Close
mail us

Írjon nekünk!

Az Ön emailcíme

Close
lock and key

Regisztráció a ridikul.tv oldalra, a kommenteléshez

Az Ön emailcíme

A megadott emailcímet titokban tartjuk, de oda küldjük a regisztrációs emailt!
A két jelszónak egyeznie kell, az emailcímnek igaznak kell lennie, a becenév szinte bármi lehet.

Close
lock and key

Jelentkezzen be a kommenteléshez.

Account Login

Ami megváltoztatta az életemet Adásba kerül: 2014. május 19.

blog post image

Talán mindnyájunk életében van egy-két, esetleg több olyan fordulópont, ami megváltoztatja az addigi mindennapokat. Lehet ez betegség, valakinek az elvesztése, vagy valamilyen áhított dologról való lemondás, esetleg egy új élethelyzet elfogadása. Az érettebb korosztály esetében ilyenek a gyerekként átélt háborús élmények is. Vendégeinkkel, Pécsi Ildikóval, Pikali Gerdával és Tóth Andreával gyermekkori, fiatal- és felnőttkori sorsfordulásokról beszélgetünk, és kíváncsian várjuk meglepetés férfi vendégünk történetét is.

A rendkívül értelmes és okos ember csak egyet nem ért, hogy a dolgok miért nem úgy alakulnak, ahogy ő gondolja! Ez az okos emberek nagy csapdája. Mindent tudnak, csak egyet nem: a valóságot. Azt ugyanis nem a józan ész mozgatja. Ösztönök, előítéletek, örökölt programok, érzések és indulatok formálják az életünket, és sajnos nem a hitünk, hanem a hiedelmünk - ezek a lelkünk mélyén lévő láthatatlan és tudattalan erők. De léteznek láthatatlan erők a magasban is. Sorstörvények, események, amelyeknek meg kell történniük, és amik nem rajtad, vagy nemcsak rajtad múlnak, hanem a párodon, a gyerekeden, a munkatársadon, a szomszédon is, és a világon, amelyben élsz.” (Müller Péter)

Pikali Gerda színésznőnél tizenhárom évesen egy ritka daganatfajtát diagnosztizáltak. Ezután  tizenhárom éven keresztül minden évben megoperálták. 2000-ben az orvosok azt mondták neki, hogy 1 éve van hátra. Ezalatt az év alatt Gerda az élet minden örömét tudatosan élte meg. Színészi pályája éppen elindult, és akkori alakításai ennek hatása alatt születtek.

Néha olyan dolgok történnek velünk vagy körülöttünk, amelyek felett nincs hatalmunk. El kell dönteni, mi az, ami igazán fontos a számunkra, és mi az, ami nem. Az élet mindenképpen megy tovább.” (Nora Roberts)

Pécsi Ildikó színművésznő, rendező gyerekként élte át a II. világháború szörnyű éveit. Úgy érzi, annak köszönheti, hogy nem tanult meg félni, hogy szülei az életet mint egy játékot élték – még azokban a borzalmas időkben is. Felnőttként aztán túlélt egy méhen kívüli terhességet és egy súlyos balesetet, melyek mind hatással voltak életére.

Statisztikai adatok szerint a balesetet túlélők mintegy 10-45 százaléka nem tud napirendre térni a történtek felett. A testi sebek behegedésével nem ér véget a gyógyulás, sokan a karambolt követően még hónapokig, évekig küzdenek az emlékekkel. A testi fájdalom, a halál közelsége, a mentőcsapatok megérkezésére való, reménytelennek tűnő várakozás - mind nagyon mély nyomot hagy. Megingatják azt az alapvető hitet, hogy az ember biztonságban van a világban és nem érheti nagy baj.

Tóth Andrea szerkesztő-riporter életében több nagy változás is volt. A legnagyobb talán az, amikor 6 évvel ezelőtt, 27 éves korában mellrákot diagnosztizáltak nála. Életmódot kellett váltani ahhoz, hogy meggyógyulhasson, sportolni kezdett, és agykontrollal próbálta segíteni a gyógyulását.

A hit legtöbbünk számára támasz a mindennapokban. Reményt ad, pozitív tartalommal tölti meg az életet. Ennek következtében egy másfajta gondolkodásmód irányítja, hogy mit veszünk észre az életből. A legújabb tudományos eredmények azt bizonyítják, hogy ez a testünk működésére is kihat.

Pajor Tamás prédikátor, dalszerző, előadó tizenhét éves tinédzserként a kispolgári lét ellen lázadva, 1980-ban megalakította a sokkoló külsőségekkel megjelenő punkzenekarát, a Neuroticot. Pusztító életet élt, egy romboló közegben. 18 évesen elolvasta az Újszövetséget, ami mélyen megérintette őt. Megérezte a kiáltó szakadékot a hite és az életmódja között. Megértette, hogy nincs szüksége többé kábítószerekre. Akkori barátnője ma már a felesége, három felnőtt gyermekük van. Tamás számára a legfontosabb azóta is, hogy békében legyen Istennel.

„Milyen csodálatosan szövi az emberek életútját a gondviselés!” (Mikszáth Kálmán)

Két hozzászólás

Erika
2014. május 20. 22:57:35
Minden ember életében vannak fordulópontok, betegség, baleset, amik örökre megváltoztatnak. A lényeg hogy mit tanulunk belőle, és az így nyert tapasztalattal mit tudunk kezdeni.
Isabel
2014. május 22. 10:49:31
Rémületes, hogy gyönyörű fiatal nők is lehetnek rákosok. Sírtam én is, mikor Tóth Andrea sírt. Valóban sírnivaló, és az ember még örülhet, ha hatvanévesen nem rákja, hanem "csak" minden más egyéb betegsége van.
Nekem is volt egy rákos ismerősöm, akinek (feltehetően terhességmegszakítás utóhatásaként) már huszonévesen rákja lett, ki kellett venni az egész méhét. Akkori fiúja elhagyta, mert ő gyereket szeretett volna. A lány hosszú évekig nem talált megfelelő partnert magának.
Csodálatra méltó, ahogy ezek a fiatal nők talpra álltak! az is igaz, hogy fiatalon még egyszerűen muszáj, és van is hozzá elég lelkierő. Nehezebb rákosnak lenni öregen, más betegségekkel terhelten.
A hit rendkívül fontos! én is azóta vagyok jobban lelkileg, ehhez kapcsolódóan testileg is, mióta rendszeresen égi segítséget kérek. Földi segítség ugyanis csak nagyon nehezen vagy egyáltalán nem jön!

Én is hozzászólok!