Close
mail us

Írjon nekünk!

Az Ön emailcíme

Close
lock and key

Regisztráció a ridikul.tv oldalra, a kommenteléshez

Az Ön emailcíme

A megadott emailcímet titokban tartjuk, de oda küldjük a regisztrációs emailt!
A két jelszónak egyeznie kell, az emailcímnek igaznak kell lennie, a becenév szinte bármi lehet.

Close
lock and key

Jelentkezzen be a kommenteléshez.

Account Login

Amikor átlépjük a határainkat Adásba kerül: 2014. november 24.

A határaink feszegetése új kapukat nyit ki, más perspektívából mutatja be a dolgokat. Mindig többet és többet akarunk? Hogyan léphetünk ki a komfortzónánkból? Az emberi teljesítőképesség véges, de mi az a plusz, amit mozgósítani tudunk? Eltökéltség kell a határaink átlépéséhez, de egyúttal a kudarcokat is jól kell tudnunk kezelni. Mai vendégeink komfortzónáikat folyamatosan átlépik, izgalmas történeteket osztanak meg velünk. Itt lesz Kovács Patrícia, Lénárt Ágota és Nedeczky Júlia. Meglepetés vendégünk a gyorsaság megszállottja, akit ennek ellenére édesanyja lassításra biztat.

"Ma már tudom, hogy a fejlődés fájdalommal és a komfortzóna elhagyásával jár, és hogy a félelem nem valami rossz dolog, hanem az erőforrásaim aktiválásához szükséges érzelem."    Kádár Annamária

A komfortzónából való kilépés új perspektívákat nyithat, megmutathatja azt, hogy mire vagyunk még képesek, engedi, hogy megtapasztaljuk saját határainkat, továbbá felcsillanthatja a reményt, hogy ezek a határok meddig tágíthatóak. Önmagunk határainak átlépése egy önismereti folyamat, mely zárulhat sikerként, de kudarcként is. A sikert és a kudarcot is meg kell tanulnia az embernek a helyén kezelni. Figyelni kell arra, hogy a siker ne tegyen minket önteltté, a kudarc pedig ne csökkentse a további motivációinkat. Ez utóbbi felnyithatja a szemünket, hogy van más megoldás, vannak új utak és új lehetőségek.

Kovács Patrícia Páholy-, Napsugár- és Cosmopolitan-díjas színésznő, szeret kilépni a saját komfortzónájából, gyakran vált hirtelen munkahelyet. Versengő típusnak tartja magát. Mindig mindent az utolsó pillanatra hagy, a végső hajrában tud igazán koncentrálni. Anyukája mindenben támogatta, annak ellenére, hogy két ellentétes személyiség. Patríciának nehéz kamaszkora volt, a problémákról nem beszélt senkinek, attól tartott, akkor majd nem tud teljesíteni. Inkább befelé fordult és nem akarta, hogy bárki is megismerje személyiségét.

Nedeczky Júlia pszichológus, zenész, versengő típusnak tartja magát. Adódtak olyan területek, ahol nem akarta a határokat átlépni. Az, hogy ki hol érzi a motivációt arra, hogy kilépjen a komfortzónájából teljesen személyiségfüggő. Júlia azt mondta: „Mindenkinek más az Everestje”- számára a hegy jelenti ezt. Az embereknek tudatosítaniuk kell azt, hogy nemcsak a traumát kell megfelelően feldolgozni, hanem a sikereket is.

Lénárt Ágota sportpszichológus szerint, ha a nyomás egyre erősebb, az sokakat egyre jobban motivál. A gyerekek bármiből versenyt csinálnak. A versengés már kamaszkorban elkezdődik, amikor ki akarnak tűnni, kompetensnek akarnak mutatkozni. Ágota tanácsa az, hogy nemmel ne kezdjünk mondatot, nem szabad az agyat blokkolni, mindig azt kell mondani, amit el akarunk érni. Továbbá fontos tudnunk, hogy az ember életében megjelenő holtpont, nem feltétlen negatív - új lehetőségeket nyithat számunkra.

Talmácsi Gábor gyorsasági motor világbajnok és csapattulajdonos. Édesanyja a mai napig félti. Úgy gondolja a harmónia létrejöttéhez szükség volt édesanyja féltésére és édesapja noszogatására, ugyanis az embernek ismernie kell a saját határait, és be kell tudnia osztani az energiáit. Gábor saját komfortzónájából igazán akkor lépett ki, amikor törött csuklóval rajthoz állt és harmadikként végzett. A kudarcok és a győzelem élményét beszélgetésekkel és a csapattal vezeti le, ezenkívül kedvenc ételeivel jutalmazza meg magát.

Az előbbre jutás módja a komfortzóna elhagyása

A komfortzóna egy ún. életmód, melyben kényelmesen érezzük magunkat. Ha úrrá lesz rajtunk az izgalom, a félelem vagy a stressz, akkor ennek a kényelmi állapotnak a határait súroljuk. Ebbe a zónába beletartoznak a jó és a rossz szokásaink is, amit az élet hozzánk rakott. Viszont a céljaink érdekében az előrelépés titka az, hogy ebből a biztonságos, kényelmes tartózkodási helyzetünkből kilépjünk. Ez a kilépés a fejlődésünk kulcsa! A komfortzónánk ezáltal tágulni fog, egyre több területen mozgunk otthonosan. Ehhez a folyamathoz elengedhetetlen önmagunk megfelelő motiválása.

Önmenedzselés

A komfortzóna elhagyása nem könnyű kihívás, ehhez szükség van a hatékony önmenedzsmentre. Az önmagunk menedzselése valójában az önmegvalósítás, a célok eléréséhez szükséges tudatos összpontosítás és szervezés. Négy feltételnek kell teljesülnie: legyen megfelelő önismeretünk és önbizalmunk, legyen helyes az önértékelésünk és tanuljuk meg elfogadni önmagunkat. Az önmenedzsment alapja a proaktivitás, a céltudatosság és a lényeglátás. Az önmagunk tudatos koordinálása nem működik a megfelelő stressz kezelése nélkül. Továbbá meg kell határoznunk a rövidebb és hosszabb távú céljainkat, prioritás sorrendet kell állítani és időben megfelelően kell tervezni.

Ha az embernek megvannak a céljai, meg kell tanulnia küzdeni, hinni benne és megtenni érte mindent. Fel kell állni, el kell kezdeni cselekedni. Aktív állapotban sokkal könnyebb leküzdeni az elénk gördülő akadályokat, mint csak gondolkodni, álmodozni, de nem lépni a megvalósítás újtára. Az álmok beteljesedése a komfortzónán kívül van!

Három hozzászólás

Hegedűs Mihály
2014. november 24. 08:57:12
Jakubcsek Gabriella
Tisztelt Hölgyem
Az elmúlt időszakban indítottunk egy nevelés és művelődéstörténeti blogot, melyben különböző korok és források / Biblia, Halottak Könyve, Edda, Kalevala, Királyok Könyve s.t.b. / alapján ismertettük annak a kornak megfelelő szokásokat. Néhány cím: A parázna nő, Nőnevelés, A nő jelleme.. valamint érintettünk olyan témákat is melyben a túlvilágról szóló élképzeléseket taglaltuk. Érdekességként említem, hogy az örök vadászmezők mellett - férfi szemlélet - nincsen örök szövőszék - ergó a nők nem jutnak a paradicsomba, csak mint kiszolgálók / Korán alapján/. Összehasonlítottuk az alaptörvényeket a Biblia, a Korán, ógermán, egyiptomi s.t.b. művekben foglaltakat, de egyik esetben sem találkoztunk olyan kitétellel, ami az bizonyítaná, hogy a vallásos szövegeket esetleg nők írták volna. Érdemes az anyagot átnézni és a kiemelt utalásokra klikkelve az eredeti szövegrészlet jelenik meg. www.neveles es kulturtorteneti erdekessegek.

Hegedűs Mihály
Isabel
2014. november 24. 17:05:15
Nagyon kíváncsi vagyok rá! mármint hogyan tudjuk egyáltalán meghatározni a határainkat. Amelyeket aztán feszegetünk, majd átlépünk. És akkor mi történik...
Isabel
2014. november 24. 19:58:09
Tetszett a műsor, mert már az elején kiderült, hogyan történik határfeszegetés és -átlépés, ráadásul utóbbi miatt ma már sem így, sem úgy nézve - nem lesz baja belőle az egyénnek.
Mindenesetre boldogan találtam szemben magamat több hozzám hasonló határfeszegetővel.
Nagyon nevelő hatású volt a sportpszichológusnő több mondata is, egyet kiemelek: soha ne mondjunk negatívat, akkor sem, ha az már megtörtént. A pszichében, a szellem, illetve a tudat csatornáin már nincs idő: agyunk pedig, mint alázatos szolgánk hallgat a szavunkra. Vigyázzunk tehát, mit is mondogatunk. Én is több ízben találkoztam azzal, hogy emberek mennyire képesek folyton azt mondogatni: "nem, én ezt sosem fogom tudni megcsinálni" - "én hülye vagyok ehhez". Mikor fölhívtam a figyelmét, hogy ne mondjon ilyeneket, mert még kevésbé fog tudni a jövőben és még hülyébb lesz, értetlenül bámult rám, pedig igen szépen fogalmaztam, nem úgy, ahogy ide leírtam. Az is igaz, hogy nem kért tőlem szakmai tanácsot ez ügyben, csak én szerettem volna segíteni rajta azzal, hogy belepofáztam a hiedelmeibe.
Természetesen nagyon szimpatikus volt a hegymászó kislány ars poeticája is, már a kimerülés határán van, és még rátesz valamennyit. Én is ilyen voltam. Ha egész véletlenül olvassa ezeket a sorokat, azért kérném, hogy az idő előrehaladtával tegye ezt egyre kevésbé. Mert a gyertyát sem a két végén, sem pedig túlégetni nem szabad, saját érdekünkben. Egyszer elfogy az energia!

Én is hozzászólok!