Close
mail us

Írjon nekünk!

Az Ön emailcíme

Close
lock and key

Regisztráció a ridikul.tv oldalra, a kommenteléshez

Az Ön emailcíme

A megadott emailcímet titokban tartjuk, de oda küldjük a regisztrációs emailt!
A két jelszónak egyeznie kell, az emailcímnek igaznak kell lennie, a becenév szinte bármi lehet.

Close
lock and key

Jelentkezzen be a kommenteléshez.

Account Login

Előítéletekkel élni Adásba kerül: 2015. január 07.

Az előítéletesség a társadalom egyik jellemző tulajdonsága. Hogyan lehet ezzel megküzdeni? Milyen stratégiát kell megtervezni, hogy győzedelmeskedjünk felette? Miért vagyunk előítéletesek? Miért kategorizálunk? Mi alapján ítélkezünk? Miért csoportokhoz képest és nem önmagában ítéljük meg az embertársainkat? E témával kapcsolatban osztja meg velünk tapasztalatát Mohamed Fatima, Oláh-Koppány Andrea, Sárai Rita és Dr. Almási Kitti. Meglepetés férfi vendégünk is közvetlenül megtapasztalta az előítéletességet. Szerinte az emberek a körülményeik áldozatai.

"Előítélettel viseltetni valaki iránt annyit tesz, hogy úgy bíráskodunk valaki felett, hogy nem is ismerjük."
                                                                                                                          Adam J. Jackson

Mindannyian valamennyire előítéletesek vagyunk, csupán ennek mértéke változó. Nap, mint nap folyamatosan dobálózunk önmagunkban megjegyzésekkel, melyek a szemközti ember külsejét ítélik meg legtöbbször. Nem tudatosítjuk, hogy folyamatosan ítélkezünk, véleményt alkotunk, megbélyegzünk, beskatulyázunk valakit. De eljöhetnek a megváltó pillanatok, amikor ezek az emberek közelebb kerülnek hozzánk, és hirtelen a külső, vizuális inger feledésbe merül, mert a belső felülírta a külsőről alkotott, téves megítélésünket. Vajon az elszenvedett fél, hogy küzd meg az ellenállással? Hogyan tudja elfogadtatni magát a vele szemben álló többséggel? Mai vendégeink őszintén mesélnek az előítéletességgel kapcsolatos tapasztalataikról.

Mohamed Fatima, énekesnő már általános iskolában megtapasztalta az előítéletességet, amikor a naplóban a neve melle egy ’c’ és egy ’v’, mint vegyes volt írva. Édesapja muzulmán édesanyja roma. 15 éves volt, amikor két társával együtt létrehozták a Fekete Vonat együttesét. A fiatalok célja az volt, hogy a romák és a magyarok között meglévő falat lerombolják. A koncertjeiken együtt szórakozott a két csoport, nagyon pozitívan fogadta őket a közönség. Ami a külsőt illeti, Fatima volt túlsúlyos és vékony testalkatú is. De az emberek folyamatosan bántották hol túlsúlya, hol vékonysága miatt.

Oláh-Koppány Andrea blogger, akadálymentesítési szaktanácsadó először egy állásinterjún találkozott az előítéletességgel. A feszültség közte és a felvételiztető között akkor szűnt meg, amikor Andrea megkérdezte, hogy zavarja-e őt az, hogy kerekesszékes? E kérdés után kezdett oldódni a hangulat, olyannyira elnyerte a munkáltató szimpátiáját, hogy meg is kapta volna az állást. A blogger szerint a legzavaróbb az, hogy az emberek úgy gondolják, hogy aki kerekesszékes az szellemi fogyatékos is. Kerekesszékes párjával már 10 éve élnek együtt, született egy egészséges gyermekük, aki körül, mindent akadálymentesen meg tudnak oldani.

 

Dr. Almási Kitti, klinikai szakpszichológus szerint az egészséges emberekre az óvatoskodás jellemző. Úgy beszélnek, úgy viszonyulnak például egy kerekesszékes emberhez, mintha minden rendben lenne. Az előítéletességgel az a baj, hogy nem engedjük közel az általunk megbélyegzett embereket, nem akarjuk egyáltalán megismerni. Ennek leküzdéséhez sokat kell dolgoznunk. Minél előítéletesebbek vagyunk, annál kisebb mezőben engedjük mozogni a másikat.

Sárai Rita, Gördülő Tánccsoport egyik megalapítója és vezetője. 29 éves korában, egy baleset következtében került kerekesszékbe. Szerencsésnek tartja magát, mert súlyos előítéletességet nem tapasztalt, inkább az óvatoskodás a jellemzőbb. Rita megítélése szerint a gyógyulásra kisebb az esély, így fordított szemszögből kell tekinteni az életre. A környezetet kell hozzájuk adaptálni. Úgy gondolja nem csak mozgássérült emberek, hanem élménysérültek is vannak. Akik ugyanúgy szeretnék élvezni a mozit, az előadásokat, ugyanúgy szeretnének vásárolni - de csak abban az esetben tudnak, ha akadálymentesítve van a környezetük.

Bagi Iván, humorista, író „lelki kerekszékesnek” érzi magát. Az árvaházból nővére fogadta örökbe. Amikor kortársaival közölte, hogy intézményben nevelkedett, azonnal kiközösítették. Ettől kezdve nagyon nehéz volt számára a beilleszkedés. Ez kihatott a párkapcsolataira, amiben szerette volna, ha párja több szerepet tölt be egyszerre. Később belátta, hogy az ember igazán akkor tud szabad lenni, ha senkit sem akar magához láncolni. Iván szerint sajnos az emberek a körülményeik áldozatai.

Vannak olyan szervezetek, intézmények, márkák melyek felvették a harcot az előítéletek megküzdésével. Egyedi, innovatív eszközrendszerrel próbálnak üzenetet eljuttatni a többségi társadalomhoz, hogy bebizonyítsák téves megítélésüket. Például 2013-ban megnyílt az első roma kortárs galéria a Mátyás téren, ahol új formában nyilvánulnak meg a többségi társadalom felé. Ezzel támogatni kívánják a roma közösséget. Egy új platform ahol a romák és a nem romák is megnyilvánulhatnak, céljuk a békés együttélés megteremtése. Továbbá létrehoztak egy roma népi hagyományokon alapuló divatmárkát is, mely a modernitást ötvözi a népi motívumokkal. Sikert sikerre halmoznak. A divat, a tervező számára egy eszköz, mely megteremtheti a hidat a kultúrák között.

Jó tanács: az embereket ne környezetükhöz és embercsoportokhoz mérten ítéljük meg, – hogy ki, hova tartozik - hanem önmagában! Az a legfontosabb hogy, milyen ember, milyen értéket képvisel. Mindenki egyéniség, különálló személyiség, az ilyen általánosítások és a saját hibás meggyőződéseink mindig a legrosszabb utat mutatják nekünk a kapcsolatteremtéshez!

Két hozzászólás

Oláh-Koppány Andrea
2015. január 9. 13:28:41
Szeretettel
http://gurulandi.blogspot.hu/2015/01/ridikul-es-minden-ami-belefer.html
Isabel
2015. január 9. 14:12:09
Az ember néha akaratlanul válik rasszistává. Legfőképpen a tapasztalatai alapján. Például belekeveredem egy roma társaságba, mindjárt probléma a más-más életforma, mentalitás. Az ember kezd vigyázni, hogyan és mit mond. És nemcsak azt, hogy romának mondani, hogy roma (pláne, hogy cigány!) a legnagyobb sértés. Hanem másként is elkezd óvatoskodni az ember, mint az ismeretlen kutyánál (elnézést a hasonlatért, de gondolj bele). Nem tudod, milyen impulzusok érték eddig, mire fog ugrani, elveszi-e a pénztárcádat, miközben bájologva udvariaskodik.
De hagyjuk ezt a legkényesebb kérdést. Folytassuk a legalább annyira kényessel, a kerekesszékesek vagy más módon nem egészségesekkel. Naná, hogy az ember óvatos, fél, nem tudja, mire miként reagálnak. Az, hogy az anyuka elfordítja a kislánya fejét, adódhat abból is, hogy a gyerek, korától függően, talán nem is fogja fel, hogyan lehet másmilyen egy ember, mint amilyen ő. Mert nézzük, mi van, ha a gyerek nem elégszik meg egy egyszerű válasszal (legtöbbször rögtön elfogadják a másmilyet, mint a felnőttek), hanem tovább kérdez. Anyukának fel kell kötnie alsóneműjét, hogy úgy magyarázzon el valami furcsát a gyerekének, amit az meg is ért. Legtöbbük ma már nem ér rá ilyen harcokra, mert előfordulhat, hogy egész estés program lesz a gyerek kíváncsiságának kielégítése.
Más előítéletek. A legutálatosabb dolog az, amikor még nem is ismer egy közösség egy embert, aki jönni fog. De egyvalaki mond róla valamit, ami véletlenül megfogalmazódott az agyában, holott esetleg ő sem ismeri. Vagy ismerte, sőt ő hozta ide, csak neki volt valami baja vele, és ezt elmondja másnak is. A többiek azonnal ezt fogják meg, megveszhet az illető attól, hogy megszerettesse, elfogadtassa magát, valaki eláztatta. A Nem zörög a haraszt nem véletlen közmondás!
Az még szebb, mikor egyetlen egy eseményen csámcsognak évtizedekig, valaki valamit csinált, és hiába minden, ha soha többé nem csinálja, akkor is megkapja érte akár haláláig is a negatív szólamokat, többnyire a háta mögött, ami még rosszabb, mert védekezni sem tud.
Gabi kezdő megállapításához, miszerint nem szabad azonnal ítélni egy emberről a megismerkedésnél. Nagyon ellentmond annak a kommunikációs "törvénynek", hogy fontos az első benyomás! főleg új munkahelyeken fontos. De fontos az első randevúnál is. Az első benyomás, azaz az intuíció, amire manapság tanítják az embereket, az legyen a mérvadó! Nem mond ez ellent annak, hogy ne ítéljünk meggondolatlanul? hiszen az érzés, ellenérzés, ami elsőre éri az embert valakitől sugározva, nem fontosabb, mintha egy napig azon filozofálnánk, milyen is lehet ez az ember. Nem a ruha teszi az embert - ma már ez sem igaz. Bizony hogy a ruha, az öltözködés, a viselkedésforma az, amit produkálnia kell mindenkinek ahhoz, hogy elfogadtassék. Másként akár évekig is kínlódhat, nem tudják más szemmel nézni. Ez bizony nagy ellentmondás, megérdemelne egy pszichológiai vitát.

Én is hozzászólok!