Close
mail us

Írjon nekünk!

Az Ön emailcíme

Close
lock and key

Regisztráció a ridikul.tv oldalra, a kommenteléshez

Az Ön emailcíme

A megadott emailcímet titokban tartjuk, de oda küldjük a regisztrációs emailt!
A két jelszónak egyeznie kell, az emailcímnek igaznak kell lennie, a becenév szinte bármi lehet.

Close
lock and key

Jelentkezzen be a kommenteléshez.

Account Login

Kezdődik a nagybetűs élet... Adásba kerül: 2015. március 25.

Vannak olyan tehetséges gyermekek, akik pályafutásukat már kisiskolás korban elkezdték, olyanok, akiknek egyik pillanatról a másikra nagyon gyorsan fel kellett nőni. Hogyan kezelték a sikert? Mi a hátránya? Melyek azok a dolgok, amelyek esetleg ennek következtében kimaradtak a fiatalságukból? Ki mögöttük a támogató háttér? Mesél nekünk Patai Anna, Karsai Veronika és Geist Klára. Meglepetés férfi vendégünk mindent megtett azért, hogy a tehetségkutató versenyre eljuthasson.

A felnőtté válás folyamata általában egy hosszabb időintervallumot ölel fel, kisebb-nagyobb nehézségekkel megküzdve kerülünk ki abba a bizonyos nagybetűs életbe. De mi történik abban az esetben, ha ez a folyamat már nagyon korán, szinte még gyermekkorban elkezdődik? Mit kell feladnunk? Egyáltalán fel kell adni bármit is? Milyen a két korszak közötti átmenet? Ha gyermekként kezdjük a pályafutásunkat mire van szükségünk? Általában akkor lépünk ki a nagybetűs életbe, amikor az iskolát befejezve, önálló életet kezdve, elkezdünk dolgozni. De mit mondanak erről a vendégeink? 

Patai Anna, gyerekszínész, énekes maga talált rá az útjára, később a nővére segítette őt. Sok programot kell lemondania, de a barátai ezt megértik, és másnap pótolják azt. Anna szülei mai napig nagyon féltik. Úgy érzi most kezdett el komolyodni, mivel megkapta a "Barbara" című musical főszerepét, amiben egy 18 éves felnőtt lányt kell alakítania, ami kihívást jelent, mivel ő még csak 15. Ebben az évben nagy sikert aratott, ugyanis Japánban megnyert egy tehetségkutató versenyt.

Karsai Veronika, pantomimművész, mozgásrendező kiskorában édesanyja pantomim csoportjába járt, majd a "Csepke" sorozatban főszerepet kapott. Veronika úgy érzi semmit sem áldozott fel, mert akkor a szüleivel és a barátaival játszott egy darabban. 1986-ban ért véget a sorozat és 1993-ban megnyerte a "Ki mit tud?" versenyt. Csoportban, de egyedül is elindult a megmérettetésen, mert tudni akarta, hogy valóban tehetséges-e vagy sem?!

Geist Klára pszichológus, pár- és családterapeuta elmondása szerint a tehetség pezseg, keresi az útját, mert ki akar bújni, ha nem tud, akkor magatartási problémák jelentkezhetnek a gyermeknél. 16-17 éves kor a vízválasztó. Vigyáznia kell a szülőknek, mert nem szabad kis felnőttet csinálni a gyermekből, azonban szükségük van egyfajta védőhálóra. Fontos, hogy a szülők a tehetséget észrevegyék, a fiatal kapja meg a megfelelő támogatást, de ő dönthesse el, hogy akarja-e folytatni vagy sem.

Baricz Gergő, előadóművész Kolozsváron járt egyetemre, de nem találta meg a számításait. Elkezdett gitározni, szórakozóhelyen zenélni, majd a barátai meséltek a tehetségkutató versenyről, így ő is kedvet kapott arra, hogy jelentkezzen. Nagyon sokáig titokban tartotta, egészen az élő adásig nem tudták a szülei, hogy részt vesz ezen a megpróbáltatáson. Még mindig gyereknek érzi magát és még sok mindennel elégedetlen.

Egy kicsit más oldalról megközelítve..

Gyakran megesik, hogy a fiatal felnőtt korára is gyermekként viselkedik. Nem tanulja meg az önállóságot, nehéz a mindennapok megszervezése segítség nélkül. Azonban az is veszélyes, ha kiskorban, túl korán nagy felelősséget, terhet kap. Például megkérjük, hogy a kisebb testvérét kísérje haza - bevonásra került ún. harmadik szülőként ezáltal minifelnőtté válik. Miközben lehet veszélyesnek is érzi a helyzetet, de nem mer nemet mondani a felkérésre. Az effajta segítség önkéntes felajánlása a helyes út. Gyakran a szülők abba a hibába is beleesnek, hogy a kettejük közötti konfliktusba belevonják a gyermeket, aki a két fél közül valamelyik pártjára áll. Ezt szakkifejezéssel parentifikációnak szokták nevezni, azaz amikor a gyermek, átvéve a szülői szerepköröket, pótszülővé válik.

Kapunyitási pánik

Minden második fiatalra jellemző, félnek attól, hogyan alakul a jövőjük, ha kilépnek az iskola falai közül. A fiatalok egy része szeretne egyetem vagy főiskola alatt is dolgozni, hogy a szülőkről a terhet részben levegyék. Azonban vannak olyan fiatalok, akik félnek felnőni. Nincs konkrét céljuk, nem vállalnak felelősséget a tetteikért és nehezen mozdulnak ki az otthoni megszokott környezetből. A munkaerőpiacon való elhelyezkedés félelméből adódik később a kapunyitási pánik. 25-35 közötti korosztály a tanulás és a munka között lavírozik – derült ki egy kutatásból. A párkapcsolat és a családalapítás ezáltal háttérbe szorul.

 

Még nincs hozzászólás

Én hozzászólok!