Close
mail us

Írjon nekünk!

Az Ön emailcíme

Close
lock and key

Regisztráció a ridikul.tv oldalra, a kommenteléshez

Az Ön emailcíme

A megadott emailcímet titokban tartjuk, de oda küldjük a regisztrációs emailt!
A két jelszónak egyeznie kell, az emailcímnek igaznak kell lennie, a becenév szinte bármi lehet.

Close
lock and key

Jelentkezzen be a kommenteléshez.

Account Login

Játék határok nélkül Adásba kerül: 2015. február 02.

"A játék az öröm keresése. Az egyik legmeghatározóbb személyiségalakító erő. Személyiségzavarok, elfojtott érzelmek, indulatok levezetése történhet közös játékban, együttműködésben. Meg kell teremteni a szabad mozgás, az önállóság, a kezdeményezés és a közös játék lehetőségeit." Ilyen és ehhez hasonló gondolatokat hangsúlyoznak a pszichológusok. Vajon felnőttkorban a játszás öröme mennyire van jelen az életünkben? A játék fontosságáról beszélgetünk ma Dombóvári Vandával, Földi Ritával és Kovács Nikivel. Meglepetés férfi vendégünk szerint a legfontosabb megtanítani a gyereknek, hogy mennyire jó dolog izgulni.

Sokszor mondjuk azt felnőtt társainkra, hogy „olyan, mint egy nagy gyerek”- de milyen jó is az. Meg kellene maradnunk néhanapján lelkünkben egy kicsit gyereknek. El kellene engednünk magunkat, gyakrabban kellene kikapcsolódni, őszintén nevetni és szórakozni. Merjünk még felnőttként is játszani, hisz a játék gyógyító erővel hathat az állapotunkra. Nincs annál jobb dolog, amikor magunkon is tudunk nevetni, ha erre képesek vagyunk, akkor gátlásaink is csökkenni fognak. Felpezsdítő érzés, amikor az esti Activity, vagy Tabu partyk összehozzák a baráti-, családi kört. Soha ne felejtsük el az ilyen és az ehhez hasonló kikapcsolódást. Ahogy George Bernard Shaw, drámaíró is fogalmaz: „Nem azért felejtünk el játszani, mert megöregszünk, hanem attól öregszünk meg, hogy elfelejtünk játszani.” 

Földi Rita, pszichológus szerint, amikor a gyerekek elkezdenek szabályjátékokat játszani, a győzelem érdekében mindig úgy alakítják a szabályokat, hogy nyerni tudjanak. Azonban a gyerekeket meg kell tanítani veszíteni is. Vannak olyan fiatalok, akik nem tudnak játszani, ez egy súlyos kötődési probléma. A csapatban való játszás remekül fejleszti az együttműködést. Felnőttkorban fontos tudatosítanunk a következőt: amíg én kontrolálom a játékszenvedélyem, addig előnyömre tudom fordítani, ha a szenvedély kontrolál engem, akkor már probléma van.

Dombóvári Vanda, műsorvezető máig nagyon szeret csúszdázni, amióta kisfia Gergő megszületett, azóta legálisan is megteheti - meséli örömmel. Az Activity  társasjáték a másik nagy kedvence. Vanda nagyon szeret veszíteni, gyermeke is "örökölte" ezt a hozzáállást,  így szívesen átadja a dolgokat, és keres valami jobbat önmaga számára. Gergőnek nagyon szeret mesélni és minden nap 2-3 órákat sétálnak. A szabad levegő a fejlődésre óriási hatással van, úgy látja kisfia is sokkal gyorsabban fejlődik a nagy sétáknak köszönhetően. 

Kovács Niki, gyorsasági motorversenyző nagyon szeret játszani memóriajátékot és bowlingot – trenírozza és kikapcsolja az embert. A játékkal a fegyelmet nagyon jól lehet tanítani és tanulni. Úgy érzi hajlamos már-már a függőség felé elmenni. A versenyei előtt két órával szeret elvonulni, aludni egy kicsit, s csak egy órával előtte kel fel, ennek a stratégiának köszönhetően nem izgulja túl magát.

Csapó Gábor vízilabdázó, edző, jogász. Úgy gondolja a legfontosabb megtanulni a gyerekeknek, hogy milyen jó dolog izgulni. Humorosan úgy fogalmaz, hogy a csapatsportágnál az igazi világklasszis „sunyi”. Ezt azzal magyarázza, hogy amikor egy versenyző megérzi, hogy ki fognak kapni,  megfogadja, hogy ő ebben nem akar részt venni s elkezd jól játszani. Így volt ezzel Gábor is: ő nem akart részt venni a vereségben, ezzel a célkitűzéssel magával rántott még pár embert, és így lett ebből győzelem.

Játék fontossága a fejlődésünkben!

A játszás nemcsak egy kikapcsolódás és öröm a szülőnek, hogy a gyermek képes lefoglalni magát, hanem az élet tanítómestere is. Sok mindent rejt önmagában, személyiségünket képes formálni. Egy összetett cselekedet, amelynek gyermekkorban napi szinten meg kell valósulnia. A játék alatt a gyermek előhívja fantáziáját, kísérletezik, tapasztalatot gyűjt, általa megismeri a világot. Ezáltal megtanulható a kitartás, az optimizmus, sőt önbizalom növelő hatással is bír. A gyermek a játék során saját kis világában vesz részt, ennek megléte hozzásegítheti nehezebb események feldolgozásához is, mint például egy testvér születése, vagy egy szülői válás. Tehát hozzájárul az érzelmi fejlődéshez, gyógyító hatásra képes.

De mi a helyzet velünk, felnőttekkel? Tudunk mi még játszani? Kikapcsolódni? Félre tudjuk tenni a gondokat? S nem azon agyalni, hogy csúszdázás közben bepiszkoljuk a ruhánkat? Csernus Imre szerint a játék olyan hatással van a szervezetre, mint a kokain. Dopamin anyag szabadul fel az agyban, ezáltal boldognak és felszabadultnak érzi magát az, aki át tudja magát adni a játék örömének. Vannak olyan emberek, akik nemhogy felnőttkorban, de még gyermekkorukban sem szerettek játszani. Sajnos felnőttkori szerepeinket gyakran nem tudjuk levetkőzni és félretenni. Holott hagynunk kellene, hogy bizonyos helyzetekben szerepet biztosítsunk a gyermeki énünknek, ezáltal ki tudnánk kapcsolni egy pillanatra a napi problémák mókuskerekében való őrlődést!

Még nincs hozzászólás

Én hozzászólok!