Close
mail us

Írjon nekünk!

Az Ön emailcíme

Close
lock and key

Regisztráció a ridikul.tv oldalra, a kommenteléshez

Az Ön emailcíme

A megadott emailcímet titokban tartjuk, de oda küldjük a regisztrációs emailt!
A két jelszónak egyeznie kell, az emailcímnek igaznak kell lennie, a becenév szinte bármi lehet.

Close
lock and key

Jelentkezzen be a kommenteléshez.

Account Login

Dolgozni kisgyerek mellett, hogyan? Adásba kerül: 2015. január 09.

A 21. századi nőnek családanyának, háziasszonynak, jó feleségnek és a munkájában is sikeresnek kell lennie. Hogyan lehet kivitelezni mindezt egyszerre? Segítség nélkül ez néha megoldhatatlan feladatnak tűnik. Kinek, mi a receptje? Hogyan működik megfelelően a logisztika? Milyen szervezést igényel egy nap? A párok munka- és feladatmegosztása hogyan működhet megfelelően? Elárulja ma a titkát Pásztor Anna, Hadas Kriszta és Tápai Szabina. Meglepetés férfi vendégünk újdonsült apuka, három hónapja néz apai örömök elé.

Anyaként sokunkra jellemző, hogy a szülés követően, pár hónap után vissza kell mennünk dolgozni. A mai családok már két oldalról családfenntartóak. Úgy ahogy az apa sikeres a munkájában, úgy egy nő is erre törekszik. Azonban vannak helyzetek, amikor ez nem kedv és saját döntés kérdése, hanem újra munkába kell állni, mert egy jövedelemből megélni nem könnyű. Mai adásunk kulcskérdése az, hogy ha még a gyermek pici, még óvodába nem jár, hogyan dolgozzunk úgy, hogy senki se szenvedjen hátrányt? Ennek az élethelyzetnek logisztikailag mi megvalósítási módja?

Hadas Krisztának, televíziós szerkesztő-riporternek interjú közben indul be a szülése. Egész terhessége alatt folyamatosan dolgozott. Nem gondolja, hogy rossz anya lenne attól, hogy vannak szakmai ambíciói. Férje a gyermek születését követően elvesztette a munkáját, így Krisztának fél év után újra munkába kellett állni. Férje nagyon sokat levesz a válláról. Meglágyult a második gyermeke után. Logisztikában nagyon erősek, erőteljes szervezést igényelnek a mindennapjaik. Kriszta szerint olyan gyorsan felnő a gyerek, hogy minden pillanatot ki kell élvezni.

Pásztor Annaszínész, táncművész, előadóművész, énekes. Előzőleg terhesen volt a Ridikül vendége, a forgatási nap időpontja egybeesett azzal a nappal, amikorra ki volt írva. A szülés követő harmadik hét után elment próbálni. Azonban pánik uralkodott rajta, hogy nem lesz jó anya. Szülés alatt is végig dolgozott. Elfogadta a szülést követő változásait, ugyanis nem célja szembe menni a világgal. A párjával kettesben töltött idő, nem önzés, ugyanis ha nem tudnak együtt lenni minőségi időt, az a gyereknek sem jó. Valamiből táplálkoznia kell a szülőknek is.

Tápai Szabina, kézilabdázó 8 hétig tudott terhesen kézilabdázni. Ő dönthette el, hogy mikor szeretne visszatérni a pályára. Párja mindenben segít, Szabina nagyon hálás és imádja őt. Mindenből kiveszi a részét, megad mindent Szabinának, amire egy nőnek szüksége van. Fiús napot tart gyermekükkel, amikor azt szeretné, hogy ő megpihenjen. Minden szombati nap, délután kettő óráig csak az övék, amit kettesben töltenek. 

Caramel, Fonogram-díjas magyar énekes felhőtlenül boldog. Három hónapos kislánya van. Szomorú, hogy minden fordulópontról lemarad, mivel koncertjei este vannak. Kőkemény bűntudata van miatta. Így kitalálták, hogy videókat készítenek a piciről, amit vissza tudnak nézni. Fontosnak tartja, hogy ne csak szülői szerepüket, hanem párkapcsolati szerepüket is erősítsék. Megpróbálják a kötelező dolgokat összekötni a romantikával. A baba még közelebb hozta őket egymáshoz, sokkal bensőségesebb lett a kapcsolatuk. Caramel szerint csodálatos dolog volt látni, hogy párjából édesanya lett.

1970-es évektől kezdődően erősödik az az állítás, hogy a gyermekekre nincs jó hatással, ha az anya visszamegy dolgozni. Egy kutatásból kiderült, hogy az európai országok közül ezzel első helyen Magyarország ért teljesen egyet ezzel az állítással. Minket követ Ausztria, Bulgária és Oroszország. 

Munkába állás kérdésköre

Ennek a kardinális kérdésnek az eldöntése két póluson nyugszik. Van ennek az élethelyzetnek egy anyagi oldala. Fontos mérlegelni, hogy mi a jobb megoldás: visszaállni vagy otthon maradni? Tudatosítanunk kell, hogy a munkába járás is költségeket von maga után. A benzinpénz, ebédpénz, ruházkodás kérdése is beletartozik. Számításokat kell végezni, hogy ha kiesik egy fizetés a családi pótlék és az egyéb juttatások milyen összeggel járulnak hozzá a családi kasszához. A másik szempont inkább érzelmi-pszichológiai kérdés. A gyermekre ki vigyázzon, kire tudjuk nyugodt szívvel bízni. Van-e az anyának segítsége? Kire támaszkodhat? Arra fel kell készülnie azonban a szülőnek, hogy ez a babát és őt is meg fogja viselni valamilyen mértékben. Munkabeli nehézségekkel egy stabil párkapcsolatban élő nő hamarabb megküzd. Bármilyen nehéz is megtalálni az ideális megoldást, fontos, hogy olyan emberek vegyenek minket körül, akik ebben a helyzetben segítségünkre lehetnek. 

Hat hozzászólás

Isabel
2015. január 9. 14:26:17
Természetes, hogy a nagymama-nagypapa a legjobb megoldás. De ma ilyen jó megoldáshoz kevesen jutnak hozzá - sőt, a generációs életfelfogásbeli különbségek miatt még rossz is lehet ez. A nagyiék ugyanis más elvek szerint nevelnek, és hiába fogja anyuka-apuka előírni nekik, hogy mit és hogyan, vagy betartják vagy nem. Aki nem bízik a szüleiben, társa szüleiben, inkább nevelje a gyerekeit egyedül.
Egyébként pedig megint egy recept, amit megint csak nem lehet adni, hiszen minden egyes gyermek, család más és más. Húsz-harminc év múlva lehet visszakeresgélni, ki miért lett olyan, amilyen, és nem biztos, hogy attól lett idegbeteg, hogy korán bölcsődébe vitték. Mondjuk, itt van a tehetség kérdése. Majdnem biztos, hogy attól bontakozhat ki, hogy a szülők nappal nyugodtan építhették a karrierjüket, este pedig a nagyiékkal egy nagy asztalnál vacsoráznak, vidáman, szeretetben. Ellenpélda is van: senki nem törődik a gyerek tehetségével, egyedül kell megjárnia a poklot, míg a mennybe kerül, és lehet, hogy akkorra úgy ég ki, mint sok-sok festő, író, költő, ép családja pedig soha nem lesz.
Fannika
2015. január 10. 21:12:48
Teljesen megértem a műsor témájánál,amit leszögeztek,idő-munka-pénzkeresés -feladatok stb.hogyan egyeztetik a szülök ezeket össze.
De hol beszélünk arról,hogy a gondunkra bizott gyereknek mire van szüksége a lelki és szellemi fejlődésehez amit az anyukának és az apukának kell elsősorban megadni?
A csecsemő még óriási sirással kivívja a figyelmet ,hogy etessetek meg! utána hol és mikor veszik észre és tudják megadni a szeretetet,babusgatást,simogatást,megértést azok a rohanó,túlhajszot szülök,amire szüksége lenne a gyerekének de idő és energia hiján elmarad? miért nem támogatjuk és jó példaként mutatjuk,hogy mi az hogy Édesanya és Édesapa? egy kisgyermekes anyukának legyen munkája,de 4-6 óra után a családjával tudjon foglalkozni és ismerjék el közel-s távol,hogy az is értékteremtő munka ,hogy tudjanak anyaként is büszkék lenni magukra,hogy a jól ellátott gyerekek mellett tud dolgozni, s nem a túlhajszolt robot mellett nem jut idő,energia a nagy szívvel óhajtott utódra.
dolgozónő
2015. január 10. 21:38:00
Sajnos az emancipációt olyan magas fokra emeltük,már nem célja egy nőnek,hogy jó anya és feleség legyen.Arra tanítjuk lányainkat,hogy jól szerepeljen az iskolában,sokat képezze magát és jó beosztásba kerüljön. S mivel anyukája és nagymamája is dolgozó nő volt,újra fel kellene lázadnunk,hogy gyerekeink legyenek a legfontosabbak,s az anyaság is legyen jól fizető foglalkozás,amiben szívvel-lélekkel kiteljesedhet az aki szeretne.
Edit
2015. január 11. 19:44:53
Kedvenc műsorom, nagy érdeklődéssel nézem! Még színvonalasabb lenne, ha nem hangozna fel túl gyakran az "ez egy nagyon érdekes dolog", vagy "ez egy nagyon fontos dolog" kifejezés!
Keresztesné Soós Judit
2015. január 12. 07:34:51
Tisztelt Jakupcsek Gabriella!
A január 9-i műsorban kb a 40. percben elhangzott egydöbbenetes rész, idézem "...a médiában dolgozó nők azért hazudnak, mert a magyar az egy gonosz...". Nagyon elszomorító, hogy ez így elhangozhatott, ilyen álalánosító kijelentésben. Hál' Isten én személy szerint is ismerek sok nem gonosz magyart, és remélem a kijelentő is. Természetesen továbbra is fogom nézni a műsort, hiszen ez csak egy részlet volt. Köszönet a sok elgondolkodtató élményért. További jó munkát! Üdvözlettel Keresztesné
Álmodó
2015. január 12. 09:43:15
Nem sok idő kell a gyereknek, hanem minőségi idő. A gyerek egy önálló lény, akin nem kell, hogy az élete minden percében rajta csüngjön egy szülő. A szülő (vagy más, a gyerek által elfogadott gondviselő) legyen szükség esetén elérhető, értse meg a gyereket és támogassa, nyújtson segítséget, ha szükséges. Finoman terelgesse a megfelelő irányokba, ha a gyerek arra éppen fogékony állapotban van.
Soha nem játszottam órákon át a gyerekeimmel. Leültem közéjük, lekezdtünk valamivel játszani (építőkocka, LEGO, baba, bármi), és ha kellően érdekes témákat sikerült felvetni az elején, akkor a gyerekek beindultak, és onnantól ment a játék egyedül is, szülői felügyelet nélkül.
Ilyen esetben jó megoldás az otthonról végezhető munka. (Illetve az lenne, ha nem arról szólna a dolog, hogy rendszertelen időközökben teljesíthetetlenül rövid határidővel beömlesztenek valami mások által már rendesen elszúrt anyagot, hogy rakd rendbe.)

A cikk felvetése szerint a szülő, és az anya döntése, hogy munkába áll-e vagy sem. Ez azért így azért eléggé rózsaszín, mert sok anya jut abba a helyzetbe, hogy hiába szeretne dolgozni, nem veszik fel, mert nő és gyereke van (vagy azért, mert gyereke lesz majd nemsokára). Én amikor a két gyerek után munkát kerestem (két teljes évig), az interjúkon a standard kérdések a magánéletemre vonatkoztak, és amikor kiderült, hogy két gyerekem van, a szakmai kompetenciákig már el se jutottunk, nem kellettem.

És akkor a legkényesebb kérdés: mért csak a nő esetében hátrány, ha gyereke van? Mért csak a nőtől várják el, hogy rendezze a gyerekek körüli ügyeket? Amikor terhes, szoptat, még rendben. De egy óvodába, iskolába apuka is el tudná vinni a gyereket, apuka is írhatna vele házit. Szó se róla, sok apa meg is teszi. Őket mégsem azzal fogadják az állásinterjún, hogy "jah, ha van két gyereke, akkor köszönjük, keresünk mást".

Én is hozzászólok!