Close
mail us

Írjon nekünk!

Az Ön emailcíme

Close
lock and key

Regisztráció a ridikul.tv oldalra, a kommenteléshez

Az Ön emailcíme

A megadott emailcímet titokban tartjuk, de oda küldjük a regisztrációs emailt!
A két jelszónak egyeznie kell, az emailcímnek igaznak kell lennie, a becenév szinte bármi lehet.

Close
lock and key

Jelentkezzen be a kommenteléshez.

Account Login

A családi háttér átok vagy áldás? Adásba kerül: 2014. szeptember 26.

Nem biztos, hogy könnyű híres szülők gyermekeként érvényesülni. A társadalomnak pedig nem könnyű az ilyen gyerekeket különálló személyiségként kezelni. Meghívottaink Horváth Lili, Verrasztó Evelyn és Oszter Alexandra mesélnek családi hátterük előnyeiről és hátrányairól. Férfi vendégünk áldásnak érzi a családi hátterét. Azt mondja, a név kötelezi a példamutatásra és cselekedetei óriási felelőssel járnak.

Sok az irigyük a híres szülők gyerekeinek. Gyermekkoruktól kezdve legtöbbször negatív diszkriminációban részesülnek. A legmegdöbbentőbb nem csak az, hogy a pajtások irigyek a másikra, de sok esetben akár egy felnőtt ember is irigyelni tudja a fiatalabbat. Ez az egyik oldal. Most képzeljük bele magunkat a másik helyzetébe. Ezt átélni gyerekként, ezzel megküzdeni és kitörni a negatív jelzők mezejéből nem könnyű harc. Kivívni azt, hogy különálló személyiségként kezeljenek és ne a híres szülő gyermekeként, nagy kihívás.

Horváth Lili, Jászai Mari-díjas színésznőnek már pályája kezdetén az volt a célja, hogy önálló színésznőként kezeljék, és ne úgy hívják, hogy Tordai Teri lánya. Kislányként visszahúzódó volt, senki nem gondolta volna, hogy színésznő lesz. Édesanyja sosem éreztette vele, hogy ő különleges hivatású szülők gyermeke. Kortársaihoz hasonlóan nevelkedett. Ebben a szellemben neveli Lili is két fiát. Szeretné, ha a gyermekei saját maguk erejéből érvényesülnének.

Oszter Alexandra, színésznő, grafikus, híres művészcsalád szülötte. Családi hátterét hol átoknak, hol áldásnak érzi. Elég sok negatív diszkrimináció érte. Szüleire nagyon büszke, akik gyermekkorában rengeteget dolgoztak, így sajnos kevés időt töltött együtt a család. Általános iskolában a tanárok túl kedvesek voltak vele, ami neki kellemetlen érzés volt a többi osztálytárssal szemben. Középiskolában így arra gondolt, ha benne lesz minden csínytevésben, jobban befogadják őt társai. Ez egyfajta védekezési mechanizmus volt.

Verrasztó Evelyn Európa-bajnok úszó, olimpikon családi hátterét inkább érzi áldásnak, mint átoknak. A név kötelez: talán szülei sportmúltja miatt érezte úgy, hogy a felé támasztott elvárások nagyobbak voltak. Érte őt pár diszkriminatív megjegyzés, de mindig azzal védekezett, hogy az ő eredményeiért nem a szülei úsztak. Szüleinek nem volt célja az, hogy Evelynből és testvéréből úszó váljon. Édesapja nem várja el, hogy az ő megvalósulatlan álmait teljesítse, azaz, hogy Evelyn mindenáron aranyérmes olimpiai bajnok legyen.

Habsburg György újságíró, politikus, közéleti személyiség számára a családi háttér több előnnyel, mint hátránnyal jár. Úgy érzi, a név kötelezi a példamutatásra, hatalmas felelősséget ró rá. Ha valamit elront vagy rosszul csinál, nem azt mondják, hogy ezt György elrontotta, hanem a Habsburgok rosszul csinálták. Édesapja, Habsburg Ottó támogatta fia céljait. Azt mondta fiának, jelöljön ki egy utat saját magának, és ő megpróbálja benne támogatni. Apaként most tapasztalja, hogy milyen nehéz azt cselekedni, amit a gyermekedtől is elvársz.

Érvényesülési attitűdjeink

Egyéni sorsunk kézbentartása a dolgunk, és senki más feladata. Az egyén érvényesülése alapvetően egy komplex kérdéskör. Az egyéni sorsok magukban foglalják a lehetőségekkel való élni tudást, képességünket a sokszínű, boldog élet megteremtéséhez. A TÁRKI kutatása részben ellentmondásos eredményekre jutott. Az emberek 88 %-a úgy érzi, hogy amit életében eltökélt, azt véghez is vitte. 38%-uk viszont azt gondolja, hogy saját sorsát alig tudja irányítani. Mindezeket beárnyékolja az is, hogy a megkérdezettek majdnem 80%-a úgy érzi, annyira gyorsan változik minden körülötte, hogy nem tudja követni, és egy részük már úgy gondolja, hogy egyik napról a másikra él. Az ezer főn mért kutatás ijesztő eredménye az, hogy mennyire pesszimisták vagyunk. Vagyis az attitűdjeink az egyéni sors kézbentartásáról pesszimista hangvételűek.

Lássuk be, az ember saját sorsáért sokszor mást okol. A családot, a környezetet, ahova született, de nem néz igazán szembe önmagával. A környezet ugyan meghatároz egy mozgási felületet, határokat szab vágyainknak. De biztosan kihasználjuk az életünk során kínálkozó lehetőségeket? Nem kesergünk túl sokat a sorsunkon és közben tétlenül telnek el mindennapjaink? Megpróbáltuk mi egyáltalán átugrani a környezet által teremtett határokat? Az álmok azért vannak, hogy küzdjünk értük. Járjunk nyitott szemmel, legyünk aktívak és próbálkozzunk! Nem egyszer! Nem kétszer! Nagyon sokszor. Amit az ember nagyon akar, azt előbb-utóbb sikerül elérnie!
 

 

Még nincs hozzászólás

Én hozzászólok!