünk különböző pillanataival, az azokkal együtt járó érzésekkel kötnek össze bennünket. A tárgyakat azért tartjuk meg, mert összekötnek minket más személyekkel, tehát dokumentálhatják életszakaszainkat.

A kulcs az idő érzékelése

Az embereket – az emlékeikhez való viszonyuk alapján - három csoportba oszthatjuk: „megőrző”, „dokumentáló” és „nosztalgiázó” csoportokba. Ennek alapja, hogy az egyes emberek az időt életrajzi szempontból hogyan érzékelik. Érzékelhetik folyamatként, amelyben az egyén élete egy folyamatos családi lánc egyik szemének tekinthető, események és tapasztalatok összességeként, és pillanatok összességeként, amikor az egyén élete tökéletes pillanatokként őrződik meg az emlékezetben.

Vándor Éva színésznő gyűjtögető, emlékőrző. Férje sokszor megfenyegeti, hogy csak akkor vehet magának egy újabb táskát, ha kidob egyet a régiek közül. Gyermekkorának legfontosabb tárgyait nem őrizte meg, azok csak benne élnek. Gyermekének tárgyait viszont megőrizte, őrizgeti mindaddig, amíg majd átválogatás után odaajándékozhatják valakinek.

Tolvai Renáta énekesnő képtelen megválni fiatalkori emlékeitől, szülei házát raktárként használja, régi ruháit, apró emléktárgyait otthon őrzi. Gyermek- és fiatalkorának fontos pillanatait szülei videón rögzítették, így szinte egész eddigi élete dokumentálva van. Hatalmas Barbie kollekciója volt a legnagyobb kincse, amit szívesen megmutatott mindenkinek, valamint első mikrofonja, amit hároméves korában kapott. Az énekesnő egyébként a kézzel készített, fantáziadús ajándékokat kedveli leginkább.

Szabó Erika színésznő halmozó típus, aki soha semmit nem dob ki. A lyukas harisnyát azért, mert sajnálja, az évek óta polcon heverő egy darab zoknit pedig azért, mert bízik abban, hogy egyszer még meglesz a párja. A korábbi szerelmeitől kapott emlékektől sem válik meg, hiszen azok életének, múltjának részei. A praktikus, használható ajándékokat kedveli, amik aztán szerves részei lesznek mindennapjainak.

Csonka András színész, műsorvezető úgy gondolja, állandóan emlékek között él az ember, ami egyszerre jó és veszélyes. A veszélye mindenképpen az, hogy az emlékek segítségével talán könnyen beleragadunk a múltba. Ilyenkor tudatosan kell továbblépnünk és megválnunk bizonyos dolgoktól. Legfontosabb tárgyi emléke édesanyjának a táskája, ami az utolsó nap tárgyaival együtt a tragikus hirtelenséggel elhunyt édesanya illatát is magában őrzi.

A nosztalgia kutatható?

Az általános értelemben vett nosztalgiakutatás az utóbbi évekig nem igazán létezett. Az elmúlt egy-két évtizedben alakult ki, de ma is nagyon periférikus területét képviseli a pszichológiának. Ennek oka főleg az, hogy még a nyitott, más tudományokkal könnyen házasságra lépő pszichológiának sem elég megfogható fogalom a nosztalgia. Nehezen körülírható, terápiás hatása pedig még nem bizonyított.

Egyébként is – mondhatják - önbecsapás az egész, hiszen fiatal korunkból egyszerűen több emlékünk van, ráadásul az idők során ezek torzulnak…

Két hozzászólás

Isabel
2014. február 28. 12:06:50
A gyűjtögetésről nem is olyan régen volt szó, persze erről is, mint minden másról, sokat lehet beszélni.
Egy-egy régről megőrzött tárgynak a hozzá fűződő rendkívüli történés vagy érzelem ad értéket. Kivéve a szülőtől, nagyszülőtől mementónak fennmaradt tárgyakat, nem érdemes gyűjtögetni, Szabó Erika is rájön nem is olyan sokára, hogy valami nyomasztja, ez a fölöslegesen őrzött tárgyak helyfoglaló és más okból is káros energiarablása.
A fényképekről: hologramként működnek, ezért mágikus erejük van, ha ki is dobnánk őket, ne tépjük ketté! óriási a negatív utóhatása, amit később már nem fogunk tudni, mitől volt.
Pappné Marika
2014. február 28. 18:37:48
Megfejtés, Betegség

Én is hozzászólok!