Close
mail us

Írjon nekünk!

Az Ön emailcíme

Close
lock and key

Regisztráció a ridikul.tv oldalra, a kommenteléshez

Az Ön emailcíme

A megadott emailcímet titokban tartjuk, de oda küldjük a regisztrációs emailt!
A két jelszónak egyeznie kell, az emailcímnek igaznak kell lennie, a becenév szinte bármi lehet.

Close
lock and key

Jelentkezzen be a kommenteléshez.

Account Login

Amikor a gyerek hisztizik Dackorszak vagy jellemjegy? Adásba kerül: 2014. november 14.

A gyerek hisztizése tehetetlenné teszi a szülőt. Nem tudja milyen megoldást, milyen stratégiát alkalmazzon, vagy taktikát váltson, hogy a gyerek megnyugodjon. Hogyan kell kezelni a hisztis gyerekeket? Van, akinek a dackorszaka egy rövidebb periódus, de van, akiknek hosszú időszak. Az utóbbi nehézségeiről mesélnek maguk a szülők Onyutha Judit, Pikali Gerda és Dr. Bojti Andrea. Meglepetés férfi vendégünk a kudarcot valló és a sikeres stratégiáról mesél nekünk.

A kisgyermek dackorszaka megvisel minden szülőt. A szülő sokszor a tehetetlenség állapotát éli meg, nem tudja, mi a megfelelő megfékezési stratégia. Kipróbál mindent, majd végül magába roskadva úgy érzi, hogy teljesen tehetetlen. Mai vendégeink is küzdenek hasonló problémákkal, melyről nyíltan mesélnek.

Pikali Gerda színésznő, sokáig visszafogott gyerek volt, beszélni is későn kezdett el. Egyetlen egy hisztijére emlékszik, amikor hirtelen a tus alatt találta magát. Gyermekei iskolai konfliktusát úgy oldja meg, hogy a gyerekek szüleit felhívja, összeülnek, és együtt megbeszélik a problémát. Sokszor két fia egymást idegesíti, ahol neki kell igazságot tennie. Párjával azon dolgoznak, hogy a gyerekek belső igényként, és ne kényszerként éljék meg a tanulást.

Dr. Bojti Andrea gyermekpszichológus szerint 1,5-2 éves korban van az első, majd 10 éves kor körül a második dackorszak. A kicsik hamar ráéreznek, hogyan érjék el akaratukat a szülőknél. A nehézség abból adódik, ha a szülőnek és a gyermeknek különböző temperamentuma van. A gyermek szintjére való leereszkedés a fontos a felülről való irányítással szemben. Különbséget kell tenni a büntetés és a jutalommegvonás között. Meg kell találni azokat a dolgokat, melyek jutalomértékűek és ezzel motiválni őket.

Onyutha Judit egykori német nyelvtanár, légiutas-kísérő, időjós elmondása szerint ő is hisztis volt kiskorában. Kislánya hajlamosabb a kompromisszumra, ellenben a kisfiával. Marci akkor lesz hisztis, ha valamit nem kap meg, Panni attól, ha édesanyja nem teljesíti azonnal a kérését. Sokszor kerül kínos helyzetbe, amikor a bevásárlóközpontban hisztis rohamot kap valamelyik gyermeke. Judit azt mondja, náluk nyilvánosan zajlik az ilyen jelenet, amint ketten maradnak gyermekével, mintha mi sem történt volna.

Buda Marcinak, rádiós és televíziós műsorvezetőnek három gyermeke van, a legnagyobb küzdelem a 3 éves kislányával zajlik. Rendszeresen hisztis jelenetet rendez. Marci megpróbál leereszkedni hozzá, kislánya tudtára adni, hogy ezzel a viselkedéssel nem ér el semmit. Rájöttek, hogy a büntetések hatástalanok a gyermekeinél. Párjával felosztják egymás között a problémamegoldást, hogy éppen melyikőjük vívja meg a harcot a kicsikkel.

Ranschburg Jenő: mágikus trükk technikája

A dackorszak erőssége gyermekenként változó. Van, aki könnyebben vészeli át és van, aki megküzd vele szüleivel együtt. Egy gyermek stresszforrása lehet a testvér születése is. Tarthat attól, hogy a szülők figyelme már csak a legújabb jövevényt illeti meg. A hisztivel a gyermek nem minket akar idegesíteni, csupán nincs birtokában annak, hogy akaratát milyen más módon érvényesítheti. Ranschburh Jenő technikája szülői elmondások szerint sokaknak bevált. Lényege, hogy ha a gyermek dührohamot kap, játsszuk el azt, hogy eltűnt, nem találjuk. Ez a rácsodálkozás kizökkenti a gyermeket az állapotából. Megtorpan, és abbamarad a dacolás. Ekkor örömmel konstatáljuk, hogy újra "meglett".

Létezik hisztis férfi?

A hisztizés kifejezését legtöbbször a gyerekekre és a nőkre használják. De mi a helyzet a férfiakkal? Ők nem hisztiznek? Dehogynem! Sokan a „dühroham” kifejezését alkalmazzák erre, ami majdhogynem egyenlő a hisztivel. A fiúknak régen azt tanították, hogy az igazi férfi nem sír, erős, megvédi a nőt. Annak ellenére, hogy sokan nők, mi is ezt a férfiideált látjuk magunk előtt, találkozunk olyan esettel is, amikor valami vírus hatására megbetegszik a párunk és egyszeriben gyermekké válik. Nehezen viseli ezt az állapotot, kiszolgáltatott lesz, és a szenvedését a legkisebb nátha folytán is ki tudja mutatni. Azt mondják a nők gondoskodásra születettek, ápoljuk a férfi lelkét, és a minél gyorsabb felépülést segítjük elő. Tehát bármennyire a nőkre és a gyerekekre használják ezt a jelzőt, bizony ez a társadalom minden tagjára igaz.  

Három hozzászólás

Isabel
2014. november 14. 18:43:11
Frissiben írom meg gondolataimat a mai témáról, mégsem tudom megnevezni, melyik anyuka vagy a pszichológusnő mondta el a számomra ismert legjobb megoldásokat.
A hisztikezelést valahogy a hétköznapokban nem mondja az ember hisztikezelésnek, csak csinálja, így, úgy, saját vérmérséklete alapján.
Számtalanszor voltam tanúja hisztiknek, és láttam ütni-verni, vonszolni, otthagyni stb. gyereket. Olyat is, hogy az apuka vagy anyuka egyáltalán nem figyelt a gyerekre, amikor az már szemlátomást nagyon szenvedett a saját hisztijétől.
Én - s még sokan mások - a következetes viselkedést tartjuk a legjobbnak, a gyermek a határozott, de nyugodt intézkedésre nyugszik meg leghamarabb. A túl sokat hisztiző gyereknek az anyukája sem lehet egy nyugodt fajta, vagy otthon sincs rendben valami. Vagy az óvodában, a bölcsődében nincs rendben valami.
Az én 36 éves lányom a boltban egyszerűen közli a gyerekkel, ha az valamit kér, hogy egy dolgot nézhet ki magának - a legtöbbször ez egy kifli, mert az óvodában mondjuk kevés volt az uzsonna. Ehhez következetesen tartja magát, unokám tehát soha nem hisztizik.
A reggeli öltözködés már más téma. Én ugyan soha nem szólok bele, holott sokszor voltam tanúja. A tapasztalatom az, hogy ha van választása a gyereknek, legtöbbször megrendezi a színjátékot: ezt vagy azt a cipőt, ruhát, sapkát nem és nem, hanem a másikat. Én az egyik gyereket reggel az egyik fotelba, a másikat a másikba ültettem, a ruhájuk A-tól Z-ig oda volt készítve, a cipő az előszobában. Nem volt dilemma, mit válasszon, öltözni kellett, mert indulni kellett, nekik az oviba, bölcsibe, később az iskolába, nekem dolgozni. (A férjem már hajnalban elment.) Az öltözéssel nálunk soha nem volt gond! Ma szerintem több anyuka gondolja azt, hogy a gyerek kiválaszthatja a ruhát magának, és azt hiszi, ezzel jót csinál. Pedig csak az időt pocsékolja, ami reggel tán neki is drága.
Hiszti a játszótéren: a gyerek nem akar hazamenni. Én, vagy a lányom előre szól a gyereknek, persze kellő játszási idő után, mikor már látja-látjuk, hogy ideje is menni, a gyerek is menne, hiszen fáradt, de képtelen abbahagyni. Kell egy elindítópont: "öt perc múlva muszáj mennünk!" A gyerek látszólag nem figyel, ezért öt perc múlva szólunk: az öt perc letelt, menni kell. A gyerek azonnal abbahagyja a játékot, amibe mi közben egyáltalán nem szólunk bele, de azért figyeljük, ha veszélybe kerülhet valamivel, ott vagyunk.
Büntetni? Jane Eyre-t büntették sötét szobába zárással, aki ma ilyet tesz, ha a szoba nem is sötét, de zárva van, óriási hibát követ el. A "nem kapsz süteményt, ha nem eszed meg a főzeléket" tapasztalataim szerint - nemcsak saját családomban láttam ilyet - SEMMIT NEM ÉR! a gyerek előbb-utóbb úgyis kap valamit enni, nem hagyják éhezni. Lehet engedményeket tenni, nemszeretem ételekkel! én például nem bírtam megkóstolni sem a tökfőzeléket. A nagypapa verte az asztalt: "márpedig amíg az én kenyeremet eszi az a gyerek, meg kell ennie, amit elé raknak!" a végén bevettem egy kanál a tökfőzeléket a számba, és azonnyomban végighánytam a konyhát vele, sőt jött vele együtt a paradicsomleves is. Soha többé nem kellett azt a főzeléket megennem, ma sem eszem meg... Én, ha olyat főztem, amit a másik gyerek nem evett meg már előzőleg sem, mindig csináltam helyette neki mást, hiába hőzöngött a férjem. Mert ha mi hárman csirkemájat ettünk, nem hagyom éhen a negyedik családtagot.
Még írhatnék sok mindent, csak összegzésképpen annyit: nincs recept! jó meghallgatni mások kínlódásait a gyerekneveléssel, tanácsot adni senkinek nem lehet, mert mindenkinek megvan már egy kialakult szokása, amit csak azért, mert valaki más (akár egy pszichológus) tanácsol, az adott pillanatban úgyse azt fogadja meg az a szerencsétlen szülő.
És még egyszer: ha a szülő nem becsüli annyira a saját szavát, hogy következetesen be is tartja az ígéretét, akár rossz, akár jó (vagyis hogy ez meg az lesz, ha nem teszed ezt vagy azt), a gyerek még rosszabb lesz. Bízzunk saját szavaink erejében, akkor is, ha nem is a gyereknek, ha más felnőttnek, vagy saját magunknak teszünk ilyen-olyan ígéreteket! ezzel megbecsüljük és álljuk is a szavunkat, ami az élet sok más területén is igen fontos! tehát ha azt ígértük a gyereknek, hogy nem mehet el a moziba, akkor az utolsó pillanatban akármilyen hisztivel szemben is tartsuk be, különben minden erőfeszítés kár: a gyerek érezni fogja, hogy a szülő szava még saját magának sem szent, hát még a gyerekével szemben nem lesz az!
Marica
2014. november 15. 21:47:49
Csak egy tapasztalat és egy lehetséges megoldás, otthonra:
Látogatóban voltam egy baráti családnál, már nem is emlékszem, a 3 év körüli kislányuk mitől kezdett hisztizni.
Az édesanyja nagyon röstellte előttem, többször rászólt, ám a gyerek nem hagyta abba.
Erre azt javasoltam, menjünk ki abból a szobából - szerintem, ha nem lesz közönsége hozzá, nem fogja értelmét látni, hogy folytassa.
Kimentünk a konyhába, és 2 perc se telt el, csönd lett a szobában.
Még vártunk egy picit, hogy tutira lenyugodjon, majd visszamentünk, nem látványos elégtételt sugárzó képpel, hanem teljesen természetesen, mint akiknek közben épp kinn volt dolguk. És Hugi is már békésen játszott, mintha mi sem történt volna.
Nem tudom, a későbbiekben is alkalmazta-e vele a család ezt a módszert, de akkor tökéletesen bevált.
Apahajó
2014. november 17. 15:04:28
A hiszti csak tünet, a kiváltó okkal érdemes foglalkozni: http://apahajo.wordpress.com/2013/10/22/hiszti/

Én is hozzászólok!