Close
mail us

Írjon nekünk!

Az Ön emailcíme

Close
lock and key

Regisztráció a ridikul.tv oldalra, a kommenteléshez

Az Ön emailcíme

A megadott emailcímet titokban tartjuk, de oda küldjük a regisztrációs emailt!
A két jelszónak egyeznie kell, az emailcímnek igaznak kell lennie, a becenév szinte bármi lehet.

Close
lock and key

Jelentkezzen be a kommenteléshez.

Account Login

Kétnyelvűség a családban Adásba kerül: 2015. április 28.

A kétnyelvű családban a gyerekek nyitottabbak és fogékonyabbak lesznek a többi kultúrára, de még további nyelvek elsajátítására is sokkal alkalmasabbak lesznek, amely nemcsak a lehetőségeiket, esélyeiket növeli az életben, hanem az érvényesülésüket is nagyban elősegíti. Erről a kettős szellemi gazdagságról mesél Kerekes Vica, Partics Katalin és Ungár Anikó. Meglepetés férfi vendégünk azért, hogy feleségével együtt lehessen, Lengyelországból Magyarországra költözött.

Kétnyelvű családba születni az egyik legértékesebb ajándék, amit a gyermek kaphat. Olyan könnyedén sajátítja el két ország nyelvét és kultúráját, mint amilyen gyorsan megtanul járni. Nincs megerőltetés, nincsenek komoly elvárások, hanem minden magától és természetesen zajlik. Kincs, melyet sok esetben felnőttként tudunk csak igazán értékelni: amikor az egyetemi diplomához csak kivesszük a nyelvvizsgát a farzsebünkből. Óriási ajándék, ezért az ilyen családokban tudatosan kell ügyelni arra, hogy a gyermekkel két nyelven beszéljünk. Sokat hallhatjuk, hogy egészen pici koruktól kezdve kettő, de akár több nyelvet is meg tudnak egymástól különböztetni a gyerekek.

Ungár Anikó, bűvész, előadóművész édesanyja osztrák, így az anyanyelve német. Fia is megtanulta, mert Anikó németül is beszélt vele. Egy argentin családnak köszönhetően pedig a spanyolt is elsajátította. A produkcióival a világot járva megpróbálta megtanulni az adott nyelv alapvető mondatait, majd ebből a színpadi nyelvtudásból kiindulva ment ki külföldre, és ebből merített erőt ahhoz, hogy merjen beszélni. Az utazásai során nagyon sok magyar családdal találkozott, de a legnagyobb megdöbbenésére nem beszélték a gyerekek a magyar nyelvet.

Kerekes Vica, felvidéki magyar színésznő a magyar nyelvet tekinti anyanyelvének. Mivel legtöbbet szlovák és cseh filmekben játszik azt mondja, nem elég birtokolni az adott nyelvet, hanem el kell hitetni a közönséggel, hogy tökéletesen beszéli is. Otthon magyarul, az óvodában pedig szlovákul beszélt. Az általános iskolát és a gimnáziumot magyarul végezte, így tudatos választása volt végül egy szlovák egyetem. Vica mindig izgul, ha magyarul kell megnyilvánulnia, valószínűleg azért, mert sokkal fontosabb számára ez a nyelv.

Partics Katalin, világbajnok öttusázó édesanyja görög. Ő csak később, 11 évesen kezdte el tanulni a nyelvet, egy külföldön szervezett görögöknek szóló tábornak köszönhetően. Négy hetet töltött ott testvérével, ahol inspirációt kaptak a nyelvtanuláshoz, ugyanis rossz érzés volt számukra az, hogy a többi gyermek jobban beszéli a nyelvet, mint ők. A családban is a magyar volt a domináns. A görögöt nem gyakorolták, de a kultúrában folyamatosan benne voltak.

Ducki Krzysztof, grafikus- és plakátművész 33 éve lakik Magyarországon. Lengyelországban megismerkedett egy magyar lánnyal és 22 évesen össze is házasodtak, majd ideköltöztek. Amikor anyósától megkérte párja kezét, akkor a feleségjelölt fordított az édesanyjának, mert Krzysztof nem jól beszélt még magyarul. Elmondása szerint nagyon sok tényező köti ehhez a földhöz: a munkahelye, a barátok stb. Mindkét fiának kettős állampolgársága van.

Anyanyelv és apanyelv

A kétnyelvűséget csupán a 20. század közepétől kezdték el kutatni. Alapvetően anyanyelvnek azt nevezzük, amit szüleinktől, a környezetünkről megtanultunk és a mindennapi életben használjuk. S a gondolatainkat is ezen a nyelven tudjuk a legtökéletesebben kifejezni. Természetesen két nyelven is beszélhet gyermekével az anya. De legtöbb esetben egy vegyes házasság következtében az anya és az apa külön nyelven beszélnek a gyermekkel.

Bikulturalizmus

Ha abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy kétnyelvű családban nőhetünk fel, ez esetben kétnyelvű identitástudatunk alakulhat ki, amit a szakirodalom bikulturalizmusnak nevez. A két különböző nyelv, két külön kultúra elsajátítását rejti magában. Ezeket a különbségeket a gyermek sikeresen integrálni tudja személyiségébe, s ez természetessé válik, ahogy az is, hogy minkét nyelvet felsőfokon beszéli.

Alaptalan félelmek 

A többnyelvű gyerekeknél előfordulhat, hogy később szólalnak meg, később kezdenek el beszélni. Ezzel semmi probléma nincs, a szülőknek ügyelniük kell arra, hogy mindkét nyelvet egyforma arányban hallják. A félelmek ellenére, a különböző nyelveket tökéletesen el tudják majd sajátítani. A pici gyermekek esetében előfordulhatnak keveredések, mivel még kis szókinccsel rendelkeznek. Azaz kölcsönveszik a másik nyelvből éppen azt a szót, ami az egyikből nem jutott az eszükbe. De ezt később teljesen ketté tudják választani. 

Négy hozzászólás

Marcsi
2015. április 28. 22:43:41
Kedves Gabi, a Ridikül a kedvenc műsorom. Sok szeretettel gratulálok az intelligens műsorvezetéshez, remek gondolati összegzésekhez, kiváló hangulatú, tartalmas beszélgetésekhez. Egyetlen apró, szinte jelentéktelen, mégis zavaró momentumra szeretném felhívni a figyelmét: nem illik a megkérdezettre ujjal rámutatni. Ez a kissé udvariatlan mozdulat teljesen szükségtelen is, hiszen minden alkalommal a nevén szólítja azt, akit éppen kérdez, és kedvesen rá is néz. Ettől eltekintve minden hibátlan, amihez még egyszer szívből gratulálok!
Hedvig
2015. április 29. 10:59:24
Kedves Gabriella! Szeretem a műsorát, de szerintem ez a téma már több figyelmet kapott, mint amennyit érdemel. Nem hiszem, hogy bárki aszerint keresné élete párját, hogy majd a kétnyelvűség előnyökkel jár gyermeke számára. Az, hogy egy gyermek kétnyelvű családba születik, egy adott élethelyzet, olyan mintha gazdag családba vagy szép külsővel születünk. Az intelligens szülők nyilván gyermekük előnyére használják az adódó lehetőséget és ez így helyes, mi többiek pedig mit kezdjünk ezzel a helyzettel? Biztosan van bőven olyan téma, mely sokkal több embert érint, szívesebben hallanék erről beszélgetést.
Kati
2015. április 29. 12:19:09
EZ EGY ISTENI ADÁS VOLT!
KÖSZÖNÖM!
Marica
2015. április 29. 22:07:34
Partics Katalin szinte pironkodva említette, hogy gyakran, ha nem ismerte a keresett szót, a körülírását alkalmazta.
Pedig ez szerintem egy nagyon hasznos és praktikus módszer, sőt, még némi találékonyságot, improvizációs készséget is megkíván.

Emlékszem, amikor a számomra az anyanyelvem utáni legkedvesebb nyelvet, az olaszt a budapesti Istituto Italiano di Cultura tanfolyamán kezdhettem el tanulni, erre a módszerre pont a tanárnőnk hívta fel a figyelmünket, az alkalmazására bíztatott és bátorított is.
Nagyon hálás voltam neki érte, mert ennek később többször is jó hasznát vettem a turistaútjaim során, hiszen, amikor elkezdtem körülírni a számomra vagy még ismeretlen kifejezést, vagy csak mert az épp nem jutott eszembe, végig se kellett mondanom, azonnal megértették, és helyettem már egyből ki is mondták.
Egyébként azt tapasztaltam, hogy általában jó néven veszik, ha pl. egy turista az anyanyelvükön szólal meg. Mindegy, ha nyelvtanilag vagy a szükséges kifejezést illetően az nem is egészen stimmel.
Igaza van Ungár Anikónak, ill. volt az édesapjának: bátran beszélni kell, mert megértik, ha akarják.

Én is hozzászólok!