Close
mail us

Írjon nekünk!

Az Ön emailcíme

Close
lock and key

Regisztráció a ridikul.tv oldalra, a kommenteléshez

Az Ön emailcíme

A megadott emailcímet titokban tartjuk, de oda küldjük a regisztrációs emailt!
A két jelszónak egyeznie kell, az emailcímnek igaznak kell lennie, a becenév szinte bármi lehet.

Close
lock and key

Jelentkezzen be a kommenteléshez.

Account Login

Távol szeretteinktől Adásba kerül: 2014. november 17.

Azt, hogy hova sodor minket az élet, előre nem tudhatjuk. Nagyon sok olyan család van, akiknek közvetlen hozzátartozói, rokonai más országban, más földrészen kezdték meg életüket. Hogyan lehet ezt a köteléket szorossá tenni, megtartani, a kapcsolatot ápolni? Mai vendégeink történetei példát mutatnak arra, hogy a távolság a szeretet kötelékét nem gyengíti meg. Mesél nekünk Fodor Zsóka, Gallusz Nikolett, Votisky Petra. Meglepetés férfi vendégünk lánya és unokái is külföldön élnek.

"Ott van az otthonod, ahol, ha elhagyod, valaki mindig megsirat."

Anna McGrail

Mindenhol jó, de legjobb otthon”- mondja a közmondás. De hol van a ma emberének az otthona? Ott ahol ő akarja? A nagycsaláddal együtt? Vagy a világ másik oldalán? Az élet hol ide, hol oda sodor. Nyitott a világ, nincsenek határok, ott építjük ki jövőnket, ahol szeretnénk. De hogyan tudunk aktív kapcsolatban maradni, ha országok, tengerek választanak el azoktól, akiket a legjobban szeretünk? Elég a telefon és az e-mailes kapcsolattartás? Az online világ le tudja küzdeni a több száz kilométert? A távolsággal való megküzdésről mai vendégeink is sokat tudnak mesélni.

Fodor Zsóka, színésznő véleménye szerint a boldogság ott van, ahol az ember ki tud teljesedni. Bátyja 1956-ban disszidált, 13 000 km választja el őket egymástól. Egész életükben hiányoztak egymásnak, ugyanis gyermekkorukban nem volt lehetőségük megismerni egymást. Most jött el az idő, amikor a kimaradt éveket pótolni tudták, sikerült együtt tölteniük három aktív hetet. Annak az ideje is most érkezett el, hogy testvére elfogadta Zsóka színészi hivatását.

Gallusz Nikolett énekesnő, színésznő 3 éves volt, amikor Torontóba utaztak. Kanadában könnyen beilleszkedett, legszebb emléke az óvoda volt. Úgy érzi eddig bárhová utazott a világban, mindenhol megtalálta a helyét. Nikolett által meglátogatott országokban azt tapasztalta, hogy sokkal nyitottabbak a külföldiekre, azokra, akik különböznek tőlük. Minden egyes útját kalandként fogta fel, mert mindig tudta, hogy haza fog jönni.

Votisky Petra pszichológus, HR szakember nyolc évvel ezelőtt költözött külföldre férjéhez. Nagyon sokáig távkapcsolatban éltek, majd úgy döntött férje után megy. Ugyanis úgy érezte, már rengeteget búcsúzkodott, s a búcsúk alkalmával nagyon sokat szakadt meg a szíve. Petra szerint a technika sok mindenben segít a kommunikációt tekintve. Hozzá hasonló helyzetben élő nőknek vezet egy blogot. Úgy gondolja, aki hazavágyik, annak sokszor az az oka, hogy nem tud kapcsolatokat kiépíteni külföldön.

Németh Lajos, meteorológus lánya Finnországba ment férjhez. Egyetért Petrával, hogy a kommunikációs technológia nagyban hozzásegíti őket a kapcsolattartásban, unokáival napi szinten beszélnek. Példaértékűnek tartja a finn oktatásban, a környezettudatosságra való nevelést. Lánya családjának boldogsága és az otthonuk ugyan Finnországban van, viszont unokái nagyon szeretik Magyarországot, mivel sok izgalmas dolgot csinálhatnak a nagypapával. 

Fiatalok külföldön!

Egy brit kutatás megkérdezettjei azt nyilatkozták, hogy az oktatás színvonala motiválta őket abban, hogy külföldre menjenek, továbbá a diploma minőségében bíznak, hogy jobb munkahelyet találnak. Ezen felül a nyitott világ előhívta bennük a kalandvágyat. Ebben természetesen benne van a nyelvtanulás iránti igény, az önállóság és a függetlenedés a szülőktől. Sokan féltek a beilleszkedés nehézségeitől és a hiányos nyelvtudás okozta problémáktól. A felmérésből kiderült, hogy a diákok ezen félelme nagyobb volt, mint a valóságban megélt tapasztalat.

Távkapcsolat

A tanulás mellett, a munka sokszor távolságot teremt két ember között. A fiatalok életében a karrier, nagyobb jelentőséggel bír, mint eddig valaha. Kitolódtak az életünk legfontosabb fordulópontjai. Később házasodunk meg, később alapítunk családot, mert az első helyen a biztos jövő kiépítése az elsődleges cél, de sokszor ez visszahat a társas kapcsolatainkra, így a munka miatt élünk távol párunktól. Egy kutatás azt az eredményt hozta, hogy a párkapcsolatban élők 67%-a azt gondolja, fel kell lennünk készülve a távkapcsolatra, mert a munka világa soha nem tudhatjuk milyen lehetőséget kínál. Ezen válaszadók legnagyobb százaléka nő. Akik távkapcsolatban élnek, azok a szakítás okát két alternatívában látják: az egyik a féltékenység, a másik a félrelépés. Kevesen tartják hosszútávon ideális formának, viszont a megkérdezettek több, mint a felét nem viselné meg, ha egy rövidebb időre távol élne párjától.

A Föld melyik pontját tekintjük otthonunknak ez egy szubjektív megítélés. Az otthon ott lehet, ahol szeretnek, ahova hazavárnak, ahol meg tudom valósítani önmagam, ahol megtalálom a boldogságom.  Természetesen sokunk életében az álmok megvalósításának helyszíne elválik attól, ahova haza megyünk. A technikai eszközök segítségünkre szolgálnak a kapcsolattartásban, csak rajtunk áll, hogy mennyire élünk vele.

Két hozzászólás

Isabel
2014. november 18. 15:21:57
Én a Zsókával szimpatizálok, sok tekintetben. A világnézetem nekem is az, ami őneki: a világon mindenütt otthon vagyok, ha belül rendben vagyok. A stílusa is tetszik, bár a Barátok közt-ben nagyon utáltam... ebből lehet tudni, hogy jól játszotta azt a szerepet!
De amit egyik "kislány" mondott, úgy emlékszem, a Gallusz Niki, hogy csak úgy tud külföldön megmaradni, ha tudja, visszatérhet ide, a hazájába, az is szimpatikus. De soha nem lehet tudni, mikor lesz egyszer úgy külföldön, hogy már soha nem vágyik haza.
Kedvelem Németh Lajost is, amit mondott a távollétről, az is. De amiket egyszer egy főzőműsorban előadott, kevésbé tetszett - bár ez nem tartozik ide.
Gabi60
2014. november 26. 08:28:22
Kedves Gabriella!

Ki hogy éli meg a családtagja hosszútávú kint tartózkodását, szerintem családfüggő. Más az a család, akik többen vannak az "igazi klasszikus család" más akiknek egy szem gyerekük ment ki, - mint nekünk - vagy tanulás, vagy munkavállalás szempontjából. A klasszikus családban, ahol még szoros a kapcsolat, a nagyi él, vagy a testvérek, esetleg egy városban élnek a családtagok, úgy azért sokkal könnyebb.

Lányom 6 éve él Írországban, az első kezdeti lépések a nyelvtanulásra, plusz pénz keresésre irányultak, fájó szívvel ugyan, de tudomásul vettük a döntését. Valójában jó ötletnek tartottuk, úgy gondoltuk 2-3 év alatt eléri azokat a célokat, amiket magának kitűzött. Mi is úgy láttuk, a külföldi kint tartózkodással csak nyerhet.
Első időben, az első 1 évben három-, négyhavonta hazajött, meglátogatott. Az utóbbi években már csak évente egyszer jön, akkor is rövid időre. De 5 éve nem jött haza Karácsonyra sem, szerinte az ünnepekkor nagyon drága a repülőjegy.
Megteheti, hogy évente nyáron hosszabb távra elutazzon, más, akár egzotikus országot megismerjen, mert ott, az ittenihez képest álomfizetések vannak, amiből könnyen félre lehet tenni egy-egy nagyobb útra. Ezt a hobbiját szerinte az itteni fizetések és mentalitások mellett nem tehetné meg.
A kint élő magyarok, - akik már hosszabb távon kint élnek és dolgoznak- a könnyen megszerezhető ( 5 év kint tartózkodás) Ír állampolgárságot is felveszik, kettős állampolgárként élnek. Biztos, ami biztos alapon... félő, hogy lányom is a kint töltött 6 év alapján beadja állampolgársági kérvényét.
Mert ez ott, a kint élők körében már nagyon menő, talán már az a fura, aki nem kérvényezi ennyi idő után.

Teljesen természetes, hogy a "gyerek" előbb utóbb önálló életet él, ezt tudomásul is vesszük. Sajnos, a hazajövetelről nem beszél, de arról sem, hogy tervezi-e egyáltalán, hogy egyszer hazajöjjön végleg. Szerinte itthon a kevés fizetésért, jó munkahelyért is harcolni kell. Jól érzi magát, elismerik, ott vannak a barátai. Szereti Írországot, szereti a munkahelyét és az Ír embereket, magához közel állónak érzi azt az életformát.
Valójában már nem vágyik haza.

Én is hozzászólok!