Close
mail us

Írjon nekünk!

Az Ön emailcíme

Close
lock and key

Regisztráció a ridikul.tv oldalra, a kommenteléshez

Az Ön emailcíme

A megadott emailcímet titokban tartjuk, de oda küldjük a regisztrációs emailt!
A két jelszónak egyeznie kell, az emailcímnek igaznak kell lennie, a becenév szinte bármi lehet.

Close
lock and key

Jelentkezzen be a kommenteléshez.

Account Login

Mumus a szekrényben Gyerekeink és az ő félelmeik Adásba kerül: 2014. október 16.

Egy kisgyermek bármitől félhet: ufók, szörnyek, sötétség, pókok, nagy állatok - és ennek különböző okai lehetnek. Az egészséges gyermeki fejlődés része a szorongás- állítják a pszichológusok. Vannak korspecifikus félelmek, amelyek azonos - a személyiségfejlődéssel kapcsolatos - lélektani háttérrel rendelkeznek. Azonban vannak olyan félelmek is, amelyek valamilyen probléma, konfliktus, vagy lelki teher hatására születnek. Ráadásul a szülő félelme és szorongása gyakran átragadhat a gyermekekre. Hogyan tudjuk ezeket a félelmeket kezelni gyermekeinknél? Mai vendégeink Spilák Klára, Farkasházi Réka és Marót Viki. Férfi vendégünk gyakorlati tanáccsal lát el minket.

Gondoljunk vissza arra, amikor még gyerekek voltunk. Mennyi mindentől féltünk, rettegtünk. Ha átéltünk valami borzasztó dolgot, sokáig elevenen élt bennünk, sőt az élmény olyannyira belénk ivódott, hogy bármikor fel tudtuk idézni. Sokszor féltem a függönyben kirajzolódó oroszlántól, féltem a sötéttől, hogy utánam jön valaki. Az egyedüllét szorongást keltett bennem, és ha a szüleim öt percet is késtek otthonról, egyből az ördögöt festettem a falra, miközben a Miatyánkot mondogattam. Amikor minden félelmem eloszlott, mert elhúztam a függönyt, mert feloltottam a lámpát, amikor megérkezett hozzám valaki, és amikor megjöttek anyáék, hirtelen éreztem, hogy testemet elhagyja a hatalmas teher és a nyomás. De ha úgy alakul, hogy a gyermekkori félelem beigazolódik, akkor sajnos felnőttkorig megmarad a rossz élmény.

Vendégeink is átéltek hasonló helyzeteket. Ők és gyermekeik is megküzdöttek félelmeikkel.

Spilák Klára színésznő, műsorvezető kicsi korában a fel nem ébredéstől félt. Úgy gondolja, a félelmeink egy része velünk jön a gyermekkorból, a másik részét a társadalom ülteti belénk. Lánya például az érettségitől tart. Nem magától a feladat megírásától, hanem attól, amit az magában hordoz, amit jelent. Nem akar a felnőtté válással szembesülni. Azzal, hogy felelős lesz minden tettéért. Klára nagyon fontosnak tartja azt, hogy amikor a gyerek a beszélgetőtársunk, akkor kezeljük partnerként, bármilyen korú legyen is.

Marót Vikinek a Nova Kultúr Zenekar énekesnőjének a mai napig meglévő félelme, lassan már fóbiává vált. Irtózik a rovaroktól. Kicsi korában mindig hangokat hallott és rohant édesapjához, akivel kézen fogva végignéztek minden zeget-zugot, így Viki megnyugodva tudott elaludni. Kisfiát bátor gyermeknek tartja, aki egyedül a „csúnya bácsitól” fél. A félelem feloldására az énekesnő a beszélgetést tartja a legfontosabb eszköznek.

Farkasházi Réka színésznő, műsorvezető kislánya az ő elvesztésétől fél. Réka szerint ezek a legnehezebb beszélgetések, amikor a gyerek ráébred az elmúlásra. A színésznő apósa gyermekpszichológus, aki nagyon sokat szokott segíteni unokájának. Két mondást ismételget neki, ha valamitől fél: „a férfi az legyen férfi” és azt, hogy „a félelmeink azért vannak, hogy megküzdjünk velük”.

Dr. Makai Gábor pszichológus szerint a félelem mindenkiben ott van. Elkerülhetetlen, de nem egy eredendően rossz dolog. Ez a fejlődésünkhöz hozzátartozik. A szülő küldetése az, hogy a félelmeken átsegítse gyermekét. Azt tanácsolja, hogy a gyerekeket ne kezdjük el ijesztgetni, mert egy idő után megéli a kicsi, hogy a mumus tényleg előjön innen-onnan. A félelmeink alapvetően korspecifikusak, a gyerekek korának megfelelően kell ezeket kezelni.

A gyermekeknél vannak természetes, korspecifikus félelmek, de vigyázni kell ezekre a szorongásokra a kicsiknél, ugyanis nem mindegyik marad meg ebben a stádiumban. Van, amikor az intenzitásuk fokozódik, szomatikus tünetei is vannak és folytonosak. Ezeket fontos észrevenni, és tudnunk kell a helyükön kezelni őket. Valamint külön kell választani a természetes és a komoly félelmeket. Mumusokkal nem szabad ijesztgetni gyermekeinket. De ha mégis előállt ez a probléma, Kisnémet Mónika, pszichológus azt tanácsolja, csináljuk meg a szörnyecskéket papírból, tegyük be őket egy dobozba, azt zárjuk lakatra és a lakatot dobjuk el.

Félelmeink felnőttkorban

A feszengéseink, aggodalmaink felnőtt korban sem alaptalanok. A gondolatnak teremtő ereje van. Sokszor elménkben felépítünk egy saját kis világot. A félelem először elbújik valahol a sok-sok gondolat között, majd egyszer csak előbukkan. Nemcsak hogy elő tud bukkanni, hanem ugyanúgy, ahogy kisgyermek korban, az intenzitása növekedni is képes. Az embernek egy nap alatt 50-70 000 gondolat fordul meg a fejében, melyekhez különböző érzelmek társulnak. A gondolkodás során a félelmet és a szorongást el kell választanunk egymástól. A félelem okát képesek vagyunk összefoglalni, és elmondani. Ekkor érezhetjük azt, hogy az őrületbe kergetnek a gondolataink. A szorongásnál az okok tudatalattiak. Ezek komoly betegséggé, pszichózissá tudnak átalakulni. Gátak alakulnak ki az emberben, melyek közül nagyon nehéz kilépni.

A félelmek és a szorongások szinte mindenkit végigkísérnek az életben. Gyakran a gyermekkori mumust továbbvisszük a felnőtt életünkbe, ahol szörnyeteggé tud válni. Nagyon fontos az öntudat és a megfelelő önbecsülés. Szembe kell néznünk magunkkal. Mindenki másképpen kezeli. Van, aki kibeszéli őket, van, aki esténként betakarózva egy bögre tea mellett elmélázik önmagán. Van, aki tanácsot kér, van, aki inkább utána olvas. Sokunkat legyűrhet ez az önmarcangoló rossz érzés, ezért fontos, hogy az önmagunkról kialakított kép reális tudjon lenni. Gátakat pedig ne építsünk, mert ezzel a saját önmegvalósításunkat fenyegetjük, ahogy Nick Vujicic is mondja: „Ne hagyd, hogy a félelmed visszatartson álmaid megvalósításától. Tekints úgy a félelmedre, mint valami füstérzékelőre. Figyelj oda rá, ha megszólal, nézz körül, hogy valós veszély fenyeget-e, vagy csak megszólalt a riasztó. Ha nincs igazi vészhelyzet, felejtsd el a félelmed és éld tovább az életed.”

Egy hozzászólás

Isabel
2014. október 17. 04:41:10
Félelem valóban bármitől lehet, egyetlen ellenszere, hogy nyakon csípjük, szembenézzünk vele, akkor sikerül elűzni. Még akkor se nagyon hamar, és itt gondolok a pánikbetegségre, talán egyszer ez is téma lesz a Ridikülben.
A gyerekek sokszor felnőttként se tudják már visszakeresni, mitől kezdtek el félni, jól mondta Makai úr, hogy aki szőrös vagy szőrtelen rovaroktól fél, valójában egészen mástól fél. Ha meg tud lenni ezzel életében anélkül, hogy káros lenne, elég elkerülni ezeket a rovarokat, de akármi más is lehet a félelem vélt tárgya. De ha már "hisztivé" fajul, érdemes pszichológus agy inkább kineziológus segítségét kérni, mi is a valós oka félelmünknek.
A felnőttek még mostanában is mumussal, zsákos emberrel, ki tudja, még mivel ijesztgetik a gyerekeket, óriási károkat okozva azok kicsi, ezek ellen védtelen lelkükben. Ezek a félelmek életük végéig is kísérői lehetnek az egyénnek, hacsak nem tanulja meg analizálni őket akár saját felismeréseivel, akár pszichológus segítségével.
Elhangzott valamelyikőjük szájából, hogy gyerekei a tévében vagy interneten nézett borzadályoktól nem fél, míg ha belekerül egy ahhoz csak kicsit is hasonló valóságos helyzetbe, már nem tudja kezelni a félelmét. Ez teljesen normális. Olyan is akad, akit viszont a képernyőn látottak-hallottak is megfélemlítenek, nem tud ilyet megnézni. Én akár éjfél után is megnézek egy pszichothrillert anélkül, hogy mélyen érintene. Mivel tudom, hogy az a film egy megcsinált, kitalált dolog, hatása egyszerűen átcsorog rajtam.
Még egy gondolat, tanács: ne féljünk soha előre megtörténhető - mert másokkal esetleg megtörtént - rossz, tragikus dolgoktól (mármint hogy az a dolog velünk ugyanúgy megtörténik), ez rendkívül káros! példa pedig van ezer. Egy példa erre a szülők fölösleges aggódása, hogy gyermekével esetleg ugyanúgy megtörténhet a baj, mint a szomszéddal, vagy kis társával. Ez egy fals szeretet-terror, ami rossz a szülőnek és érthetetlenül kegyetlen a gyerekének. Ráérünk akkor félni, ha a baj mégis megtörtént. Ez nem jelenti azt, hogy ne tegyünk megelőző lépéseket a baj elkerülésére. Vagyis, más kárán tanul az okos! A folytonos aggódás, amit a szülő szükségesnek tart ébren tartani magában, gondolván, akkor szereti a gyerekét. Ez egy téves, sajnos gyakori felfogás. A "Jobb félni, mint megijedni" közmondás szerintem rosszul van megfogalmazva, jobb lenne, ha így lenne: "Gondolkodj előre, nehogy félned, megijedned kelljen."

Én is hozzászólok!