Close
mail us

Írjon nekünk!

Az Ön emailcíme

Close
lock and key

Regisztráció a ridikul.tv oldalra, a kommenteléshez

Az Ön emailcíme

A megadott emailcímet titokban tartjuk, de oda küldjük a regisztrációs emailt!
A két jelszónak egyeznie kell, az emailcímnek igaznak kell lennie, a becenév szinte bármi lehet.

Close
lock and key

Jelentkezzen be a kommenteléshez.

Account Login

Itt a Z generáció Adásba kerül: 2014. november 07.

A Z generáció képviselői 1995-2012 között születtek, az új típusú nemzedék kialakulásában nagy szerepet játszott a technológia rohamos fejlődése. Lassan hamarabb tanulnak meg digitális kütyüket kezelni, mint járni. Ők tanítanak minket. Mennyire lehet szülőként ennek a generációnak a rendelkezésére álló digitális eszközöket lekorlátozni? Egyáltalán szükség van-e erre? Van-e generációs szakadék? Szinetár Dóra, Kárász Eszter és Farkas Luca osztja meg velünk véleményét. Meglepetés vendégünk szerint abba kellene energiát invesztálnunk, hogy jó dolgok kerüljenek ki a világhálóra.

A mai fiatalok gyakran azt mondják, hogy „offline” vagy „online” vagyok. Az online, amikor interneten elérhetőek, az offline, amikor vélhetően a valós térben mozognak és nem elérhetőek a világhálón keresztül. Az „offline” kifejezés valamilyen passzivitást sugall, miközben a valós térben megélt közvetlen emberi kapcsolatokban kellene „online” lennünk, megélni a pillanatokat, magunkévá tenni például egy séta a során a természet adta csodákat. Félreértés ne essék, én is azt gondolom, hogy az okos készülékek megkönnyítették az ember életét, szuper lehetőségeket adtak a kezünkbe. Egy dolgot sajnálok: a közvetlen emberi kommunikáció csökkenését. Miközben a közösségi oldal segítségével egy óra alatt képes lehetek megszervezni például egy osztálytalálkozót, létrehozok egy eseményt, online meghívom a barátaimat, megadom a helyszínt és az időpontot. Az étteremnek a saját oldalukon írok egy üzenetet és már kész is a szervezés. De elszomorító látvány nézni egy baráti társaságot az asztal körül, akik ahelyett, hogy egymással beszélgetnének, kezükben az okostelefonon egy harmadik emberrel társalognak, majd a jelenlévőkkel összedobnak egy közös képet, felrakják az internetre és percenként megnézik ki kedvelte, esetleg érkezett-e hozzászólás.  S elfeledkeznek arról, mennyire jó lenne a jelenlévőkkel aktívan megélni az együtt töltött időt.

Szinetár Dóra Jászai Mari-díjas színésznő, énekesnő szereti az újabbnál újabb technikai kütyüket. Ennek ellenére fiának csak 15 évesen lett először tv készüléke. Mindaddig nincs problémája a tévénézéssel, amíg ez egy program tud lenni: tudunk róla beszélni, tudunk együtt nevetni. A legnagyobb probléma az, hogy a gyereket koncentrálni tanítjuk, miközben a televízió ellenkezőjére nevel. A fiataloknak csupán 20 percig kell figyelniük, amíg újabb reklámidő nem lesz.  

Farkas Luca klinikai szakpszichológus szerint az olvasás egy elmélyült élményt tud adni, az ember a saját világában tud kiteljesedni, ellenben az okos készülékek használata gyakran egy unaloműző tevékenység csupán. A legnagyobb probléma a mai nemzedék életében az, hogy nem tudnak koncentrálni arra az emberre, aki ott ül mellettük, inkább a közösségi oldalon chatelnek egy harmadik személlyel.

Kárász Eszter színésznő, énekesnő, bohócdoktor nem érti, hogy hogyan tudunk jelen lenni egy pillanatban, ha folyamatosan azzal foglalkozunk, hogy mit tegyünk fel a közösségi oldalunkra?! Eszter is kihasználja az okos készülékek adta lehetőségeket, aktív közösségi portál használója, de nagyon fontos az egyensúly megteremtése. Nem azért megy nyaralni, hogy ott is folyamatosan azt a kis monitort nézze, és ne legyen jelen a csodás pillanatokban.

Lackfi János Prima Primissima-díjas költő, író fia villamosmérnök, így a számítógép megszállottja. Jánosék sokat tanultak tőle. Ő volt a rendszergazda otthon, amióta elköltözött nincs, aki segítségükre legyen. Az emberek folyamatosan keseregnek azokon, akik állandóan interneteznek. Jobban tennénk, ha abba invesztálnánk energiát, hogy jó dolgok kerüljenek ki a világhálóra. Pozitív dologként éli meg a technikai újításokat. Példaként említi, hogy a közösségi oldal képes közelebb hozni az irodalmat a kevésbé kedvelőkhöz is.

Tari Annamária, pszichológus mélyrehatóan vizsgálta a Facebook nemzedéket, azaz a Z generációt. Belecsöppenve az információs korba, mindenki más kihívásokkal küzd. A gyermeknek meg kell küzdenie azzal, hogy az információmennyiségben ne vesszen el, tudjon szelektálni. A szülőnek fel kell vennie a ritmust a gyermekével, hogy az életét és a kommunikációját követni tudja. A pedagógusoknak pedig új módszereket kell kialakítaniuk, ami alkalmazkodik ennek a generációnak az attitűdjeihez.

Húsz évesen kaptam először a szobámba tévé készüléket, addig egyetlen egy volt a nappaliban. A gimnáziumi évek alatt készült egy felmérés. Megkérdeztek minket, hány tv készülék található a háztartásban. Mindenkinek körülbelül annyi televíziója volt, ahány fős a család. Meglepett. Ezáltal mindenki el tud vonulni a saját kis világába. Amikor megkérdeztek én annyit mondtam, hogy bármennyire is szerettem volna kapni saját tévét, örültem, hogy mégsem lett így. Így együtt volt a család, közösen egy térbe ültünk, beszélgettünk, és ami a legfontosabb, megtanultam kompromisszumot kötni! Ugyanis mindig meg kellett egyeznünk, hogy kinek a kívánsága teljesüljön.

De a világ mindig ilyen volt a technika területén, az emberek folyamatosan féltek az újtól. Ha berobbant valami innováció, mindenki elutasítósan, pesszimistán fogadta. Az idősebb generációnak mindig nagyobb volt a felháborodása. Az adott korba beleszülető nemzedék pedig gond nélkül felvette az iramot. Pánik, félelem, és rémhírek terjengtek. Később ezek találmányok beépültek a mindennapi életbe, segítették a munkánkat, hasznos eszközéül szolgáltak a társadalomnak. Mindennek alfája és omegája, hogy az arany középúton járjunk. A Z generáció az információdömpingbe beleszületett. Pici koruktól kezdve kezelni tudják az összes készüléket, bármiféle kihívás nélkül, problémamentesen. Kezükben az jövő!

Két hozzászólás

Isabel
2014. november 7. 20:18:01
Vélhetően közeledünk a "szellemi jelenléthez". Ezt a gyorsuló folyamatot sokan lebecsülik, akik nehezen veszik a fejlődést tudomásul. Példák: nagyszüleink még görcsösen védték és elítélték a házasság elsőbbségét a sokszor életeket, vagy lelkeket mentő, de egyre sűrűsbödő szükségletet jelentő válással szemben. Hogy a példánál maradjak, szüleink már váltak, de nehezen viselték mondjuk a miniszoknyát, és bár férjétől az asszony megszabadult, mégis haláláig viselte az utált férfi nevét. Ma, ifjaink között nem a válás okoz gondot, hanem az, hogy házasodjanak-e. Talán elég ez az egy példa annak szemléltetésére (mert lehet keresni másmilyeneket is), hogy egy bizonyos generáció az utána következő generáció dolgait nehezen akarja tudomásul venni, lenézi, elítéli, tiltja. Többnyire azért, mert nem érti, gyerekének miért jó az, amit ő még el sem tudott képzelni, vagy nehezen.
Fenti okfejtésem lehet, hogy sántít, aki akarja, mégis megértheti. Minden kornak meg kell küzdenie először az őelőtti korral, majd az utána következővel. Ez olyan természeti evolúciós törvény, amit kár lenne figyelmen kívül hagyni, netán letagadni.
Az első mondatommal arra akartam utalni, hogy az ember a világegyetemben elsősorban szellemi, tudati lény, és csak másodsorban visel fizikai testet. A szellemről már sokkal előbb kimondták Hamvas Béla, sőt az évezreddel előbb élt Hermész Triszmegisztosz előtt is, hogy "visszafejlődik", fizikai szolgája, vagyis az agy használata szűkül. Ezt lehet magyarázni a a természettől való egyre gyorsabb elszakadással, a történelem viharaival, majd a föld, az ember éltető közegének tudat alatt történő pusztításával. Ez folyik ma, még most is, bár rohamosan fejlődik a rombolás visszaállítása is.
Az ember gyorsabban kommunikál szelleme által, mint ahogy tehetné fizikuma által, jobban meg is érti egy másik ember szellemét, míg fizikai téren egyelőre nincs ilyen megértés, pontosabban több nehézséget okoz, mintha virtuális a kapcsolat. A fizikaira ugyanis túl sok társadalmi téveszme, szokás, elvárás rakódik, míg a szellem szabadon száguld. Az írót, költőt sokszor emiatt fogadja el/be nehezen éppen az a réteg, akiknek dolgozik. De azok között is vannak olyanok, akiket már korosztálya is megért, egy József Attilának például már meg kellett várnia egy újabb generációt.
Már az Y generáció is sokkal többet hozott magával születésekor, illetve hamarabb nyitotta ki szellemét a tennivalókra, mint az őt megelőző, természetes hát, hogy a Z generáció náluk sokkal fejlettebb kell legyen, hogy mire itt lesz a ZS - már ne csak elméletben tudja, mi a feladata, hanem meg is tudja valósítani, amit mondjuk az Y elkezdett. Itt most konkrétan a legfontosabb dologra gondolok, vagyis hogy amíg még menthető a föld ökológiai egyensúlya, további károkat már ne csináljanak. Mivel minden generációnak vannak akár két előbbi generációra érvényes, az újra még nem érdemes tagjai, nem is kevés, az is természetes, hogy előbb ennek a problémának is a végére kellene járni.
Lehet, hogy fenti okfejtésem kissé káoszos, de ki az, aki bizton tudja, mi az, ami már nem káosz? ebben a nagy káoszban?
Van egyszerűbben érthető magyarázatom is: tudjuk, hogy a szeretet, a szerelem, a bármilyen érzések sem fizikai szinten működnek. Láthatóak? nem. A virtualitás látható? nem látható, és mégis van. És mégis abba a hibába esünk, hogy a láthatatlant, a mindenhol jelen lévőt, ha nem értjük, nem látjuk, próbáljuk azzal valóssá tenni, hogy nevet adunk neki, és akkor már mindjárt úgy érezzük, látható lesz.
Erre varrjál gombot, mondaná régi autósoktatóm...
Panna
2014. november 8. 15:08:54
Szuper volt a műsor és elnézést, hogy nem a témához illő kérdést teszek fel, engem az érdekelne, hogy mi a címe vagy előadója annak a dalnak, ami azalatt a kisfilm alatt ment, amikor egy pár chatel egymással, majd a végén kiderül, hogy egy ágyban fekszenek!? Köszönöm!

Én is hozzászólok!